Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-307

62 Az országgyűlés képviselőházának • (Scitovszky Béla belügyminiszter: Igen!) ez összesen 235 pengő 80 fillér. A nyugdíjba beszámítható a zsoldból 140 pengő, az étkezési pótdíjból 20 "40 pengő, összesen 160*40 pengő. Hogy ez így van-e tényleg, azt nem tudom, mérget nem veszek rá, a belügyminiszter úr jobban tudja és megnyugszom abban, amit ő mondott. Azt hiszem, úgy van, ahogy én mondtam. Ügy tudom, hogyha az igen t. belügyminiszter úr ezt az összeget úgy méltóztatik felemelni, hogy ebből az 54 pengőből egy olyan összegnek a nyugellátási díjba való beszámításához méltóztatik hozzájárulni, amely az egyenlő nyugellátási díjat biztosítja az őrszemélyzetnek az állami altiszt vagy állami üzemi altiszt nyugdíjával, akkor az igen t. pénzügyminiszter úr, a kérdést — méltóztassék meggyőződve lenni róla — e részben teljes közmeglégedésre fogja megoldani. Nem kívánok ezekkel a kérdésekkel tovább foglalkozni, csak még annyit méltóztassék megengedni, hogy felhívjam az igen t. belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy az a rendőr kint van, a poszton áll, — nem akarok itt banális szavakat használni — télen, hóban, jégben, fagyban, forróságban, hőségben. Ezt mindenki tudja és megvagyok róla győződve, hogy ez az érdemes kar is erezi. Ezt mi is éppen úgy tudjuk, mint ők maguk. Legyen szabad azt mondanom az igen t. belügyminiszter úrnak, hogy amikor ez az őrszemélyzet, közlekedési rendőrszemélyzet, amely hivatása magaslatán áll, amely fegyelmezett és tisztelettudó kar, ott áll a nehéz posztján, tisztelegni köteles, a nem tudom, én általam igen nagyrabeesült csendőrség vagy katonaság hasonló rangfokozatú tagjának, vagy milyen" tisztjének, intézkedésének közben is. Felelősségteljes funkciót végez a Rákóczi-úton, Ullői-úton, vagy melyik utca sarknál és amikor 100—120 jármű ott szaladgál ideoda, emberek élete veszélyeztetve van, akkor a kötelezően tisztelegnie kell. Azonkívül megemlítem, igen t. belügyminiszter úr, én annak é

is már tanuja voltam, — nem rekliminálok, csak egy figyelmeztető felhívás akar ez lenni — itt van az állami autók esete. Átjárnak a hídon és nem egyszer ott a hídon megelőznek más autókat. Egészen más a tűzőrség, egészen más a mentőik, vagy a Kormányzó úr ő Főméi tóságának autója, de nem tudom megérteni, hogy annak az inspekciós tisztviselőnek, hogy teljesen objektív legyek, akit egyébként kevés ember van, aki nálamnál jobban tisztelne, miért kell pont akár negyven autót megelőznie? Ezek azok a kérdések, amelyekre rámutatni kívántam. T. képviselőtársammal szemben, aki azt mondotta, hogy a rendőrség brutálisan viselkedik, — bár Ő sem általánosított — az én álláspontom az, amint kifejtettem: igenis, a m. kir. csendőrség és rendőrség példásan viseli nehéz munkáját, odaadóan, lelkiismeretesen, maradék nélkül teljesíti kötelességét — mint mondottam — a belügyminiszter úr is s az egész belügyminisztériumi tisztikar is; a fegyelem, a rend, a vagyonés személybiztonság ebben az országban tökéletes, miért is a belügyminiszter úr személye és működése iránt bizalommal viseltetem s költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelől és a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Györki Imre Györki Imre: T. Képviselőház! A mai napon már ismételten előfordult, hogy egyes képviselőtársaink, különösen jobboldali képviselőtársaink vállalkoztak arra, hogy baloldali képviselőt meghívnak beszámoló beszédükre, hogy