Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-323

Az országgyűlés képviselőházának 323 kép — állít majd eléje a saját határozatából ki­küldött bizottság, még ez esetben is elzárkóznék kötelezettségeinek teljesítése, az orvoslás elől. T. Képviselőház! A továbbiakban utalok a következőkre. A hivatalos statisztikai szervek ma még nem adnak nekünk választ olyan kérdé­sekre, amelyek a helyzet teljes megismerése szempontból szerintem roppant fontosak. A mezőgazdasági és ipari munkásság a termelés­nek egy, a nagyközönség által legalább is látha­tatlan, de letagadhatatlan és egészen bizonyosan meglévő átformáló dási folyamata következté­ben olyan sötét és tragikus életkörülmények ör­vényeibe került, amelyekről csak feltételezé­seink, elképzeléseink vannak, de nincsenek pon­tos adataink. Igazán nem tudom, — hogy egy pillanatra megállják — hogy tulajdonképpen min is mo­solyognak a t. képviselő urak: vájjon azon-e, hogy a mezőgazdasági és ipari munkásság való­ban belekerült egy ilyen^ súlyos és igen tragi­kus nyomornak az éjszakájába, vagy azon, hogy erről a nyomorról pontos információink még nincsenek? Tisztelettel meghagyom ezt a mo­solyt az igen t. képviselő urak privát ügyének. (F. Szabó Géza: Ki mosolyog? — Meskó Zol­tán: Beck Lajos nem is tud mosolyogni! — Mattá Árpád: Egészen másról beszélgetünk!) En azt mondom, igen t. Képviselőház, pontosan kell látnunk ezt a helyzetet, hogy gyorsan és pontosan tudjunk gyógyítani. Mi itt mindig el­panaszoljuk, erről az oldalról legalább is min­den egyes alkalommal elpanaszoljuk itt a pana­szokat, sőt azt mondhatom, hogy mi itt tovább sírjuk az ország sírását a nagy munkanélküli­ségről, a fixfizetésből és munkabérből élő nagy tömegek helyzetéről, azonban — és ilyen azon­ban nagyon sok akad, t. Képviselőház — azt kell tapasztalnunk, hogy preokkupációk vannak ve­lünk szemben, bizalmatlanságok, nem találunk hitelre, s velünk szemben könnyebb gesztusok, vállrándítások, vagy a legtöbb esetben olyan jóakaratú közömbösségek állanak. Hát azért van ez az indítvány, azért akarjuk, hogy a kor­mány és a parlament maga vizsgáltassa meg ezt a helyzetet, vizsgáltassa meg haladéktalanul, hogy haladéktalanul gyógyítani is tudjon. Kezdem azon, t. Ház, vájjon tudjuk-e pon­tosan, hová tűnnek azok a munkástömegek, amelyek a mezőgazdasági üzemek mechanizáló­dása és az iparban végrehajtott koncentráció következtében feleslegesekké váltak, s amelye­ket sem az ipar, sem a mezőgazdaság nem tud felszívni, úgyhogy egy állandó munkanélküli hadsereg képződött belőlük. Vájjon tudjuk-e és ki tudja megmondani, hogy hova tűnt el ez a nagy tömeg, mi van ezekkel, hol élnek, miből élnek és hogyan élnek? Ami a dolognak az ipari munkásokra, a szakszervezeti munkásokra vo­natkozó részét illeti, a szakszervezetek kimuta­tásaiban, évi jelentéseiben az érdeklődő találhat ezekre a kérdésekre nyomokat, mert a szakszer­vezetek nagyrészt végzik az állam feladatait is a munkanélküli segélyezés és egyéb segélyezés terén. Ezek a szakszervezetek, amelyeket nem becsülnek meg sehogy sem a túloldalon, elvég­zik nagy, szociális feladatukat. De hová tűnt a mezőgazdasági munkásság? Miből él az? Ki látja annak nyomorát és ki látja különösen a mezőgazdasági munkanélküliség­nek méreteit? Mi csak azt látjuk, hogy a munka­nélküliség mint egy állandó, makacs láz, amely inkább emelkedik, mintsem csökken, itt fészkel a magyar gazdaság életében, itt fészkel — hozzá­teszem — összes gazdasági és szociális veszedel­meivel, de nem látjuk minden részletében azt, ami mögötte van. A munkanélküliség méretei­ülése 1929 október 29-én, kedden. 