Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-323

128 Az országgyűlés képviselőházának 3, őrzés, amely itt megvolt, csaknem egyenlő a nullával. Nézzük azonban, mire fordították ezeket az összegeket. A rendelkezési alapok és a sajtóala^ I pok túllépése például a következő. A miniszterelnökség rendelkezési alapjának túllépése —nem a rendelkezési alap, hanem csak a túllépés — 396.500 pengő, a sajtóalap túllépése pedig^ 633.300 pengő. (Propper Sándor: Tömni kell a sajtót!) A hazai kisebbségek címe alatt a külföldi magyarok támogatására fordított xisszeg túllépése 539.500 pengő. Ha az ember ezt a nagy öszszeget látja, akkor hovatovább arra kell gondolnia, milyen jó lenne talán kivándorolni ebből az országból, amikor a kormány ilyen bőségesen gondoskodik a külföldi magyarokról, hiszen majdnem azt kell látnunk, hogy a külföldiekről talán jobban gondoskodik, mint a belföldiekről, mert a belföldiek ezt a gondoskodást nemigen tapasztalják. A miniszterelnökségi alapok túllépése tehát itt 1,389.000 pengőt tesz ki. (Propper Sándor: A kormánytámogatásnak ára van.) De a belügyminisztériumnál sincs a dolog másképpen. A belügyminisztérium rendelkezési alapjának túllépése pf,ídául 128.181 pengő, (Malasits Géza: Kellett r

x sasoknak! — Propper Sándor: Meg a biedermeier-órára!) a sajtóalap túllépése ,f?edig 90.000 pengő így a belügyminisztérium túllépése csak ennél a két tételnél 21.181 pengőt tesz ki. (Propper Sándor: A belügyi vigadó sokba került!) Ezzel azonban még nem zárult le a lajstrom, mert a belügyminisztérium közbiztonsági rendelkezési alapja — mert ilyen külön rendelkezési alap is van (Malasits Géza: Ez kell a hadácsoknak meg a spicliknek.) — egymaga 206.160 pengő túllépést mutat. Közel 2 millió pengő tehát a túllépés, amikor ezekre az alapokra költségvetésileg mindössze 2,245.920 pengő irányoztatott elő. Kérdezem: vájjon van-e értelme annak, hogy itt hetekig tartó vitát folytassunk a költségvetés összeállításánál, amikor azt látjuk és azt tapasztaljuk, hogy csaknem ugyanannyi á túllépés, mint amennyi az előirányzott összeg? Hogy azonban a kormányzat mennyire nem tartja szükségesnek azt, hogy ezeket a túllépéseket legalább megfelelően indokolja, arra jellemző, hogy az egész jelentésben mindenütt olyan egyszerűen siklik keresztül az ilyen tételeken, mintha csak fillérekről volna szó. Az egyik tételnél például azt mondja a je' lentés (olvassa): «A túlkiadás oka az, hogy a minisztertanács november 1-től kezdve havi fix összeg közlekedési átalányt engedélyezett, amely e rovaton nyert elszámolást.» Aki ezt indokolásnak tekintheti, az igen boldog ember, én azonban nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt indokolásnak tekinthessem. Indokolása lehet ez a számvevőszéknek, hogy miért vette fel és miért számolta el, de nem fogadhatjuk el a kormány részéről indokolásul. A legtöbb esetben azt mondja a jelentés: előre nem látott rendkívüli szükségletek folytán állt elő. Ezzel okolnak meg csaknem minden túllépést. A belügyminiszter azonban már többet mond, mert a jelentés 58. oldalán azt mondja (olvassa): «Állambiztonsági érdekből, valamint a magyar állampapíroknak külföldön történt hamisításából folyólag rendkívüli nyomozási költségek merültek fel.» Ha ezt közelebbről megnézzük, azt látjuk, hogy ez valószínűleg az úgynevezett Blumenstein-ügygyel van kapcsolatban. Hogy azonban ez nem egynéhány fillérjébe kerül a magyar államnak, az bizonyos, mert hiszen elszámoltatott erre az ügyre 200.000 pengő, vagyis a nyomozási költségek 200.000 pengőt tettek ki. Nem tudom, hogyan ". ülése 1929 október 29-én

