Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-323

Az országgyűlés képviselőházának 32 vádnak helytállóságát. A költségvetés arra való, bogy az államháztartás jövő kiadásait, amelyek előre láthatók, a költségvetésbe felvegyük. De nem ajánlanám, hogy valaki olyan rendszerre térjen át, hogy a költségvetésbe azokat a kiadásokat is felvegye, amelyek előre pontosan nem láthatók, hanem talán csak sejthetők, vagy hogy felvegyen összegeket azért, mert esetleg még elő fognak fordulni kiadások vagy esetleg az előirányzottnál nagyobb kiadások fognak előfordulni. (Helyeslés a jobboldalon.) Éppen annak a takarékosságnak szempontjából, amelyet az igen t. képviselő urak sokszor hangoztatnak — amiben teljesen egyetértünk — nagyon veszedelmesnek - tartanám, hogy ne a minimális, hanem annál nagyobb vagy éppenséggel a maximális összegek vétessenek fel a költségvetésbe. Ha pedig egyszer azt a rendszert követjük, hogy a költségvetésbe csak az okvetlenül szükséges és feltétlenül indokolt összegek vétessenek fel, akkor nem szabad bizonyos tartalékokat felvenni arra az esetre, hátha nagyobb összegek fognak a költségvetésben megjelölt célokra felhasználtatni, mert ez feltétlenül nagymértékű pazarlásra vezetne. Ezek volnának igazán titkos tartalékok. Titkos tartalékok azonban a mi költségvetésünkben nincsenek. Azt hiszem, az igen t. képviselő úr talán inkább csak nyelvbotlásból használta ismételten azt a kifejezést, hogy titkos alapok vannak és nagyon lekötelezne, ha ezeket a titkos alapokat nekem megmutatná, hogy azokkal élhessek, mert ilyen titkos alapok nincsenek. Azt hiszem, hogy a rendelkezési alapokat méltóztatott ezek alatt érteni, mert más titkos alapok nálunk nincsenek. Felhozta a t. képviselő úr az egyéb alapok ügyét is és kívánta, hogy azok számadásait állítsuk végre össze. Ki kell jelentenem, hogy az alapok számadásai össze vannak állítva, a becslések azonban ezeknél az alapoknál éppen azon devalváció folytán, amely közismert, és amelyre szintén méltóztatott — gondolom — utalni, hosszú ideig nem voltak lehetségesek, de már folyamatban vannak. Az értékállandóság már visszaállt, és így a képviselő úr kívánságának teljesülése azt hiszem nem fog akadályba ütközni. Különösen szóvá méltóztatott tenni, mint alapszerű, kezelést, az 1925. évi IX. te. 9. §-a alapján teljesített aránylag nagy kiadásokat. Méltóztatik nagyon jól tudni, hogy ennek az alapnak kettős célja van, egyrészt az állami költségvetés tehermentesítése és ennek keretében az állami üzemeknek megfelelő forgótőkével és beruházási fedezettel való ellátása, másrészt az, hogy abban az esetben, ha erre kedvező viszonyok vannak, vagy megfelelő pénz áll rendelkezésre, a több-beyéteíből a kormány dotálhassa ezt az alapot, azért, hogy ezen a réven az állami adósságokat kisebbíthesse. Abban az évben, amelyet fel méltóztatott hozni, erre hét és félmillió, az üzemek beruházására pedig ötmillió fordíttatott ebből az alapból. Mélyen t. Ház! En nem vagyok barátja annak, hogy a kormánynak felhatalmazás adassék nagy rendelkezési alapok létesítésére, vagy hogy nagy rendelkezési alapokat szavazzon meg az országgyűlés a kormánynak. Azonban bátor vagyok felhívni a t. Ház figyelmét arra, hogy rendkívüli időket élünk, amikor szükséges az, hogy a kormánynak rendelkezésére álljanak az állami érdekek megvédéséhez szükséges eszközök. (Kabók Lajos: Ki ellenőrzi aztl) A rendelkezési alapok természete az, hogy annak ellenőrzése — törvényből kifolyólag is — a számvevőszék által részletesen nem eszközöltetik, sőt a törvény attól a számvevőszéket egyenesen felKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXIII. . ülése 1929 október 29-én, kedden. 