Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-307

Az országgyűlés képviselőházának 30 ben ellenzéki programinál valaki is felléphessen. Emlékszem rá, hogy évekkel a miniszterelnök úr nyilatkozott ebben a Házban és nyilatkozott a Házon kivül is, hogy gondoskodni fog arról, hogy az időközi választások a legtisztább alkotmányos módszerek szerint menjenek végbe. Azóta láttuk, hogy ahol időközi választás történt és akadt olyan botor ember, aki ellenzéki jelöltséget vállalt, nem tudott még a szavazásig sem eljutni. Talán csak a legutolsó eset, a tarpai választás volt az, ahol a jelölt el tudott jutni idáig, de ez is csak azért történhetett meg, mert csonkaválasztókerületről lévén szó, olyan minimális számú aláírás kellett az ajánláshoz, amennyit még a mai terrorisztikus választási rendszer mellett is össze tudott szedni a jelölt. A választójog titkossága kérdésében azt látjuk, — amiben nem tud megnyugodni a közvélemény — hogy bizonyos tekintetben már a kormány álláspontja is más, mint volt évekkel ezelőtt. Emlékszem rá, hogy a belügyminiszter úr munkatársa, a belügyi államtitkár úr évekkel ezelőtt jelentette ki, hogy szó sem lehet arról, hogy a választójog titkosságát törvénybe ikassák és később, mikor maga a miniszterelnök úr kénytelen volt egy nyilatkozata alkalmával a maga álláspontjának kifejezést adni, hangoztatta, hogy a titkos választójog igenis, benne van a kormány programmjában. Emlékszem reá és emlékezhetünk mindnyájan, akik itt ültünk és itt voltunk akkor, amikor a választójogi törvényjavaslatot tárgyaltuk, hogy akkor a t. kormánynak és a miniszterelnök úrnak is, az volt az álláspontja, hogy a magyar nép jellemével nem egyeztethető össze a titkos választójog; a magyar nép jelleme azt követeli, hogy nyíltan mondja meg, kire akar szavazni; a titkos választójog idegen a magyar nép jellemétől, tehát ezért sem lehet nálunk törvénybeiktatni. De hallottuk azt is, hogy a miniszterelnök úr még évekkel ezelőt azt mondotta, azért nem lehet a választójog titkosságát nálunk bevezetni és törvény beiktatni, mert a magyar nép nem érett még arra, hogy a választójogot titkosan gyakorolhassa. Es most mit látunk és mit hallunk? Azt halljuk, hogy a belügyminiszter úr a Felsőházban leszögezte a maga álláspontját a titkos választójog bevezetése mellett, bár szükségesnek tart bizonyos korrektivumokat mint amilyen korrektivumok a közigazgatási javaslat tárgyalása során a javaslat intézkedései közé felvétettek. Nem lehet semmi kétség, hogy á kormánynak — bármennyire is meg akar maradni rideg, reakciós álláspontja mellett — foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel és el fogunk jutni odáig, hogy nemcsak miniszteri nyilatkozatokat és miniszteri Ígéreteket fogunk kapni, hanem miniszteri tetteket is, mert a választójog titkosságát törvénybe kell iktatni Magyarországon is, bármennyire is nem akarja a mai kormányzat ennek törvénybeiktatását keresztül vinni. Tökéletesen igazat adok Esztergályos képviselőtársamnak, hogy ismerve a belügyminiszter úrnak eddigi ténykedését, bármennyire igyekszik is tagadni, mostani kijelentését befolyásolták az angol választások eredményei is. Befolyásolta az igen t. belügyminiszter urat az, hogy Madridban a Népszövetség együtt ül és most ügyel minden ország törvényhozási testületére és így figyelme természetesen kiterjed arra is, hogy Magyarországon a közszabadságok kérdésében mi a kormány álláspontja. Amikor tehát a kormány bizonyos mértékig a cselekvés terére még nem is lépett, de nyilatkazatai során már erőteljes lépést tett a választójog titkosülése 1929 június 8-án, szombaton. 