Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-323

130 Az országgyűlés képviselőházának 323. ülése 1929 október 29-én, kedden. 5000 pengő fordíttatott, a vámkezelési illetékből befolyt 420.000 pengő pedig inség enyhítését célzó intézkedésekre. Az indokolás szerint ez speciál-karitativ célokra, illetve a magyar szociális törekvések támogatására volt igénybevehető. 61.448 pengő az eltérés a középosztály támogatására szánt összegeknél. 1,200.000 pengő kölcsönt adott a kormány, a Magyar Távirati Irodának s 10.206 pengőt fordított a szófiai követség kerítésének áthelyezési költségére. Végül pedig, hogy a csokor teljes legyen, 126.000 pengő az eltérés a lillafüredi mélvfúrásoknál. T. Képviselőház! Az idő rövidsége nem engedi meg, hogy azzal a részletességgel foglalkozzam a záró számadási jelentéssel, ahogy az szükséges lenne, de ha itt csak ezeket az adatokat említem is meg, amelyeket idéztem, akkor is megállapíthatjuk, amit felszólalásom elején mondtam, hogy a kormány nem tartja be a költségvetésben számára megszavazott kereteket. Még egyet. A múlt esztendőben kifogásoltam Mayer földmívelésügyi miniszter úr egyiptomi kirándulását. (Propper Sándor: Lóháton!) Felszólalásom után a miniszter úr azt mondta nekem, hogy az erre fordított összegekés költségek megtérülnek abból, amit ott a kiállításon eladunk. Erre azt mondtam a miniszter úrnak, hogy akkor bizonyára nagy sikere lesz a legközelebbi zárószámadási tárgyalásoknál, mert hiszen akkor ki fogják mutatni, milyen anyagi haszonnal járt ez a kirándulás. Sajnos, azonban, ennek nyomát a zárószámadási bizottság jelentésében nem találtam. En nem bánom, ha a miniszter urak teveháton utaznak, mint ahogy teveháton utazott a földmívelésügyi miniszter úr is lent Afrikában, azonban azt hiszem, hogy ez valahogy inkább azt a tempót szimbolizálja, amelyet a kormányzat a demokratikus haladás tekintetében mutat. Jobban szeretném, ha a miniszterek nem teveháton utaznának,^ hanem repülőgépen és sokkal jobban szeretném, ha egy kicsit gyorsabb volna az a tempó, mint amit a kormányzat megszab, azonban ezt a gyorsaságot a túllépéseknél, a hiteltúllépéseknél nem kívánom. Minthogy azt látom és arról győződtem meg e jelentés áttanulmányozásánál, hogy a kormány eltért azoktól az összegektől, attól a kerettől, amelyet részére ä törvényhozás a költségvetés megszavazásánál megszabott, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a jelentést tudomásul vegyem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Strausz István! Strausz István: T. Képviselőház! Ügy vélem, a t. Ház tőlem azt várja, hogy belekapcsolódjam az előttem szóló Bárdos Ferenc t. képviselőtársam zárszámadási bírálatába és tárgyilagosan leszűrjem, hogyha nem honorálják azokat az aggodalmakat, amelyeket észrevételeiben kifejezésre juttatott, ez megzavarja-e az államháztartás egyensúlyát. A t. képviselő úr által támasztott észrevételekkel, az idő rövidsége miatt, érdemben nem foglalkozhatom. Különben is hallotta a t. Ház. Elég tehát, ha az észrevételekkel szemben is megállapítom, hogy a mi államháztartásunk egyensúlyát a képviselőtársam észrevételein alapuló aggodalmak nem zavarhatják meg, mert a mi államháztartásunk egészséges szilárd alapokra van fektetve. Kétségtelen, hogy a t. képviselőtársam által hangoztatott nehézmények, észrevételek az államháztartásnak kiütéses betegségei, amelyek a kormány szabad költekezéséből és az ezzel együtt járó nagymérvű adóztatásából