Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-323

Az országgyűlés képviselőházának elnöki székben módot kellett volna keresni, hogy az elnök a maga bírálatában a szabad költekezést megbélyegezze. Mit szóljak az indokoláshoz? A zárszámadási indokolások kivétel nélkül csak a jogcím körülírására szorítkoznak. De hogy mennyiben kellett mellőzni az országgyűlés felhatalmazásának kérését a kiadások utalványozásához, ennek indokolásával a t. kormány minden tagja adós maradt. Külön bírálat tárgyává kell tennem, hogy minden miniszteri tárcánál tucatszámra fordul elő állás, főleg magas állások betöltése, amely állások a költségvetés által megállapított státusrendszerbe nincsenek beillesztve. Ilyen állások betöltése az 1897 : XX. te. 33. §-a értelmében egyenesen ki van zárva, ezeket indokolni nem is lehet, itt csak felelősségrevonásról lehet szó. Akármilyen sürgős is az az állás betöltése, egy tételes törvénnyel szemben, — különösen a mai időkben — köteles a kormány az országgyűléstől a betöltésre külön felhatalmazást kérni. Ez az eljárás kihívja a kritikát azért is, mert a kisebb tisztviselők éheznek. E miatt is a kormánynak magas állások szervezésétől tartózkodnia kellett volna. Igen t. Ház! Mindenekfelett megítélés alá esik az a költekező gazdálkodás, amelyet a zárszámadások alapján az úgynevezett titkos alapok kezelésénél tapasztalunk. Nincs titkos alap, amelyben a kiadások legalább kétszeresen meg nem haladnák azt a pénz javadalmat, amelyet az alap részére az országgyűlés megszavazott, de van olyan titkos alap is, amelynél a költségvetésileg megszavazott pénzjavadalmakat négyszeresen meghaladja a túlkiadás. Nem akarok különösen az utóbbival foglalkozni, pedig hálás tér lenne ez nekem a nemzet szempontjából, mert olyan helyen történt, ahol minden tekintetben példát kellene adni a kormány számára. A titkos alapok, pénz javadalmának duzzasztása, eltekintve a költekezéstől, veszedelmes jelenség egy állam kormányzatában. Ez egyenesen gyűjtőeszköz a forradalmárok számára. (Propper Sándor: A titkos alapot szeretik, de a titkos választást nem.) Nagyon jól tudjuk, hogy egy kormány tagjai között különböző felfogásúak lehetnek. Lehetnek fanatikus kormánytagok, akik a maguk elvének útját kiakarják építeni, minden hatalommal szemben. Az a kormánytag, aki titkos alapot kezel és fel tudja duzzasztani a maga titkos alapjának pénzjavadalmazását, külön hatalmi erőt nyer a pénzben, kivételes elveinek érvényesítésére. Tapasztaltuk ezt éppen a forradalmak alatt a Károlyi kormánynál. Károlyi csak úgy tudott erőt nyerni arra, hogy a miniszterelnöki székbe maradhasson, legalább egyideig, hogy a titkos alapok javadalmazására felvett 10 millió aranykoronát. Különben a titkos alapok természete kizárja azt, hogy ott nagyobb pénzjavadalmazást lehessen felvenni, mint amennyit az országgyűlés megszavazott. A titkos alapoknál, amelyeknél minden ellenőrzés ki van zárva, amelyeknél senki bele nem tekinthet a kezelésbe, senki meg nem nézheti a pénzjavadalom felhasználását, kizárólag bizalom alapján történik a pénz javadalom felhasználása. Ilyen rendszer a titkos alapok kezelésénél az európai államok egyikénél sincs. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Propper Sándor: Ez is bölcs^ rendelkezés, negyedórát megszabni a zárszámadásoknál! — Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Mi a titkos alap? Nem értjük!) Strausz István: Kérek egynegyedórás meghosszabbítást. Elnök: Kérdem: méltóztatnak-e hozzájá'. ülése 1929 október 29-én