139 rŐl — mint mondom — nincsenek, egyelőre nem is lehetnek pontos információink. A szakszerve­zetek központj Országos Szakszervezeti Ta­nács ad pontos munkanélküli-statisztikát, de természetszerűleg azt csak a saját tagjairól ad­hatja. A munkaközvetítőnek ilyen statisztikái­ban én nem bízhatom, mert ott, az állami mun­kaközvetítőknél megjelennek úgy a szervezett munkások, mint a szervezetlenek, s a szervezett munkásokat, akiket már kimutatnak egy helyen, kimutatja az állami munkaközvetítő intézet is. Ez tehát nem lehet számomra pontos statisztika En csak azt látom és láthatják önök is a munka­közvetítő kimutatásaiból, hogy egy munka­helyre sokszor száz, kétszáz, de sokszor ezer munkakereső is akad. Legjobban demonstrál a mellett, hogy a munkanélküliségről nincsenek pontos kimutatásaink, mert nem is lehetnek, az, hogyha összehasonlítjuk az állami munkaközve­títők és a szakszervezetek kimutatásaival a Tár­sadalombiztosító Intézet jelentéseit. Legyen szabad egyetlen példával illusztrál­nom az említett körülményt. A múlt esztendő utolsó negyedében, decemberben a szakszerveze­tek kimutattak 15.187 munkanélküli munkást, holott a Társadalombiztosítónak erre vonatkozó jelentéseiből azt kell tapasztalnom, azt kell meg­állapítanom, hogy ugyanakkor nem 15.000 mun­kanélkülivel, hanem 62.604 munkanélkülivel kell számolnom. (Csik József: A valóságban ennél is több van!) De ez csak az iparban van így, t. Képviselőház, illetve csak azokra vehetem kiter­jeszthetőnek ezt a statisztikát, ezt a kimutatást, akik biztosítási kötelezettség alá esnek. Még mindig nincsenek bent ebben — természetszerű­leg — a mezőgazdasági munkások. (Meskó Zol­tán: Azok sehol sincsenek benne!) Ezek munka­nélküliségének méreteiről abszolúte nincs sem­miféle statisztikai felvételünk. Engedje meg Czettler Jenő t. képviselőtár­sunk, — aki nemrégiben, azt hiszem, ez év máju­sában a Statisztikai Társaságban beszélt erről a témáról — hogy utaljak itt arra a kijelenté­sére, hogy sem szerv, sem módszer nincs még egyelőre a mezőgazdasági munkanélküliség mérvének megállapítására. (Meskó Zoltán: Saj nos, úgy van!) Ott Czettler Jenő igen t. kép­viselőtársunk azt mondotta, hogy csak közvetett úton tudta megállapítani a mezőgazdasági munkanélküliek számát, amint ő mondotta, a mezőgazdasági üzemek mai intenzitása és a művelési ágak szerinti megoszlás^ egybevetése útján. Ez egy kicsit komplikált eljárás, azt min­denki elhiheti és elhiheti mindenki azt is, hogy ennek az eljárásnak az eredményei nem lehetnek pontosak, főképpen nem mutatják meg nekünk a munkanélküliségnek a méreteit, de nem mu­tatják meg semmiképpen sem azt, ami e méretek mögött van. T. Képviselőház! Igen fontos körülmény^az, hogy az ipari foglalkoztatás szeszélyes hullám­zásán kívül két egyre szélesbedő, egyre jobban ömlő forrás is állandóan táplálja a magyaror­szági munkanélküliek seregét. Az egyik, amint mondottam, a mezőgazdaságnak egyre gyor­sabb tempójú mechanizálódása, a másik pedig az ipari koncentráció. A mezőgazdasági üzemek­ben — hogy mindjárt erre térjek rá — 1925-ben mégcsak 1183 traktor és 549 régi fajtájú kétgépes szántógép-szerelvény volt üzemben. Ma már te­hát, alig négy esztendővel később 6000 traktor és szántógép van ,Magyarországon és ebből a 6000 traktorból üzemben van 5500 darab. Ma úgy áll a helyzet a mechanizálódás tekintetében, hogy a körülbelül egymillió katasztrális szán­tóföldterület 25%-át gépi erővel szántják fel. Ez nagy előrelendülés a mechanizálódás terén még

Next

/
Thumbnails
Contents