Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-323

138 Az országgyűlés képviselőházának . gáriát, mint a központi hatalmak egyik legyőzött államát, szintén igen erősen sújtották. Bár területileg nem veszített annyit, mint Magyarország, de más, gazdasági vonatkozásokban, a súlyos jóvátételi terhek kirovásában kétségtelen, hogy Bulgária is éppen olyan szenvedő osztályrészese a légy őzötts égnek, mint mi magunk. A közös sors, a közös szenvedés, a közös nyomor szokott két nemzetet leginkább közelhozni egymáshoz és a legyőzetés utáni időszakban megismertük a bolgár nemzetnek egy másik kiváló és merem állítani, hogy a magyarok részéről is követendő példaként elénk állítható tulajdonságát és ez a luxusról való lemondás, a takarékoskodás, a vasszorgalom, az igénytelenség, amelylyel igyekeznek szerencsétlen sorsra jutott hazájukat felemelni az elesettségből és igyekeznek maguknak a megélhetést és a jövő boldogulást biztosítani. (Malasits Géza: Jó volna ezt utánozni a mi kormányunknak is!) Igen t. Képviselőház! Szükségesnek tartottam pár szóval erről a helyről az elismerés zászlóját meghajtani a bolgár nemzet előtt, (Élénk helyeslés.) amidőn egy olyan törvényjavaslatot fogadunk el, amely — bizonyosra veszem és merem hinni — a gyakorlatban sohasem fog érvényesülni, (Ügy van! jobbfelől.) mert nem igen tudoni elképzelni azt, hogy a bolgár és a magyar állam között vitás esetek támadhassanak, mindazonáltal le van szegezve ebben a törvényjavaslatban, ebben a szerződésben az, hogy ilyen esetekben is a két nemzet igaz megértéssel, kölcsönös engedékenységgel és békés úton fogja ezeket a kérdéseket elintézni. A törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Miután sem a külügyminiszter úr, sem az előadó úr nem kíván szólni, megállapítom, hogy szólásra joga többé senkinek sincs s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem! (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Gubicza Ferenc jegyző: (olvassa a törvényjavaslat címét és az 1—3. §-okat, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad.) Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadja és annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirend szerint következik Várnai Dániel képviselő úr és társai indítványának megindokolása az ipari és mezőgazdasági munkások életviszonyainak és gazdasági helyzetének megvizsgálására egy 21 tagú bizottság kiküldése tárgyában. Az indítványozó képviselő urat illeti a szó. Várnai Dániel: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Két és félesztendeje terjesztettem elő azt az indítványomat, hogy az ipari és a mezőgazdasági munkásság gazdasági és szociális viszonyainak megvizsgálására egy 21 tagú bizottságot küldjön ki a Képviselőház. Két és félesztendeje, mondom^ de én meg vagyok róla győződve, — nagyon mélyen meg vagyok róla győződve — hogy aktualitásából ez az indítvány 3. ülése 1929 október 29-en, kedden. nem vesztett semmit sem. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Sőt!) A mezőgazdasági és az ipari proletariátus nagyon szomorú helyzetbe került. A két és félesztendő alatt ez a helyzet egyre rosszabbodott, hiszen azt látjuk, hogy míg a gazdasági válság másokat csak a gondok ' útjára vitt, addig a proletariátust — dolgozzék ez a mezőgazdaságban, vagy az iparban — viszont a Golgota útjára vitte és viszi egyre feljebb, viszi a fokozódó szenvedések állomásain át. Vájjon lehet-e valaki, t. Ház, aki kétségbevonja azt az állításomat, hogy nem vesztette aktualitását ez a két és fél évvel ezelőtt benyújtott indítvány, sőt, ma még időszerűbb, ma még sokkal több szenvedés, kín és könny van benne, mint amennyi volt két és fél esztendővel ezelőtt. Engem mindenesetre lehangol indítványom jövőjének sorsa tekintetébn különösen az, hogy indokolását nem a kormány őszinte megértése következtében tették lehetővé, hanem azért, mert a t. kormány a négyhónapi parlamenti szünet alatt nem tudta a parlamenti munkát előkészíteni; négy hónapi szünet után nem tudja a parlamentet munkával ellátni, úgyhogy beállt az a pauza, amelyről a miniszterelnök úr a múlt héten beszélt, tudniillik az a pauza, amelyben ennek az indítványnak indokolása megtörténhetik. En azonban remélem, — legyen szabadj legalább is remélnem — hogy a meginduló vitában úrrá lesz itt közöttünk a belátás és úgy a t. túloldal, mint a kormány hozzájárul majd ahhoz, hogy az általam javasolt bizottság kiküldessék. Az én elképzelésem szerint, t. Képviselőház, a bizottság nem kizárólag parlamenti politikusokból alakulna meg: szükség szerint kiegészítené magát olyan szakerőkkel, akik közvetlenül a gazdasági életből emelhetők ki és esetleg a minisztériumoktól bedelegált urakkal is, úgyhogy így ezek hasznára lehetnének a bizottságnak nagy feladata elvégzésében, mert az kétségtelen, hogy a feladat, a megbízás végrehajtása nehéz, — nekem semmi kétségem nincs az iránt, hogy nehéz — de meggyőződésem viszont, hogy nem lehetetlen. Nem azt gondolom, — ezt előrebocsátom — hogy ez a bizottság kuruzslószereket ajánljon a kormánynak, vagy dilettáns gyógy javaslatokkal álljon elő, amelyek végrehajthatatlanok, azt sem gondolom, hogy gazdasági recepteket nyújtson át a kormánynak és a kormány ezeket a recepteket udvarias mosollyal fogadja, majd azután tétesse őket irattárba, mint ahogyan szokta tenni állandóan a takarékossági bizottság javaslataival. Az én indítványomnak — hogy nyomban rátérjek — a lényege az: én úgy gondolom, hogy a bizottság tüzetesen vizsgálja meg az.ipari és a mezőgazdasági munkásság gazdasági és szociális viszonyait; állapítsa meg a munkanélküliségnek méreteit és okait, vizsgálja meg a munkabérviszonyokat az iparban es a mezőgazdaságban egyaránt, vagyis a törvényhozásnak legyen végre egy szerve, egy olyan hivatalos fóruma, amelynek módja van felhasználni a kormány és közigazgatás valamennyi megfelelő apparátusát. Ez a szerv világítsa meg azt a helyzetet, amelyet a mezőgazdasági és ipari proletariátus helyzeteként ismerünk, világosítsa meg minden oldaláról, adja meg ennek a helyzetnek gazdasági és szociális keresztmetszetét, derítse fel okait, derítse fel mesterséges és természetes forrásait. S ha ez a szerv ezzel a jelentéssel ideáll, én azt mondom, t. Képviselőház, hogy szeretném látni azt a kormánytöbbséget és azt a kormányt, amely, ha egy ilyen gyászos képet — mert mindenesetre gyászos lesz az a