Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-307

Az országgyűlés képviselőházának 307. esküt (Györki Imre: Dehogynem! Még a kisegítő esküt isD igen t. képviselőtársam, mert a belügyminisztérium nyomozó osztályában nem is hallgattak ki feleiket, tehát még asak módjuk sem volt arra, hogy verjenek. (Györki Imre: A Nádosy szállodában voltak, abban ténykedtek, vertek, kínoztak!) Mindenesetre több alaposságot és tárgyilagosságot kérek, ha már közbeszólt a házszabályok ellenére igen t. képviselőtársam. T. Ház! A másuk

1 kérdés, amivel foglalkozni óhajtóik, amint előre bocsátó ttain beszédemben a községi háztartások köréiben kívánatos takarékosság kérdése. Én azt olvastam a napokban az újságokban, nem tudom, hogy megfelel-e a valóságnak, vagy nèm, hogy bizottságok fogják megvizsgálni az egyes községek háztartását és azokból az 50%-on felüli pótadóífcat irgalmatlanul törölni fogják. Én nagyon helyeslem ebben a tekintetben a szigorúságot, de megjegyzem, hogyha a községek háztartásában a takarékmságot nem^ kellőiképpen tartják szem előtt, ami alatt természetesen nem mindjárt pazarlást kell érteni, akkor ebben a tekintetben nemcsak a községeik

1 a hibásak, hanem legalább éppen olyan mértékben a felügyeletet gyakorló felsőbb hatóságok is. : Itt ismét a saját praxisomból hivatkozhatom adatokra. A saját községemben történt meg, ott, ahol szervezve volt egy községi orvosi állás s amely községben és a közegészségügyileg hozzácsatolt másik községben együttvéve a községi orvoson kívül még nem kevesebb, mint öt magánorvos folytatott praxist, a felsőbb hatóság kötelezte a községet, hogy szervezzen még egy második községi orvosi állást. A község mindent elkövetett ez ellen, magam is ismételten felhívtam erre a népjóléti miniszter úr szíves figyelmét, aki szíves is volt az én álláspontomat magáévá tenni és előttem kijelenteni, hogy feloldja a községet ez alól a kötelezettség alól. Ennek ellenére azonban a miniszter úr megkerülésével az illető osztályfőnök aláírásával a község kérelmét elutasították s amikor a miniszter úrnál újból kérelmeztünk, akkor egy osztálytanácsos aláírásával másodszor, sőt talán már harmadszor utasították el a községet, úgyhogy a község az említett helyzetben kénytelen volt egy második orvosi állást szervezni. Természetesen a helyben működő magánorvosok egyikét választották meg, szóval a közegészségügyi állapotok semmivel sem javultak, nem is volt szükség^ annak javítására, mert a hatósági orvos a saját kijelentése szerint is a hatósági orvosi teendőket egymaga is nagyon jól elvégezhette. Végeredményében az én községemben, amelyről most is beszéltem, 50%-os a községi pótadó és ebből az 50%-ból nem kevesebb, mint 49% esik kizárólag a vármegye részére való befizetésekre és a népiskolai költségekre. Megjegyzendő, hogy én a népiskolai költségeket nem tartom pazarlásnak, mint némelyek teljesen alaptalanul teszik, és kifogásolják, hogy a közoktatásügyi miniszter úr a tanyai iskolák létesítéséről gondoskodik. En tehát nem ebből a szempontból vetem fel a kérdést, csak egyszerűen megállapítani kívánom, hogy abból az 50% pótadóból a községnek a saját szükségleteire csak 1% jut. Azt kérdezheti már most valaki, hogy akkor a község a többi szükségleteit miből fedezi. A községnek vannak egyéb bevételei is, ezek azonban nem volnának elegendők a költségek fedezésére, ennek következtében ha felmerül valami szükséglet, akkor ezt kivetik ugyan pótadó alakjában — bátor vagyok felhívni erre a ' ülése 1929 június S-án, szombaton. 73 belügyminiszter úr szíves figyelmét — az 50%-on felül, azonban azt mondják: ez nem számít be az 50%-ba, mert nem egyenlően vetik ki valamennyi állami adófizetőre, hanem a község adófizetőit szabályrendelettel érdekeltségi csoportokba osztják be és így vetik ki rájuk különböző százalékban olyformán, mint valamikor a mai községi törvény 130. §-a értelmében, különböző csoportonként vetették ki, amely szakasz azonban ma már nincs hatályban. így történt ez a szóban levő községben is a gazdasági kisvasút céljára szükséges összegek előteremtése okából. Ez ellen akkor a község egyes tagjai fellebbeztek is a belügyminiszter úrhoz, a belügyminisztérium azonban elutasította a fellebbezést és kötelezték a községet, hogy ilyenformán az 50%-on felül is még az úgynevezett érdekeltségre a pótadót vesse ki. Minden törvényes alap nélkül. Egy másik nagyon csábító ok a községekben a költekezésre a falu elektrifikálása. Ez éppen olyan fontos gazdasági szükséglet, mint a gazdasági vasutak építése, ezt koncedálom, de utóvágre száz esztendő mulasztásait nem lehet éppen a mai korszakban, a 12%-o

