Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-307
07. ülése 1929 június 8-án, szombaton. 74 Az országgyűlés képviselőházának 3t ségvetést az általános tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.j Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselő úr, aki a takarékosság hívének mutatkozott be, a belügyminiszterig tárcánál, amely az idén 9 millió pengővel igényel többet, mint a múlt évben, a belügyminiszter úrnak azt a szemrehányást tette, hogy a rendőrségnél és más intézményeknél jobban igyekszik takarékoskodni, mint ahogyan azt az ügy megkívánná. Ott pedig, ahol a belügyminiszter úr a kiadásokat csökkenti, a nemzeti munkavédelem tételénél, (Kabók Lajos: Ezt az egészet meg lehetne takarítani!) kifogásolja, hogy ezt az intézményt a miniszter úr átszervezi. Ha az ellenzék részéről a belügyminiszter úrral szemben a kritika élesebb, mint amilyen más tárcák minisztereivel szemben volt, ez szerintem egészen természetes olyan időben, amikor a kormányzati rendszer igyekszik ezen a minisztériumon keresztül, különöskép az ellenzékkel szemben éreztetni a hatalmát. Látjuk, hogy a közszabadságok hogyan néznek ki ebben az országban, ahol ezeket a közszabadságokat az ellenzék részéről élvezni inem lehet. Nemi akarok utalni a politikai gyűlésekre, amelyeket vagy a rendőrség engedélyével tartanak meg, vagy amelyeket fellebbezés következtében maga a belügyminiszter úr engedélyez, csak azokról a gazdasági gyűlésekről, így szakszervezeti kongreszszusokról, vagy az, egyes szakszervezetek küldöttközgyűléseiről beszélek, amelyeken külföldi vendégek is jelennek meg. Amikor ezek a külföldi vendégek az ülésterembe lépnek, az ülésterem úgy néz ki, mint egy hadiállapotba helyezett város, mert miután csak küldöttközgyűlésről vari szó, sokszor több ott a rendőr, mint a közgyűlésre hívott egyén. Ilyen körülmények között természetes, hogy ezekről a jelenségekről a külfödi emberek viszik haza a híreket, amelyekről a miniszterelnök úr azt mondja, mert úgy véli, hogy ezeket a szociáldemokratapárt részéről innen adják tudósítás gyanánt. Mi történt csak pár héttel ezelőtt? Az egyik gráci nyomdászdalárda családtagjaival együtt, körülbelül 80 személy — tehát az idegenforgalmat emelték — itt volt három napon át, itt költötte el a pénzét, szállodában lakott, különböző helyeken étkezett és gyönyörködött a szép városban, de nem tudta megérteni, minek köszönhetik azt, hogy mindennap korán reggel a szállodában detektívek bekopogtattak hozzájuk és érdeklődtek diszkrét módon: itt vannak-e még, meddig akarnak még itt maradni és így tovább. Hát így akarja a belügyminiszter úr az ő nyomozóosztályával emelni az idegenforgalmat, amelyre pedig Budapestnek, mint minden nagyvárosnak igazán szüksége volna? Ez a kérdés kapcsolatos a vizűm kérdésével is. Ha ennek az egész társaságnak a hatóság már kiszolgáltatta a yizumot, akkor ezzel már ellenőrizte, hogy ne jöjjön két vagy három napra ide a városba olyan elem, amely e két-három nap alatt az állam rendjét fel tudja forgatni. Ha egyszer ezen a retortán már keresztülmennek, akkor miért kell ezeket ez alatt a pár napi idő alatt háborgatni? A Ritz-szállodábanj valószínűleg nem tartják meg az e. fajta ellenőrzést, oda nem kopogtatnak be s nem. keltik fel időelőtt a vendégeket. Ott, ahol tudják, hogy a vendégek mégis csak munkások, ezeket a zaklatásokat egészen felesleges módon megismétlik. Ha ezek