} kedden. 131 rulni, hogy a képviselő úr beszédideje egy negyedórával meghosszabbíttassák? (Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárult. Strausz István: A rendelkezési alapok t. miniszter úr, karakterüknél fogva igenis titkos alapok, amennyiben a pénzjavadalmazásuk felhasználása tisztán bizalmi alapra van fektetve, mindennemű ellenőrzés kizárása mellett. Itt egyenesen ki van zárva az is, hogy f a pénzjavadalom évközben kormányzati hatáskörben felemelhető legyen. En szerény pártonkívüli ellenzéki képviselő vagyok, de a nemzet nevében követelem, hogy a titkos alapok ellenőrzését méltóztassék rábízni a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökére, aki ezt az ellenőrzést személyesen gyakorolja. Erről a kérdésről már több ízben beszéltem, de a pusztában elhangzó szó volt az én szavam és most fájdalommal állapítom meg, hogy a beszédeimnek minden mondata beigazolódott az államháztartás kezelésében. Igen t. Ház! Sürgetem az átfutó kezelés rendszeres ellenőrzésére a Legfőbb Állami Számr vevőszék hatáskörének kiterjesztését. Az átfutó kezelés az állami életnek, az államháztartásnak egyik nagy területe. Elég, ha arra utalok, hogy a most tárgyalás alatt álló zárszámadás szerint is a bevételi hátralék 550 millió pengő, a kiadási hátralék pedig 440 millió pengő. Engem arra, hogy a Legfőbb Állami Számvevőszék rendszeres ellenőrzésének az átfutó kezelésre való kiterjesztését kívánjam, különösen az Ösztönöz, mert nagyon jól tudom, hogy ebbe a kezelésbe szokták elraktározni azokat a tételeket, amelyek világosságot nem tűrnek. Sürgetem az ingatlan és ingó, valamint a követelésekről szóló leltár előterjesztését; hiszen leltár nélkül nem is tudunk belemélyedni a zárszámadások vizsgálatába. Ha mindentől eltekintek, csak arra gondolok, hogy a kormány évek folyamán eladott és kicserélt állami ingatlanokat és ezt a műveletet nem hozta ide a Ház elé a zárszámadásban, hanem igyekezett egyik-másik költségvetési törvényben a maga részére a felmentvényt, illetőleg jóváhagyást kérni az általa eszközölt ingatlaneladásokra és ingatlancserékre in contumatiam. (Szabóky Alajos: A bizottsági jelentés 11. lapján megvan!) A bizottsági jelentésben megvan, igen t. államtitkár úr, de abban csak arra történik utalás, hogy ilyen és ilyen törvények alapján megengedtetett, vagy utólagosan jóváhagyatott az ingatlanok eladása és az ingatlanok cseréje. (Nánássy Andor előadó: Fel van sorolva, hogy milyen ingatlanokat adtak el!) Ez nem elég. Érdemileg nem szólhatok hozzá, amikor immár törvényen alapul az eladás és az ingatlancsere; ezzel a kormány már megkapta a fölmentvényt, (östör József: Förmedvényt?) Fölmentvényt! Förmedvényt a t. képviselő úrtól várok, aki a kormány háta mögött ül, ezekután, amiket tőlem hallott. , Áz anyagok, szerek, eszközök, szóval az ingóságok leltárát sem kapjuk meg. Minden évben nagyarányú selejtezések, nagyobbarányú eladások történnek, amelyeknek semmiféle nyomát nem látjuk az állami zárszámadásban. Most már a kormány nem is indokolja azt, miért nem bocsátja a rendszeres leltárt az országgyűlés rendelkezésére. Hogyan lehet az, hogy az állami üzemek el tudták készíteni a maguk leltárát, csak éppen a szorosan vett közigazgatás marad adós vele? Sürgetem a száz és száz alapról és alapítványról a zárszámadás elkészítését és bemutatását. Tudom, hogy a devalvációra gondol az igen t. miniszter úr, de azóta nagy idő telt el, amely alatt rendezhette volna a t. kormány az