Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-307

Az országgyűlés képviselőházának 307. igen t. miniszter úrnak, amely az illetőségi bizonyítványokkal kapcsolatban történik. A trianoni szerződés rendelkezésébe nyúlik viszsza az illetőségi bizonyítványok kérdésének rendezésének kérdése. A békeszerződés értelmében az állampolgársági bizonyítvány megszerzése lehetővé válik oly módon, ha valaki igazolni tudja, hogy valamely belföldi községben már a békeszerződés becikkíe>lyezését megelőzőleg illetőséget szerzett; ekkor az illető automatikusan magyar állampolgárrá válik. Amióta ez a rendelkezés életbe lépett, és amióta azt észleli a t. belügyminiszter úr, hogy egye« községek kiadnak ilyen illetőségi bizonyítványokat, azóta benyúl már a községek autonómiájába is, — amihez talán nem lenne joga —és felülvizsgálja e bizonyítványok érvényességét. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez így van! Nem ok nélkül történik így! Felügyeleti jogom van s nem akarom, hogy jogtalanul adjanak ki ilyeneket. — Nqíhl zaj a szélsőbaloldalon.) A belügyminiszter úr felügyeleti joga nem arra való, hogy az államuolgárokat zaklassa, hanem ellenkezőleg, arra, hogy teljesítse a polgárság jogos kéréseit. Elnök: A képviselő urat a személyes élü sértő kifejezéséért rendreutasítom. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: Ez személyes élű sértés? — Kabók Lajos: Nem is szabad bírálni? — Zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: Csak dicsérni! — Kuna P. András: Öten-hatan szólnak egyszerre!) Györki Imre: T. Ház! Ezen elnöki renidreutasítás után legokosabban azt tenném, ha abbahagynám kritikámat, mert ahol a közszabadság és a szólásszabadság az ország

1 házában annyire korlátozva van, ott beszélni is felesleges, és felesleges a kormány ténykedéseit kritikával illetni. Elnök: Ha a t. képviselő úr az elnöki figyelmeztetést higgadtan átgondolja, igazolva fogja látni azt, hogy a képviselő urat a szabad kritika jogában meggátolni vagy fejtegetéseibein megakasztani egyáltalában nem állott szándék ómban, de azt, amit a képviselő úr mondott, személyes élű, a belügyminiszter úr személye ellen irányult megjegyzésnek tekintettem (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ehhez is joga van!) és ezért utasítottam a képviselő urat rendre. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Nem lehet a piros bársonyszéket felelőssé tenni! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre: T. Képviselőház! Amúgy is szűkre szabott időmet ilyen elnöki rendreuta«itassál még inkább megrövidítve látván, arra kell szorítkoznom, hogy néhány határozati javaslatot nyújtsak be és ezáltal megint elősegítsem azt, hogy a belügyminiszter úr állásfoglalását hallhassuk és legalább tiszta képet nyerjünk arról, hogy a magyarországi konszolidáció tekintetében mi a kormány álláspontja és mik a szükséges intézkedések. Ezért, hogy a honosítás és a visszahonosítás kérdésében a miniszter úr végre rendet teremtsen, a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa): «Utasítsa a Képviselőház a belügyminiszter urat, hogy a magyar állampolgárság rendezéséről, a visszahonosítás megkönnyítéséiről ós gyors elintézéséről törvényjavaslatot terjesszen a Ház elé.» (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem lehet, képviselő úr!) T. miniszter úr, én már ismételten hallottam, hogy nem lehet azért, mert ennek külpolitikai vonatkozásai vannak. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A trianoni szerződés!) Ha, miniszter úr, az ön minisztériuma a trianoni szerződést beülése 1929 június 8-á,n, szombaton. 65 tartja, akkor nagyon meg vagyok elégedve. Nem kellene egyebet tenni, mint betartani az ottani intézkedéseket és nem tovább menni és törvénytelenül más útra lépni, mint amilyen útra rálépett a miniszter úr. Szerettem volna foglalkozni, de sajnos a rendelkezésemre álló idő ezt lehetetlenné teszi, a községi háztartás kérdésével és ennek kapcsán azzal a rettenetes megterheléssel, amelyblen különösen a városi és falusi lakosság van. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kétségbeejtő, ha az ember elmegy Magyarország bármelyen részén lévő faluba, ott beszél az emberekkel és meghall gátja azokat a panaszokat. A megdöbbentő panaszok tömkelegét lehetne felsorakoztatni. Amióta a t. miniszter úr, illetőleg a törvény hozás olyan rendelkezéseket léptetett életbe, amelyekkel a községi pótadók kérdését kívánták szabályozni, ne méltóztassék azt hinni, hogy az a törekvésük az egyes községeknek, hogy háztartásukat ezeknek a rendelkezéseknek megfelelően csökkentsék, hanem ellenkezőleg. Azt látjuk, — és erről érkeznek be hozzánk panaszok — hogy a legkülönfélébb módon kerülik ki a községi háztartásról szóló rendelkezéseket. Egy egész csomó embert, akiket azelőtt a községi adókból, pótadókból fizettek, most természetbeni járandóságok kivetése útján tartanak fenn. Ilyen a legtöbb községben, méltóztassék t. belügyminiszter úr érdeklődni, a kisbíró, aki már gabonaellátmányt kap, ilyen a hegybíró, az erdőőr, a mezőőr, a szőlőpásztor és még egy csomó alkalmazott.^ Ezeket most nem a községi pénztárból fizetik és tartják el, hanem ezeknek fenntartására a polgároktól külön természetbeni járandóságokat, gabonát szednek be báza alapon, vagy egyéb terményeket kell beszolgáltatniuk az egyes polgároknak, s ezekből tartják fenn őket. Ez azt jelenti, hogy megkerülik azokat a törvényes rendelkezéseket, amelyek őket kötik. r Amikor eljutottunk már odáig, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság működése megszűnt, kérem a belügyminiszter urat, terjesszen a Ház elé olyan kimutatást, amely tartalmazza azt, hogy amióta az Országos Fold birtokrendező Bíróság megkezdte működését, és amióta a törvény szerint lehetővé vált, hogy egyesek földet, vagy házhelyet igényeljenek, az egyes községek jegyzői ez alatt az időtartam alatt mennyi földet vettek, vagy mennyi földet kaptak, vap"v mennyi házhelyben részesületek. Nagyon érdekes kimutatás lenne ez, t. belügyminiszter úr, ha ez iránt ön érdeklődnék. Es ha a miniszter úr a kimutatást idehozza, akkor látni fogjuk és magyarázatot fogunk kapni arra nézve, hogy nagyon sok községben miért volt olyan sok érdemtelen, akiket nem lehetett sem házhelyben, sem földben részesíteni. Magyarázatot és tájékoztatást nyernénk e tekintetben, ha a miniszter úr ezt a kimutatás elkészítené. Ezért határozati javaslatot nyújtok be, amelyben kérem, hogy (olvassa): «Utasítsa a Képviselőház a belügyminiszter urat, hogy készítsen kimutatást arról, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság működésének megkezdése óta az egyes községek jegyzői a község területén ingatlan birtokkal rendelkezőktől ajándék, vagy más címén milyen kiterjedésű földet, vagy házhelyet kaptak, vagy milyen kiterjedésű ingatlant szereztek». Végül akkor, amikor a belügyi költségvetést tárgyaljuk, én sem hagyhatom szó nélkül azt a féktelen pazarlást, amelynek megnyilatkozását látjuk a belügyi vigadó restaurálásánál is.