azután hazamennek Grazba, otthon meg fogják mondani, hogy a kollégák részéről a legszívélyesebb en fogaidaták őket, de azt is el fogják mondani, hogy a hatóság mit csinált és hogyan zaklatták őket. Ilyen körülmények között az urak ne csodálkozzanak azon, hogy odakint mindent tudnak. Ez az ország nincs kínai fallal körülzárva, még hogyha a vizűm és útlevél kell is. Ide mégis csak eljönnek az idegenek, és azok a visszásságok, amelyeket más városban nem tapasztaltak, feltűnnek, szembeötlenek nekik, és ezekről bizony mindazt el fogják mondani, ami a valóságban megtörtént. Az urak, a miniszterek persze kutatják azután, hogyan lehet az, hogy odakint mindent tudnak, és csodálkoznak, ha egyszer ők is küiföidre mennek, hogy megkérdezik tőlük, hogy ez igaz és még mindig így van? stb. Nem is kell a választójogról beszélni, csak ezekről az igazságnak megfelelő, megtörtént dolgokról, amelyek egyébnek nem nevezhetők, mint felesleges zaklatásoknak. így van ez, t. belügyminiszter úr, a kiutasításokkal, és a honosításokkal és más hasonló dolgokkal is. Kéirdem a miniszter urat, hogyan lehetséges az, hogy 'egy kiutasítás vagy honosítás ügyében akkor történik érdemleges intétzkedjés, amikor egy képviselő interveniál? Ha a képviselő interveniál egy ilyen dologban, a hivatalban rögtön utánna néznek, az ügy rendbe jön* az illető maradhat, a kiutasítást visszavonják, nem történt semmi, és nem veszedelmes az illető ittléte. Amikor az illető képviselő kimutatja, hogy ez még sohasem volt más városban, más országban, mint itt Magyarországon, nem is tud máskép beszélni, mint magyarul, rendbe jön minden. Hiszen ha annak az illetőnek külföldre kellene mennie, oda, ahová a minisztérium vagy a hatóság. szerint illetékes, ott már csak azért sem tudna boldogulni, mert a nyelv neki idegen és itt van a családja is. Ha azonban* interveniál a képviselő, a,z intervenció következtében azt mondják, hogy meghosszabbítják ittartólzkodását még egy évre, ez alatt az idő alatt rendezze ügyét. Ez mindenesetre humánus eljárás. Én nem is azt kifogásolom, hogy az intervenció alapján a minisztériumban úgy döntenek, hogy visszavonják a kiutasítást az illető állampolgárral szemben. Én csak azt mondom, hogyha lehetséges az, hogy az intervenció után minden veszély elmúlt, miért nem rendezik ezt a kérdést egyszer végérvényesen, hogy ne_ legyen szükség intervencióra? Miért nem nézi a belügyminisztérium, illetőleg az ő tisztviselője, vagy az a referens miért nem számol he a miniszter úrnak úgy, hogy kérem, itt nincs semmi baj, mert úgy áll a dolog, hogy az illető ennyi idő óta az országban, itt dolgozik, nincs ellene kifogás, itt alapítota a családját, stb. etb. Miért kell ezeket ennyire zaklatni és bizonytalanságban hagyni az ügyüket illetőleg mindaddig, amíg egy intervenció nem történik, s akkor a dologrendben van? Szerintem e nélkül is meg lehetne ezt tenni, mert annak a képviselőnek más dolga is van, mint folyton a minisztériumba járni s könyörögni az illető tisztviselőknek és a miniszternek is, hogy lássák be, hogy olyan ügyről van szó, amelyet igazságosan el lehet intézni, úgyhogy az egészet visszavonják vagy meg nem történtnek tekintik. Ha ezt így ezen az úton meg lehet csinálni, akkor szerintem törvényes úton is lehet rendezni és akkor meg lehet valósítani azt a határozati javaslatot, amelyet ma Györki Imre igen t. képviselőtársam nyújtott be és ajánlott elfogadásra.