származnak. Ha a t. kormány nem siet inkább ma, mint holnap megszüntetni a szabad költekezést és az ezzel szervesen összefüggő nagymérvű adóztatást, nincs kétség az iránt, hogy az államháztartás egyensúlya is felborul, mert az adóalanyok fizetési képessége egészen elsorvad. Nem tartozik ide, de mégis megállapítom, hogy a jelenlegi pénzügyminiszter úrnak (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) egész kormányzati szelleme oda irányul, hogy az én kívánságom kielégíttessék. Igen t. Ház! Minden európai állam háztartásában láncolatosan érvényesül a megkötöttség, törvények fundamentuma alapján. A kormányzati szellem népiesítése, demokratikus irányú elmélyítése folytán a megkötöttséget mindden állam felfokozza abból a célból, hogy a népképviselet befolyása az adóztatásra domináló legyen és domináló legyen a népképviselet befolyása az adók felhasználására. Ez a gazdálkodás mindenütt, minden államban háztartási törvényeken nyugszik. A magyar államnak ilyen háztartási törvénye nincsen. Az 1897. évben hozott államszámviteli törvényt ilyennek nem nevezhetem. Ez a törvény csak az államháztartás alaki rendjét szabályozza, de rendelkezéseit az idők folyamán kifejlődött gyakorlat és főleg a szanálási törvény majdnem teljes egészében hatályon kívül helyezte. Főleg ennek tulajdonítható az, hogy annyi rendellenességet észlelünk az államháztartás vitelében és vezetésében és hogy ezek a rendellenességek tápot adnak a költekezésnek, mondhatnám a könnyelmű gazdálkodásnak. Kirivóak azok a példák, melyeket zárszámadásaink felmutatnak. De elég, ha megmaradok a tárgyalás alatt álló 1927/28. évi zárszámadásnál. A házszabályok nem adnak elég időt arra, hogy a zárszámadás nagy anyagának mélyébe hatoljak, azért csak nagy vonásokban bírálom. Kiemelem, hogy az adókból elért bevételi többlet 292,000.000 pengő volt a költségvetésben előirányzott 166.000 pengő felesleggel szemben. Ezek szerint a költségvetésileg előirányzott 1.192,000.000 pengő bevételnek a többletbevétel közel egynegyedrészét teszi. Ezt csak a kíméletlen adóztatás folytán lehetett elérni, ami maga is súlyos megítélés alá esik, de különösen súlyos megítélés alá esik az, hogy a 292,000.000 pengő bevételi többletnek 55%-át a kormány felhasználta. Felhasznált 100,000.000 pengőt túlkiadásokra és 62,000.000 pengőt előirányzat nélküli kiadások fedezésére. Ezenkívül felhasználta a kormány az egyes miniszteri tárcák ágazatain elért 22,000.000 pengő megtakarítást. Együttvéve tehát a kormány 182,000.000 pengőt használt fel minden törvényes felhatalmazás nélkül. (Graeffl Jenő: Ez már baj!) A szabad költekezését a kormánynak súlyosbítja az, hogy a kiadásokból legkevesebbet a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem istápolására fordított. Ilyen gazdálkodás még a magánéletben, a magángazdálkodásnál is romlásba vezet. Feltűnik nekem, hogy a zárszámadás-vizsgálóbizottság egészen közömbösen haladt el a kormány költekezése felett. Mutatványpéldányokat, mutatványtételeket sorol fel a zárszámadási jelentésben melynél az összeg nagyságát tekinti mérvadónak úgy az előirányzatnélküli, mint a túlkiadásoknál. Szerettem volna azt is látni, ha a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke a maga megjegyzéseit ezekre a kiadásokra megteszi. Nagyon jól tudom, hogy az utalványozások gazdaságos bírálatára nem adnak teljes jogot a Legfőbb Állami Számvevőszéknek a reá vonatkozó hatásköri törvények, de az idők olyanok, hogy az