Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-323

132 Az országgyűlés képviselőházának h alapok és alapítványok vagyonállagát. Ne kívánja tőlem, hogy példákat hozzak ide arra, hogy egyes alapok és alapítványok tőkéjét hogyan használják fel tatarozásokra, épületátalakításokra és berendezésekre. En csak azokkal az adatokkal dolgozom, amelyeket kiolvasok a zárszámadásból, és ezeknek alapján ismétlem szorgalmazásomat: méltóztassék odahatni, igen t. pénzügyminiszter úr, hogy az alapok és az alapítványok zárszámadása a Legfőbb Állami Számvevőszék vizsgálata alá bocsáttassák. Az 1925 : IX. te. állami alapot létesített. Ha ennek kezelését bírálom s ha azt látom, hogy 22 millió volt a bevétele és 18 millió volt a kiadása, a kiadásból 13 milliót gyűjtőrovat alatt állít be a kormány a zárszámadásba, akkor az alapzárszámadásnak adatai alapján igazán nem tudom megállapítani, mennyiben szolgált a kiadás az államháztartás mentesítésére és ; mennyiben szolgált a többtermelés előmozdítására. Engem, mint képviselőt, aki kötelességemnek tartom, hogy a törvényhozás elé hozott anyaggal foglalkozzam, bánt az, hogyha nem tudom az alap céljának a szolgálatát az adatokból megbírálni úgy, ahogyan szeretném. Igaz, ez az adott esetben nem az én hibám, hanem a kormány hibája. Igen t. Ház! Az államadósságokkal, ha időm lenne, alaposabban és részleteikben is szeretnék foglalkozni. De csak arra utalok, hogy az államadósság 16 millió pengővel gyarapodott, de a jelentés, a zárszámadás-vizsgálóbizottság ^jelentése is adós maradt azzal, hogy milyen tételekből tevődik össze ez a 16 milliós adósság. En hozzá tudok férni ezekhez az adatokhoz a zárszámadások alapján, de ezt csak az tudja felkutatni, aki egy életet töltött a zárszámadási munkában. Ajánlom a t. miniszter úrnak nagybecsű figyelmébe az Országos Betegsegélyezési Alapot. Ügy látom, hogy ebben az évben 1,500.000 pengőt bocsátott a t. pénzügyminiszter úr az alap rendelkezésére, E mellett az érdekeltek is nagyon meg vannak terhelve a hozzájárulással, a nélkül, hogy ennek a nagy tehernek csak egy kis részét is megkapnák a szolgáltatásokban. Most már, amint hallom, csak 5 perc áll rendelkezésemre, tehát végzek is felszólalásommal. Csak egyre utalok; ELITÉI ELZ indítványra, amelyet a zárszámadás-vizsgálóbizottság a felmentvény kérdésében terjeszt elő. Ebben az indítványban a felmentvényt csak a miniszterek részére javasolja. Ebből tehát egészen kihagyja a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökét, akinek háztartása van és aki ugyan miniszteri felelősséggel tartozik, de egészen más természetű a feladatköre és közjogilag is egészen más megítélés alá esik a kormányzattól függetlenített állása. Ezért a zárszámadás-vizsgálóbizottságnak a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke részére a felmentvényt kifejezetten indítványoznia kellett volna. Amiket én itt rapszodikusan elmondtam, az már elég ahhoz, hogy képet nyerjen a t. Ház az 1927/28. évi államháztartás kezeléséről és viteléről, de elég ahhoz is, hogy igazolja Kossuth Lajosnak az idők méhébe betekintő azt a megállapítását: «Szerencsétlen nemzet az, amely institúciók helyett személyekben keresi biztosítékait. Akinek keze egy nemzet zsebében és akinek kezében egy nemzet fegyvere van, az ezzel a nemzettel rendelkezik.» Igen t. Ház, mindezek arra indítanak engem, hogy sürgessem az igen t. kormányt, terjessze elő haladéktalanul az államháztartásról szóló törvényjavaslatot, mert én ettől várom az államháztartás vitelének és kezelésének rendszerességét; ettől várom a takarékosság és a felelősség 23. ülése 1929 október 29-én

