Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-307

n Az országgyűlés képviselőházának 307. ülése 1929 június S-án, szombaton. talán három-négy fokkal utána az őrmester javadalmazása: havi zsold 70 pengő, rendőri pótdíj 13 pengő 60 fillér, élelmezési pótdíj 54 pengő, összesen tehát 137 pengő és 60 fillér. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ha régebben szolgál, akkor több!) Hét-nyolcévi szolgálati idő számíttatik az őrmesterre és annak jelenleg már a felemelt javadalmazása mellett ez az illetménye. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Van lakbére és családi pótléka!) Szükségtelennek tartom, hogy a családi pótlékról megemlékezzem. Koncedálom, hogy van családi pótlék, ez azonban kisebb összegű, mint amennyibe annyi gyermek eltartása kerül, ahány gyermek után a családi pótlékot élvezi. Lakáspénzt is kap a rendőr, azonban ez sem olyan túlságosan nagy összeg és még e_ körül is vannak hibák, habár itt egészen lojálisari megállapítom a belügyminiszter úrnak az érdemét, hogy ezt a kérdést rendezni igyekszik és a közeljövőben tudomásom szerint meg is fog szűnni az a lehetetlen állapot, hogy a főváros közbiztonságára ügyelő rendőröknek nincs rendes lakásuk, hanem vannak köztük ig'en nagy számmal ágyrajárók, vagyis olyanok, akik közveszélyes csavargókkal egy fedél alatt húzzák meg magukat.^Ismétlem, hogy a belügyminiszter úr ezen segíteni akart, sőt ez a kérdés már abban a stádiumban van, hogy ez a helyzet a közeljövőben, talán már az ősszel megszűnik. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Teljesen!) De én mégis rámutatni kívántam ezekre és csodálkozom, — bizonyára csak a közönség tájékozatlanságának tudható be — hogy amikor ilyen minimális javadalmazású, ágyraiáró rendőrök ügyelnek fel a székesfőváros közbiztonságára, akkor a : budapesti polgár olyan nyugodtan meri esténként álomra hajtani fejét. Annál dicséretesebb, hogy ea a rendőrszemélyzet

( mégis megállja a^ helyét. Azonban a rendőrségre, a közbiztonsági személyzetre óriási nagy értékek vannak bízva, nemcsak mindnyájunk élete és vagyona, hanem ennél még sokkal nagyobb érdekek is, végeredményében az állam léte is. Tehát feltétlenül gondoskodni kell a rendőrszemélyzet illő díjazásáról és amit a feltétlen szükségesség e tekintetben megkíván, azt nem lehet pazarlásnak tekinti, (Ügy van! jobbfelől.) nem lehet a kormány terhére a takarékosság hiányaként Jelróni. Szomorúan és aggállyal állapítom meg a költségvetésből, hogy a rendőrség fejlesztésében nem fejlődést, hanem bizonyos fokig viszszafejlődést látunk, amikor ez a költségvetés közbiztonsági szervezetünknek egy igen jói bevált és a köz részére nagy szolgálatokat tett intézményét, nevezetesen a nemzeti munkavédelmi intézményt visszafejleszti, amennyiben annak tiszti létszámát a mostaninak 50%-ára szállítja le. E helyett én inkább azt üdvözölném örömmel, ha közbiztonsági apparátusunkat még jobban kifejlesztenénk és pótolnánk azt a mulasztást is, amely eddig történt, hogy tudniillik nincs kellőképpen megszervezett polgári rendőrségünk. Titkosrendőrség, detektívszervezet Magyarországon tulajdonképpen csak Budapesten van. A vidéken, a vidéki városokban vannak egyes közismert titkosrendőrök, akik a városnak sokszor talán éppen a legnépszerűbb egyénei, viszont azonban ezek, mint ilyenek, és kis számuknál fogva sem tudnak megfelelő szolgálatot teljesíteni és eredményt felmutatni. Faluhelyen pedig a nyomozószolgálatot kakastollas csendőrök látják el. A csendőrség jól bevált