Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-323

134 Az országgyűlés képviselőházának zekvenciákat, amelyeket, ezen talán túlméretezett bevételekből le lehet vonni, a kormány a maga részéről már korábban levonta és ha ugyanazokra az eredményekre méltóztattak a képviselő urak jutni, ennek csak örülök, mert akkor a diagnózis két ellentétes oldalról egyezik meg abban, hogy nemcsak elértük a maximumát azon terheknek, amelyeket költségvetésileg lehet erre a nemzetre a mai viszonyok között róni, hanem talán túl is haladtuk azt. (Ügy van! Ügy van!) Ennek folytán állom azon igéretemet, hogy a jövő Költségvetésben a tavalyi határokat nemcsak nem haladjuk túl, hanem minden igyekezetem azon lesz, hogy azokon alul maradjunk. Ha nem is kritikában, de az abból levont konzekvenciákban tehát nincs köztünk különbség. Ami azt a kérdést illeti, vájjon törvényesek voltak-e a túlkiadások vagy sem, errevonatkozóan csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy maga az a körülmény,— és itt beszédem elejébe kapcsolódom be — hogy túlkiadás történt, magábanvéve nem törvénytelenség. Ezt lehet kívánatosnak vagy nemkívánatosnak, helyesnek vagy helytelennek minősíteni, de nem lehet törvénytelennek minősíteni, ha betartattak azok a szabályok, amelyek a mi érvényben lévő törvényeink szerint be kell hogy tartassanak. Lehet, hogy a t. képviselő urak kívánsága az, hogy ez törvényileg máskép szabályoztassék, — e felett módunk lesz vitázni akkor, ha a beígért új törvényjavaslatot előterjesztem — ma azonban a kormány jelenlegi törvényekhez kell hogy tartsa magát. Itt pedig eleget tett a törvényességnek azzal, hogy vagy felhatalmazást kért az egyes kiadásokra törvényekben, vagy pedig sürgős esetekben, vagy akkor, ha a t. Ház nem volt együtt, minisztertanácsi határozattal állapította meg azt a hiteltúllépést, amely időközben felmerült. A felmentést a kormány itt kéri a zárszámadásban. Én osztozom a t. képviselő uraknak abban a nézetében is, hogy alkotmányjogi szempontból kívánatos, hogy az országgyűlés a költségvetési jognak nemcsak megszavazási, hanem elszámoltatási részével, vagyis a zárszámadási joggal is intenzív éljen, bár nem mennék annyira, hogy azt akarnám, vagy helyeselném, hogy számszerűleg az egyes tételeknek ellenőrzése szorosanvéve és direkt parlamenti feladat legyen. Van erre ugyanis parlamenti szerv, a számszék, amelynek hivatása ezt elvégezni. És én, bár természetesen előfordulnak néha nézeteltérések e magas hivatallal, de úgy, hogy mind a ketten megegyezünk a célban, hogy az ellenőrzés teljes legyen, mégis tartozom itt kijelenteni, mert nem jelentheti ki az, aki hivatva volna e támadás ellen védekezni, hogy a számszék igenis azt a feladatát, amelyet a mai törvényeink ráruháznak, a legna^vobb mértékben és a legnagyobb rigorozitással teljesíti. (Ügy van! a jobboldalon.) Mélyen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ne menjek bele anost már több részletbe, amely részletek felett való vitázásnak tulajdonképpen itt a plénumban nincs is helye. Sajnálom, hogy egyes t. képviselő urak — valószínűen nyomós okból — akadályozva voltak . a bizottságban — ezt megtenni, mint ahogy Bárdos képviselő úr szíves volt említeni. En csak arra kérem a t. Házat, hogy minthogy a zárszámadás elfogadása is és a felmentvény megadása is éppúgy bizalmi kérdés, mint amilyen bizalmi kérdés volt annak idején a költségvetés megszavazása, méltóztassék a kormánynak az 1927/28. évi zárszámadásra vonatkozólag a felmentvényt megadni. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) 3. ülése 1929 október 29-én, kedden. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnake a bizottság jelentésében foglalt javaslatokat tudomásul venni, illetve jóváhagyni s a kormánynak az erre vonatkozó felmentvényt megadni, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Akik a felmentvényt megadni kívánják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A jelentést a Ház további eljárás céljából a Felsőházhoz teszi át. Szepesy Géza képviselő úr, mint a kérvényi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Szepesy Géza előadó: T. Képviselőház! A kérvényi bizottsághoz beérkezett és letárgyalt kérvényeknek és feliratoknak harmadik sorsjegyzékét van szerencsém tisztelettel beterjeszteni. Kérem, méltóztassék a jegyzéket kinyomatni, szétosztatni és tárgyalásra való kitűzése iránt intézkedni. Elnök: A benyújtott sor s jegyzéket a Ház kinyomatja és szétosztatja. Annak napirendre tűzés iránt később teszek at. Háznak előterjesztést. Napirend szerint következik a Spanyolországgal kötött békéltető eljárási, bírósági és választott bírósági szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 813, 824) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Pogány Frigyes előadó: T. Képviselőház! Engedje meg a t. Ház, hogy mielőtt a ma tárgyalandó törvényjavaslat ismertetésére rátérnék, bevezetőül rövid, bár a tárggyal szorosan összefüggő kitérést tegyek. Közvetlenül a parlament nyári szünete előtt, a legutolsó ülések egyikén, június 18-án tárgyalta és fogadta el a t. Ház a Lengyel-, Finnes Törökországgal, nemkülönben az Eszakamerikai Egyesült-Államokkal kötött békéltető eljárási és választott bírósági szerződéseket, a következő napon pedig az Állandó Nemzetközi Bíróság kötelező igénybevételét kimondó okmányhoz, továbbá az úgynevezett Briand—Kellog-paktumhoz való hozzájárulásunkat becikkelyező javaslatokat. A törvényjavaslatokat ismertető előadói beszédemben hosszabban foglalkoztam a nemzetközi bíráskodás kérdésével és megemlítettem azt, amit egyébként az igen t, külügyminiszter úr és más t. felszólaló képviselő urak is szükségesnek láttak szóvátenni, hogy tudniillik, bár a Nemzetek Szövetségének egyességokmánya több cikkében rendelkezik a háború elkerülése céljából a felmerülő vitás kérdéseknek nemzetközi bíráskodás elé bocsátásáról és bár az egyességokmány 11. cikke az Állandó Nemzetközi Bíróságot is felállította, az eltelt nyolc év alatt a győztes nagyhatalmak és az ugyancsak győztes utódállamok közül egy sem fogadta el magára nézve ezt a kötelezettséget. A győző államok közül mindössze a kis Belgium vállalta az obiigatóriumot, viszont a legyőzött államok közül is csak egy, tudniillik Törökország nem látta szükségét annak, hogy a Disposition Facultative című okmányt, amely ebből a célból Genfben nyitva áll, aláírja. Nyilván látszik ebből, hogy a pártatlan nemzetközi döntőbíráskodástól éppen a győzőállamoknak van okuk tartani. A Nemzetek Szövetségének legutóbbi (szeptemberi) közgyűlésén megváltozott a helyzet. Erről a közgyűlésről a t. külügyminiszter úr mondotta, hogy azt a döntőbíráskodás eszméjének térhódítása jellemezi. Az angol munkáspártból időközben hatalomra jutott kormány ugyanis állást foglalt a nemzetközi döntőbírás-