Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-319

12 Az országgyűlés képviselőházának iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Egyben kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az előadó úr javaslatához képest a két jelentés tárgyalására nézve a bizottság által javasolt sürgősséget kimondani, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a két jelentés tárgyalására a sürgősséget kimondja. Pogány Frigyes képviselő úr, mint a közoktatásügyi és pénzügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Pogány Frigyes előadó: T. Ház! Van szerencsém beterjeszteni a közoktatásügyi és pénzügyi bizottságok együttes jelentését a természettudományok fejlesztése érdekében teendő intézkedésekről, továbbá az elemi népiskolai'beiratási díjak újabb szabályozásáról és felhasználásáról szóló törvényjavaslatok tárgyában. Kérem a jelentések kinyomatását, szétosztását és a javaslatokra a sürgősség kimondását. (Helyeslés.) Elnök: A beadott jelentéseket a Ház kinyomatja, szétosztatja és azok napirendre tűzése iránt később íogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Egyben kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a bizottság által javasolt sürgősséget kimondani, igen vagy nem? (Igen!) . A Ház a sürgősséget kimondja. Elnök: Napirendünk szerint következik a királyi közjegyzők és közjegyző-jelöltek nyugdíjintézetéről szóló törvényjavaslat (írom. 765, 802) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó! Dési Géza előadó: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A királyi közjegyzők és közjegyzőjelöltek nyugdíjintézetéről szóló javaslat a m. kir. közjegyzői karnak régi óhaját kívánja megvalósítani. A magyar jegyzői kar minden időben erkölcsi színvonalával, nagy tudásával, hazafias érzésével a nemzet háláját és tiszteletét érdemelte ki. Nem óhajtok hosszas jogtörténeti fejtegetésekbe bocsátkozni, de megemlítem, hogy a hiteles közjegyzői intézmény a legrégibb időkbe nyúlik vissza. Már az Árpád-királyok korában szerepelnek okiratszerkesztő hiteles jegyzők, később pedig Nagy Lajos király az ősi pécsi egyetemen kötelező tantárgyul iktatta be az ars notariarist. A közjegyzők, hiteles jegyzők akkor is és minden időkben igen érdemes, fontos tevékenységet fejtettek ki és alapját vetették annak, hogy a jogrend a legsötétebb, legnehezebb időkben is megmaradjon. Előbb a katholikus egyház bölcsessége létesítette ezt a hiteles jegyzői kart, akik privilégiumukat előbb a pápától, azután az uralkodóktól nyerték, akik nemcsak magánjogi téren, hanem közjogi téren is fontos szerepet játszottak. így például állami szerződéseket, békeszerződéseket, t törvény, vagy bullakihirdetéseket, koronázás megtörténtét, s hasonló fontos közjogi aktusokat is teljesítettek. A mai modern értelemben vett közjegyzőséget az 1858. évi február 7-iki nyílt pátens létesítette Magyarországon, amely átvette az 1855. évi osztrák közjegyzői intézményre vonatkozó rendelkezést, azonban az országbírói értekezlet 1861. február 15-én az abszolutizmus egyéb termékeivel együtt ezt az ideiglenes rendtartást is megszüntette, és ez a rendelkezés csupán Fiúméra és Erdélyre nézve maradt hatályban. Az alkotmányos éra bekövetkeztével nagyemlékű igazságügyminisztereink: Horváth Boldizsár és Pauler Tivadar munkálkodtak azon, hogy a közjegyzői intézményt magyar talajba ültessék és a magyar géniusznak megfelelő sajá319. ülése 1929 október 22-én, kedden. tos ságokkai, tulajdonságokkal és hatállyal ruházzák fel. Ennek eredménye az 1874 : XXXV. te, amelyet később az 1886. évi VII- te. módosított. Ez a törvény nagy időknek méltó terméke. Amikor a nemzet az elnyomatás éjszakájából felébredt, amikor a külső kényszert a benső akarat, az erőszakot, a reájuk kényszerített irányokat és utakat a nemzet legbensőbb meggyőződése követte és az a vágy, hogy minden intézménye visszatükrözze a magyar léleknek sajátosságait, amikor az intézményeket az a szellem hatotta át, hogy minden kérdésben a magyar «lenni, vagy nem lenni» irányelvei legyenek döntők és irányadók : ennek a korszaknak méltó terméke a közjegyzői intézmény. Abban az időben helyesen — és ez Örökidőkre követendő — az volt a nemzet meggyőződése, hogy az intézményeknek is megvan a maguk földrajzuk és természetrajzuk. Ennek a törvényei döntik el, hogy mit és mikor szabad a hazai földbe átültetni. Sohasem utánozták a külföldet gépiesen, hanem mindig szemelőtt tartották, hogy a magyar nemzetnek, a magyar érdekeknek megfelelően akarnak törvényes alkotásokat létesíteni. Ez az intézmény az idők során fényesen megállotta a helyét. A magyar közjegyzői kar nagy tudásával és magas erkölcsi színvonalával, hűségével, buzgalmával és hazafiságával a magyar jogéletnek örökké meg nem hálálható érdemeket és eredményeket hozott. Sajnos, amikor reánk nehezedett az idők járása és Trianon következett, akkor a magyar közjegyzőséget is széttépte a balsors. Egyrészük, sőt nagyrészük megszállott területeken, idegen járom alatt vergődik, kisebbik részük pedig idemenekült hozzánk és kénytelen az itt élő közjegyzőknek amúgy is megfogyatkozott kenyerét megosztani. Osztályosai a magyar sorsnak. Nem egyszer látjuk, hogy királyi közjegyzők özvegyei és árvái könyöradományokra vannak szorulva. Ezen a nyomorúságon akar a most előttünk fekvő törvényjavaslat, ha nem is egészében segíteni, de ezt a nyomorúságot némileg enyhíteni. A közjegyzői karnak, mint említeni volt szerencsém, régi óhajtása ez a törvényjavaslat. Volt ugyan a magyar közjegyzőségnek egy nyugdíjintézete, «Magyarországi Közjegyzők Nyugdíjintézete» címmel, ez az intézmény azonban nem volt életképes, nem pedig azért, mert a tagok önkéntes belépésén alapult, nem volt tehát semmi törvényes intézkedés arra nézve, hogy minden közjegyző vagy közjegyző jelölt már állásánál fogva köteles legyen az intézménybe belépni. Ez a régi nyugdíjintézet 1903-ban keletkezett. Már az akkori törvény 6. §-a kimondja, hogy csak addig fog fennállani ilyen alapon ez az intézmény, ameddig törvény vagy kormányrendelkezés nem fog gondoskodni arról, hogy a közjegyzők hivataluknál fogva kötelesek legyenek az intézménybe belépni. A közjegyzői kar hosszú évek óta állandóan törekedett egy megfelelő, modern és minden tekintetben kielégítő törvényes állapot elérésére. 1926 december 5-én azután a magyarországi közjegyzői kamarák országos értekezletet tartottak. Ebből az értekezletből felírtak az igazságügyminiszterhez és egy 60 §-ból álló tervezetet is feküldöttek. Ennek a kérelemnek és tervezetnek lényege az, hogy a közjegyzői kar nem akar az államtól egy fillérnyi támogatást vagy segélyt sem. (Váry Albert: Nagyon helyes! — ügy van! Ügy van!) Nem tartottam ezt feleslegesnek megemlíteni (Jánossy Gábor: Ez a lényeg!) azért, mert alig találkozunk ma, sajnos, intézménnyel, de sok-