intézmény, de kakastollal a fejen nagyon I bajos kideríteni, hogy az országban az eldugottabb helyeken, esetleg a föld alatt is, miféle j üzelmek folynak. En, aki gyakorlatilag foglalkoztam valamikor ezekkel a kérdésekkel, mindig csodáltam a mindenkori belügyminiszter urakat, hogyan merték az ország közbiztonságáért vállalni a felelősséget, amikor nem tudhatták, mert hiszen erre a célra megfelelő apparátussal nem rendelkeztek, hogy az országban mi történik. S én kérdem a belügyminiszter urat, ha szabad egyenesen felvetnem a kérdést: merheti-e a belügyminiszter úr ma ilyen apparátus hiányában azt állítani, hogy ő tudja, hogy Magyarországon ma mi történiki Sok olyan dolgot látunk, amelyek arra mutatnak, hogy itt alaposabban kellene ügyelni nemcsak a szem előtt, hanem az ország zugaiban és a föld alatt történő dolgokra is. (Rothenstein Mór: Még alaposabban?) Még alaposabban, Rothenstein képviselő úr. Ez különösen indokolt akkor, amikor egyrészt úgyszólván mindennap olvassuk a lapokban, hogy újabb kommunista összeesküvéseket fedeztek föl és amikor másrészt azt látjuk, hogy a velünk ellenséges viszonyban lévő államok, kétségkívül, mert másképpen nem tehetik, kémszervezeteik útján, milyen nagyszerűen vannak tájékozva a felől, hogy Magyarországon mi történik. Csak éppen a napokban adott elő Wolff Károly t. képviselőtársam egy igen érdekes esetet, neveztesen elmondotta azt, hogy nemrégen Esztergomban egy hazafias műkedvelői előadást rendezett Esztergom közönsége, és amikor a műkedvelői előadás után egyes esztergomi polgárok át akartak menni a trianoni határon, a cseh határrendőrség nem engedte be őket azzal az indokolással, hogy jelen voltak azon az esztergomi műkedvelői előadáson, vagyis olyan alaposan van tájékoztatva ez a külhatalom az itteni viszonyokról, hogy nyomban utána már egy kész lista volt az ottani rendőrség kezében, hogy kik vettek részt ebben a magyar műkedvelői előadásban. Ilyen körülmények között fokozott mértékben fontos az és azt hiszem, ebben most már Rothenstein képviselő urat is meggyőztem, hogy igenis, a mi rendőrségi apparátusunk további kiépítésére az ország közbiztonságának szempontjából feltétlenül szükség van. Nálunk éppen megfordítva történik ez a dolog bizonyos szempontból, mint például Franciaországban. Franciaországban az őrszemélyzet úgy tudom, legalább nemrégen még így volt, azt hiszem, mia is így van, hogy csak a két legnagyobb városban van államosítva, ellenben a detektív szolgálat már igen régem az egész országra vonatkozólag az utolsó falura vonatkozóan is a legalaposabban ki van építve, úgyhogy ennek következtében a francia belügyminiszter minden esetre teljes joggal mondhatja el, hogy ő tudja, ml történik az országálban. Ezzel szemben nálunk hogyan áll a dolog? Nálunk államosítva van, nézetem szerint igen helyesen, a karhatalmi rendőrség az összes városokban, sőt egyes nem városi helyeken is, ellenben, mint előbb is említettem, detektívszervezetünk csak a fővárosban van, máshol nincs. Egy időben már volt ilyen szervezet a vidékre is és élén állt a belügyminisztériumban annakidején szervezett és igen jól működött, erre én tanú vagyok, mert tapasztalásból, hivatalos tapasztalásból tudom, igen jól uralkodott ez a nyomozó osztály. De ezt — igazán nem tudom, mi okból — megszüntették és ismét előállt az a helyzet, hogy erre a célra megfelelő szervvel jelenleg a belügyi kormányzat ismét nem rendelkezik. (Györki Imre: Kínozták az embereket és verték!) Azt hiszem, erre nem merné letenni a fő-