s kamatok korszakában, egyszerre mind pótolni. Ennek következtében akármilyen kívánatos is az, — ami mellett én magam is harcolok — hogy a falvakat ellássák elektromos árammal, az a baj ennél a kérdésnél, hosy a községek közönség túlságosan is mohón ragadja meg az alkalmat, hogy a községet e'lektr ifikálja, elektromos árammal ellássa, és ennek következtében igen előnytelen üzleteket kötnek azokkal a magánvállalatokkal, amelyek az elektromos áramot szolgáltatják. Annál inkább kötnek előnytelen üzleteket ezekkel az elektromos vállalatokkal, mert nem, sok ilyen vállalat van, sőt az egyes országrészekben rendszerint csak egy pályázik, úgyhogy az mindleni versenytárs nélkül valósággal diktálja a községieknek a feltételeket és ilyenformán igen magas egységárak mellett és egyébként is igen előnytelen feltételek mellett szolgáltatja a községeknek az áramot. Az is baj, hogy a felügyeletre hivatott hatóságok — megengedem és meggyőződésem szerint is a legjobb indulattal és objektivitással — szintén túlságos mohósággal karolják fel ezt és túlságos mohósággal buzdítják maguk is a községeket, hogy csak minél előbb kössenek ilyen szerződéseket, a helyett, hogy ezek a felügyeleti és felsőbb hatóságok megszerveznék az egyes községeket, hogy közös erővel annál nagyobb energiával tudjanak ellenállani az ilyen monopolizáló magánvállalatok drága föltételeinek, és ehhez képest előnyösebb szerződéseket kössenek. Eziek szerint a szerződések szerint, amelyeket most kötnek, az elektromos áram körülbelül háromszor olyan drága, mint Budapestem pedig a budapesti közönség is dr ágálj a az itteni elektromos áram árát. Ennek következtében én akkor, amikor mindenki hangsúlyozza, hogy szükség van a községek takarékosságára, kérem a t. belügyminiszter urat, hogy szíves^kedjék a községek ilyen ügyeit kezébe venni és méltóztassék a községeket megfelelőiem megszervezni arra a célra, hogy nagyobb eredménnyel vehessék fel a versenyt a monopolizáló részvénytársaságokkal és egyélb magánvállalatokkal szemben. Ezeket óhajtottam elmondani, t. Ház. Időm letelt. Ezért befejezem beszédemet. Mivel tudom, hogy a belügyminiszter úr kellő érzékkel viseltetik a bajok iránt és törekszik is ezeken bajokon segíteni, ennek következtében a költ-