133 menti, mégis a rendelkezési alapok ellenőrzés alatt állanak, ugyanolyan számszerű ellenőrzés alatt, mint más kiadások és nem kezeli azokat az a miniszter, akinek rendelkezésére bocsáttattak. A különbség az, hogyne számadások nyilvánosan nem tétetnek közzé. A rendelkezési alapnak megadása vagy meg nem adása kifejezetten bizalmi kérdés. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Hogy a t. Ház azon tagjai, akik nem viseltetnek az illető kormány vagy miniszterek iránt bizalommal, ezt kifogásolják és megtagadják, azt én teljes mértékben megértem, másképpen nem is lehet, mert, ha ezeket a diszkrecionális kiadásokat is megadnák, abban az esetben bizonyos mértékig '

t a bizalom jelét tanúsítanák. Ezek a rendelkezési alapok azonban egy országban sem nélkülözhetők és méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy azokat ezen a címen nyiltan vagy pedig nem nyiltan minden ország költségvetésében megtalálják (Ügy van! Ügy van!) és annyival a mi költségvetésünk reálisabb, hogy ne mondjamő őszintébb, hogy ezen kiadásoknak ilyen természetét kifejezetten és a zárszámadásokban is bevalljuk. Strausz képviselő úrhoz vagyok bátor itt még egy megjegyzést intézni, aki azt mondotta, hogy minden tárcánál tucatszámra nagyobb állások szerveztettek, a kisebb tisztviselők azonban nyomorult fizetés mellett tengődnek.. Gondolom, ez volt az értelme felszólalásának. Azt hiszem, hogy az igen t. képviselő úr itt egy kissé^ költői nagyítást méltóztatott megengedni magának, mert a^ tárcáknál tucatszámra nagyobb állások egyáltalában nincsenek, nemhogy ennyivel emeltetett volna az ilyen állások száma. (Strausz István: Nem mertem Öszszeszámlálni!) Hanem ha a mélyen t. képviselő úr azt méltóztatott gondolni: nem kívánatos, hogy a magasabb állások szaporítását abban a tempóban folytassuk, amelyben a múltban történt, ^ebben teljesen egyetértek az igen t. képviselő úrral pro futuro. Sőt továbbmegyek, fenntartom a múlt költségvetés előterjesztése alkalmával hangoztatott azon nézetemet, hogy nekünk nem B.-listázással, hanem más módon, de a legkomolyabban kell foglalkoznunk azzal, hogy ott, ahol lehet, magasabb és alacsonyabb állásokat egyaránt fokozatosan megszüntessünk, (Elénk helyeslés.) hangsúlyozom azonban: anélkül, hogy ezzel a már alkalmazott tisztviselőknél szociális válságot okozzunk, — amit nem tartanék sem igazságosnak, sem méltányosnak — hanem maguknak az állásoknak bizonyos időn belül való fokozatos megszüntetése által. Ezt úgy képzelem, hogy megállapítunk egy ideális státust, ami alatt a szükséges mértékű tisztviselői státust értem és bizonyos éven keresztül ennek a státusnak elérésére konzekvensen, okszerűen ^törekedünk. Ebben a kérdésben én a t. képviselő urakkal teljes mértékben egyetértek és azt hiszem, hogy az egész Ház csak helyesli a helyzetnek ezen terv szerinti megváltoztatását. (Elénk helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy bár természetesen teljes mértékben szolidáris vagyok a kabinet többi tagjával, illetőleg a^ kormánnyal, mégse menjek bele minden kérdésnek a részletes tárgyalásába, amit itt fel méltóztattak hozni. Méltóztassanak mégis megengedni, hogy pár kérdésre kiterjeszkedjem. így például annak kritizálása, hogy igen nagy feleslegekkel zárultak ezek a zárszámadások, ha történelmi szempontból bizonyos érdekességgel is bír, sajnos, már nem aktuális, mert jelenleg már, ismétlem: sajnos, ilyen feleslegekre nem számíthatunk. Inkább arra akarok ráutalni, hogy azokat á kon21