Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-307

70 Az országgyűlés képviselőházának l eljárás előkészítésével foglalkozik, melynek munkája azután a bírósághoz kerül, akkor sokkal különb eredményeket fogunk elérni. A napokban nagyon sokat beszéltek az igazságügyi költségvetésnél arról, hogy miért tartanak sokáig a főtárgyaiások és miért tartanak néha sokkal huzamosabb ideig a vexatúrák? Egyik oka ennek a helytelen perelőkészítés. En ugyanis sokszor látok nagyon vastag aktákat, mert csak azért, hogy a szorgalmat kimutassák, nagyon sok embert hallgatnak ki, olyanokat is, akikre semmi szükség sincs. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A nyomozat során másként vallanak, mint a főtárgyaláson, ez az ok!) Másként vallanak a nyomozás során 1 (Scitovszky Béla belügyminiszter: Úgy van! y Hogy ne vallánáníalk máskép, hogyha a szakember^ kezelése alá kerülnek, hogyha bírói kérdést intéznek hozzájuk és a keresztkérdezés jogának gyakorlata mutatkozik meg. Ott egészen máskép vall az illető, mint hogyha egyoldalúan fogják meg a kérdést. Azért csinálják meg máskép a bűnügyi rendőrséget, hogy ott is ott legyen az inspekeiós vizsgálóbíró és az inspekeiós ügyész: majd nem lesz akkor ez a visszaszívása a vallomásoknak. Éppen ennek kell feltűnnie, ennek kell figyelmeztetnie a miniszter urat arra, miért van az, hogy nemcsak az emberek, a gyanúsítottak, hanem a tanuk is azt mondtják, hogy nem volt módijukban úgy viallani, ahogy szeretteik volna, nem mertek ellentmondani az ilyen négyszemközti kihallgatáson. Elég szomorú az, hogy nekem ezeket a kérdéseket egy belügyi költségvetés keretében kell felvetnem. Sehol a világon nincs az. hogy a belügyminiszter legyen a feje azoknak a bűnügyi rendészeti közegeknek is, akik kizárólag a bűnügyek felderítésével foglalkoznak. Ez mindenütt igazságügyi dolog, hiszen megkönynyítése volna ez az elintézésnek. A belügyminiszter a^ közigazgatás feje, ez pedig az óta az elválasztás óta. amióta az igazság-ügyet különválasztották, természetszerűen az igazságügy keretébe tartozik. Miért kelljen ezt elodázni? Ez éppen olyan dolog, mint hogy hosszú ideig a művészeti ügyek is oda tartoztak a belügyminiszter úr fennhatósága alá, holott azok mindig kulturális intézményei voltak az országnak és nem oda. kellett volna tartozniuk. Méltóztassék megengedni, hogy még csak egyet ajánljak ,a belügyminiszter úr figyelmébe. Ez politikai kérdés és elég kényes téma is. Van egy osztálya a rendőrségnek, amelyet úgy hívnak, hogy állambiztonsági osztály. Ez az állambiztonsági osztály vigyáz arra, hogy a nemzeti eszmével s a magyar állam integritásávial szemben semmiféle mozgolódás ne történhessék. Igen helyes és igen megbecsülendő, azonban más országokban is van nagy óvatosság és nagy körültekintés. Mindenkinek résen kell lennie, hogy a magyar -állammal szemben, a magyar állani integritásával és méltóságávial szemben semmiféle földalatti gyülekezéseik ás semmiféle izgatások ne történhessenek. Ez eddig nagyon helyes, de felvetem ezt a kérdést, nem lehetne-e különbül megoldani ezt a védekezést, hogyha nem rendőri titkos ellenőrzés állna fenn az ilyen titkos gyűléssel szemben, amely azért titkos, mert nálunk a gyülekezési jog nincs rendezve. Méltóztassék csak megnézni: másutt, ahol a gyülekezési jog törvénybe van iktatva és ahol az állam minden mozgolódásnak helyet enged, 07. ülése 1929 június 8-án, szombaton. — nézzék meg Franciaországban, nézzék