} kedden. lehetséges az, hogy ilyen horribilis összeget költsenek ilyesmire. Elhiszem és tudom, hogy el fellett járni ebben az ügyben, de valahogy talán megnyugtatóbb lenne, ha olyan jelentést terjesztenének a Képviselőház elé, amelyből világosabban kitűnnék, vájjon az ilyen hatalmas öszszegre szükség volt-e vagy sem. De nemcsak a belügyminisztériumnál, hanem minden tárcánál tapasztalhatjuk ezeket a túllépéseket és eltéréseket. így például a miniszterelnökség is kisebb tárcák^ fejezetében a képviselőházi őrség díszruhájára találunk 19.195 pengő túlkiadást. Ha végignézzük ezeket a számoszlopokat és látjuk, hogy milliók és milliók forogtak közkézen, akkor talán tizenkilencezer pengő nem is volna olyan nagy összeg és talán mondhatnák azt, hogy miért éppen ezt a kis tételt említem meg. Teszem ezt azért, mert úgy gondolom, hogy amikor a költségvetést megállapították, akkor is tudták, hogy kell-e díszruha, vagy nem. Tessék az ilyen tételeket a költségvetésbe felvenni, megszavaztatni a Képviselőházzal és akkor azután nincs szükség arra, hogy később a zárszámadási jelentés során, mint eltérést mutassák ki

% Hiszen nem kell a kormánynak félnie, ez a Képviselőház mindent megszavaz, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) úgyhogy mindezeket ; az eltéréseket, amelyek a zárszámadási jelentésben benne foglaltatnak, a Képviselőház akkor is megszavazza, ha előre előterjesztik, de legalább mégis tartsák be, ne rúgják fel a formát ebben a tekintetben. Az Ofb. elnöke és az állami számszék elnöke havi 500—500 pengő közlekedési átalányt kapnak, mert nincs autójuk. (Malasits Géza: Azóta már valószínűleg van!) Ha fontos az, hogy ennek a két állami tisztviselőnek autója legyen, tessék azt felvenni a költségvetésbe, tessék megszavaztatni és akkor majd lesz autó. Végtére kisebb uraknak, kisebb tisztviselőknek is van autójuk Magyarországon, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: A csendőrkutya tény észtelep igazgatójának is van!) mint az Ofb. elnöke és az állami számszék elnöke. De ha már nincs autójuk. — én ugyan nem tudom, hogy olyan sokat kell-e autón ülnie az Ofb. elnökének és az állami számvevőszék elnökének, hogy az havonta 500—500 pengőjükbe kerül, mert én úgy tudom, hogy a közlekedési átalány nem fizetési pótlék, hanem az a ténylegesen felmerülő kiadások megtérítése, akkor még bérautót is lehet ennél olcsóbban kapni, különösen ha valaki nem reggeltől-estig állandóan használja azt a kocsit. A jelentés 165. oldalán olvasom azt, hogy a Kossuth-ünnepély Amerikában mennyibe került, így 14.999 pengőbe került a Képviselőház öttagú küldöttsége. Azonkívül ugyancsak ezen az oldalon látjuk, hogy 91.000 pengő a miniszterelnökségi gobelin-falak ^javítási költsége. Hogyha gobelin-falak javítására szükség volt, azt talán elismerem, azonban, hogy erre a mai szűkös viszonyok mellett, a mai rettentő viszonyok mellett 91.000 pengőt kelljen fordítani, azt bátor vagyok tagadni. Később látjuk azt, hogy 44.000 pengőt adott a kormány a cserkészlányok budapesti világkongresszusának. Nagyon jellemző és érdekes az indokolás. Azt mondja a kormány, hogy kitűnő alkalom nyilt arra, hogy külföldi vendégeink reánk nézve értékes rokonszenvét szerezzük meg, ezért kellett tehát 44.000 pengőt fordítani a cserkészlányok világkongresszusára. (Malasits Géza: Ha a felnőttek nem rokonszenveznek velünk, legalább a gyermekek rokonszenvezzenek!)