} kedden. érvényesítését és ettől várom azokat a gyökeres egyszerűsítéseket, amelyek az állami és az autonómiák közigazgatásban szükségesek. Ezzel be is fejezem beszédemet, melynek alapján odakonkludálok, hogy a zárszámadásvizsgálóbizottság által tett azt az indítványt, amely a kormány részére a számadási felmentvény megadását javasolja, nem szavazom meg. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Grieger Miklós jegyző: Nincs senki feljegyezve. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólani. Nánássy Andor előadó: T. Képvieslőház! Strausz képviselő úr felszólalására reflektálva, bátor vagyok bejelenteni azt, hogy a zárszámadásvizsgáló bizottság jelentése a 11. lapon kifejezetten felsorolja azokat az ingatlanokat, amelyeket az állam eladott, tehát a zárszámadásvizsgáló bizottság nem egy másik törvény alapján tette meg ezt a jelentését, hanem itt maga felsorolja azokat az ingatlanokat, amelyeket a kincstár értékesített. Csak a végén van megemlítve, hogv az 1928 : XXXIII. te. 12. §-a az ezt megelőző időkből származó összes állami ingatlan vagyonelidegenítéseket jóváhagyta. A másik, amire reflektálni kívánok, az, hogy a képviselő úr már több ízben felszolalt a tekintetben, hogy a zárszámadásvizsgáló bizottság nem tett javaslatot az Állami Számvevőszék elnökének adandó felmentyényre. Ez, mélyen t. Ház, soha nem volt szokásos és e tekintetben a zárszámadásvizsgáló bizottság csak a régi szokásra és a fennálló jogra támaszkodhatott és támaszkodik is. Az Állami Számvevőszéket a Képviselőház olyan vonatkozásban, melyben ilyen felmentvény adásáról szó lehetne, nem vonhatja felelősségre, tehát felmentvényt sem adhat neki. E tekintetben már vita volt a Ház előtt még a régi nemzetgyűlésen és akkor a nemzetgyűlés is arra az álláspontra helyezkedett, hogy e tekintetben semmi szükség arra, hogy az Állami Számvevőszéknek felmentvény adassék. (Strausz István: Az a képviselő úr véleménye!) Abban a részben, amely az ő munkálkodására vonatkozik, a felelősséget a miniszterelnök úr vállalja. (Strausz István: Nézze meg más államok számszéki elnökeit! önök számtisztnek akarják megtenni!) Elnök: A miniszter úr kíván nyilatkozni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy mindenekelőtt Strausz igen t. képviselő úrnak utolsó mondataira reflektáljak. Magam is azt hiszem, hogy jelenlegi számviteli törvényünk, az 1897 : XX. te. sok részében elavult és különösen — amint a t. képviselő úr is mondotta — a szanálási törvények kapcsán fokozott mértékben átlakításra szorul. Megnyugtathatom a mélyen t. Házat, hogy a törvényjavaslat tervezete készen áll, csakhogy természetszerűen annyi fórummal kell letárgyalni, hogy még nem juthatott abba a stádiumba, hogy a Ház elé terjeszthettem. volna. De azt hiszem, néhány hónap múlva abban a helyzetben leszek, hogy ezt elő fogom terjeszthetni. (Helyeslés a jobboldalon.) Bátor vagyok arra utalni, hogy itt általánosságban olyan kritikát gyakoroltak, amely úgy tünteti fel a dolgot, mintha a kormány a költségvetési felhatalmazással visszaélt volna. Ezt a kormány nem tette. Az az indokolás, amelyet fel méltóztattak hozni, hogy bizonyos túlkiadások jelentkeztek, nem bizonyítja ennek a