meg Angliában vagy Németországban — ott bárki bármilyen politikai mozgalmat indítani akar, megindíthatja; megállhat és gyűlést tarthat. Kájöttek arra, hogy így sokkal hamarább lehet megtorolni, sokkal hamarább lehet rajta érni, és sokkal hamarább lehet ellenállni az effajta mozgalmaknak, hogyha ezeket szabadiára engedik. A magyar népet és a magyar nemzetet nem kell már félteni az ilyen dolgoktól. Egyrészt megvan edzve, másrészt pedig, méltóztassék elhinni, maga a magvar nép az, amely az ilyet leleplezi és kikergeti a maga kebeléből. Énpen az ad tápot az ilyen mozgalmak terjedésének és fel-felbukkanásának, mert túlságos a szigor, mellyel nálunk a gyülekezési jogot és szólásszabadságot kezelik. Nem régen olvastam egy volt magyar külügyminiszternek nagyszabású cikkét, Daruváry Géza cikkét, melyet érdemes volna kiplakatírozni. Ebben a cikkben elmondja ez a guvernementális érzékű nagyszerű államférfiú, hogy ott ahol a politikai felfogás terjesztésének csak bűnvádi eljárás a kritériuma, nem lehet beszélni szabadságjogokról. Engedjen meg a mélyen t. miniszter úr, én azon a nézeten vagyok, hogy abban az esetben, ha itt minél hamarabb szigorú törvényt alkothatnánk arról, hogy az államellenes propaganda, amelyet törvény szerint annak ismerne fel az arra hivatott fórum, milyen megtorló intézkedésekben részesül, és ha azt mondanánk, hogy Magyarország olyan föld, ahol nem félünk ilyen aknamunkától, akkor sokkal kevésbbé burjánoznék el az effajta sajnálatos, szomorú és minden tekintetben elítélendő mozgalom, amely azonban így tápot kap, mert hiszen azt minden történelmet tudó ember tudja, hogy azok a mozgalmak, amelyek titokban kénytelenek szervezkedni, mindig bizonyos mártíromságot próbálják magukra ölteni, és sokszor a hiszékenyebb néptömegek előtt többet jelentenek, és propagandaszerű működésük és mozgalmuk inkább nyer tápot és kap utat olyan szervezetlen tömegek felé, amelyeket meg kellene óvni tőlük. Ellenben hogyha a régi magyar virtus szerint azt mondjuk, hát állj ki, beszélj mit akarsz, és odaállítom az állam ellenőrző közegét és azt mondom, hogy aki pedig ígv merészkedett a magyar állam ellen fellépni, azt egyrészt elkergeti maga elől a magyar nép és utoléri az állam sújtó keze, akkor meg méltóztatik látni, mi lesz az eredmény. Méltóztassék megnézni Franciaországban a helyzetet. Ott nem válogatnak. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ott kiutasítás van!) Nemcsak kiutasítás, de bebörtönzés van, ha olyan eszközökhöz nyúlnak, amelyek nem megengedettek. De odaállni egy titkos szervezkedéssel szemben és rendőri megállapítással intézkedni, amelyről nem tud senki semmit, hogy tulajdonképpen I mi is az ok, és ezeket így nyomozás elé vinni: I higyje el a mélyen t. belügyminiszter úr, ez nem I célirányos. Senki sincs jobban meggyőződve ! arról, hogy a féktelen és rendbontó elemektől meg kell óvni Magyarországot, mint és magam. Mivel azonban én azt látom és arról győződtem meg, hogy mindien kultúrállamiban nagyobb az ellenállóképesség akkor, ha a nyilt, szabad szervezkedésesl szemben van megtorló intézkedés, mint hogyha a titkos társasággal és a titkos módon való szervezkedéssel szemben van, ezért nem helyeselhetem ezt az eljárást. Emlékezzék csak vissza a mélyen t. belügyminiszter úr, mennyi feljajdulás^ volt az alkotmány helyreállítása utáni első időkben, amikor jogbizonytalanság uralkodott. Más irányokban panaszkodtak az emberek, hogy mi-