lássák azt a hangulatot, amely az ő választóke7. ülése 1929 június 8-án, szombaton. rületükben van. (Meskó Zoltán: A meghívást nem kell komolyan venni!) En ezt a példát akarom követni akkor, amikor felszólítom az előttem szólott t. képviselőtársamat arra, hogyha valóban meg akar győződni arról, hogy ebben az országban nem ritkán, hanem elég gyakran fordulnak elő csendőri és rendőri brutalitások, (Homonnay Tivadar: Velem soha!) akkor meghívom önt egynéhány szocialista gyűlésre; jöjjön el velem néhány vidéki városba. (Homonnay Tivadar: Debrecenbe is?) Debrecenbe is esetleg. (Homonnay Tivadar: Nem esetleg, hanem'biztosan kell meghívni!) Ott meg fog győződni t. képviselőtársam arról, hogy igenis, a legbrutálisabb csendőri és rendőri atrocitásokkal állunk szemben. Amikor ezt kijelentem, akkor nemcsak azt kell mondanom, hogy ezeket csak a rendőrlegénység vagy a csendőrlegénység részéről tapasztalhatjuk, hanem — sajnos — meg kell állapítanom, hogy ugyanezt tapasztalhatjuk a tisztiállományban levők részéről is. Már ismételten megtörtént, hogy a legénységgel szemben maguk a tisztviselők mutattak mintegy példát arra, hogy miképpen kell a közönséggel szemben eljárni és tanuja voltam annak, — s magam is előadója voltam olyan gyűlésnek, melyet Budapesten rendőrtisztviselő feloszlatott s minthogy a közönség nem tudott elég gyorsan eltávozni az ülésteremből, maga a rendőrtisztviselő állt oda és egyenként lökdöste ki az embereket az előadói teremből. T. képviselőtársamnak rendelkezésére bocsátom azt a panaszt, amely beérkezett hozzám és amelyről Esztergályos t. képviselőtársam már az imént szólt s amely panasz a Salgótarjánban most június 2-án, tehát hat nappal azelőtt megtartott ülésre vonatkozik. Ha ezeket a jelenségeket t. képviselőtársam elolvassa, akkor látni fogja, hogy igenis, az a brutalitás, amelyről mi innen állandóan panaszkodunk, a gyakorlati életben megvan. Ezt a levelet készséggel bocsátom t. képviselőtársam rendelkezésére. Ezek után legyen szabad nekem is visszatérnem arra a gondolatra, amelyet itt Bródy Ernő t. képviselőtársam vetett fel s ez nem más, mint foglalkozás a belügyminiszter úrnak tegnap a Felsőházban tartott beszédével. A belügyminiszter úr tegnap a Felsőházban a közigazgatási reform tárgyalása során érintette a választójog kérdését is és azt mondotta, hogy dőreség volna az általános, egyenlő és titkos választójogot kikapcsolni azért, mert annak egyes hiányai vagy hibái vannak. Ez a nyilatkozat, valamint ugyancsak a Felsőházban egyes felsőházi tagok részéről történt felszólalás azt igazolja, hogy bármennyire is igyekszik a mai kormányzat a maga gondolatálból, a maga, programmjából elhessegetni a választójog titkosságára vonatkozó törvényes rendelkezés megalkotását, evvel a kérdéssel mégis állandóan foglalkoznia kell, mert a közvélemény nem nyugszik addig, amíg a választójog titkossága törvénybe nem lesz iktatva Magyarországon is. Teljesen lehetetlen, hogy itt álljunk Európa közepén a titkos választójog törvénybeiktatása nélkül és itt álljunk olyan választójogi rendszerrel, amelyhez fogható ma már sehol a világon nincsen, amilyet sem Európában, sem a. világrész bármelyik táján felfedezni nem. lehet, egyedül csak nálunk gyakorolja az állampolgárok tekintélyes része nyiltan és egyedül csak nálunk van az ajánlási rendszernek az a súlyos megkötöttsége, amely lehetetlenné teszi a választójog gyakorlását, lehetetlenné teszi azt, hogy az időközben megüresedett kerületek-