63 sága érdekében, akkor azt tartom az ország érdekében fontosnak, szükségesnek és kívánatosnak, hogy ne maradjon meg a kormányzat a választójog titkosságát illetőleg csupán a kinyilatkoztatás mellett, hanem tessék minél előbb a titkos választójogot töryénybeiktatni s ennek megtörténte után ez az élettelen, életképtelen Házat szétzavarni s új, titkos választójog alapján Összeülő parlamentet alkotni. Tessék végignézni ezen az üres termen, ezen a kongó ürességen. Itt most egy fontos tárca költségvetését tárgyaljuk. Nemcsak ma látjuk azonban ezt a képet, hanem bármely nap, akár a délelőtti, akár a délutáni tanácskozásokat figyeljük. Emlékszem rá. hogy amikor a házszabály revíziót tárgyaltuk, azt azzal indokolták, hogy azért kell a beszédidőt megrövidíteni, nehogy a túlhosszú és terjengős beszédek lehetetlenné tegyék, hogy azok a kiválóságok, akik eddig rejtett kincsei voltak a magyar törvényhozásnak, meg tudjanak nyilatkozni. Most, hogy revideálták a házszabályokat, mely korlátozott beszédidőt állapít meg, nem használják ki kellően a rendelkezésre álló időt s nem látjuk azokat a felfedezetlen, titkos nagy bölcseket, akik megszólalni kívántak akkor, mikor a házszabályreviziót tárgyaltuk. Ha tehát az ország érdekét a kormány és a többségi párt valóban szívén viseli, nem marad más hátra, mint okosan segíteni ezeken a bajokon s ez pedig csak úgy történhetik meg, ha minél előbb jön a, kormány SL választójog titkosságának törvénybeiktatásával, biztosítja a tiszta választás lehetőségét s ennek törvénybeiktatása után ezt az életképtelen és halálraítélt Házat új, életerős^ a titkos választójog alapján létrejött Házzal váltja fel. Szent meggyőződésem, hogyha titkos választójog és tiszta választás alapján új törvényhozás ül itt össze, akkor az ország katasztrofális gazdasági helyzete is meg fog változni. Akkor tudunk segíteni azokon a bajokon is, amelyeken ma a kormány a maga tehetetlensége folytán nem tud segíteni s tudunk^ segíteni azokon az állapotokon, amelyek ma fájó sebei az országnak. Ez elsősorban különösen a közszabadságok helyreállításában nyilatkozik meg. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Világtünet a mai gazdasági helyzet! — Esztergályos János: A mai reakció világtünet?) Változtatnunk kell a mai állapotokon, segítenünk kell a közszabadságok mai megnyirbáltságán, s törekednünk kell arra megfelelő inézkedésekkel, hogy ezen û téren is olyan javulás álljon be, mint amilyen békében volt. A miniszter úr körülbelül ötnegyedévvel ezelőtt, amikor Debrecenbe beszámoló beszédet mondott, hangsúlyozta, hogy elérkezett az ideje a közszabadságok olyan mértékének, amilyen a magyar állampolgárokat a békében megillette. Ötnegyedév telt el azóta és bárhová tekintünk, a közszabadságok terén fejlődés helyett határozott visszaesést látunk az újabb időkben. Ezt kell megállapítanunk ezekben a kérdésekben a közszabadságok megítélése szempontjából. Ezt látjuk az egyesülési és gyülekezési jog terén az alapszabályalkotás terén, a honosítás, visszahonosítás terén, beszéltek itt a névmagyarosítás kérdéséről is; ezt látjuk a kiutasítási kérdésben, a beköltözési engedélyek megadásánál és minden olyan téren, ahol a belügyi kormányzatnak bármily tekintetben is része van az intézkedésekben, az utóbbi esztendőben nemhogy fejlődés és javulás mutatkoznék, hanem ellenkezően az állapotok határozottan rosszabbodtak. Alkalmat akarok adni a t. belügyminiszter úrnak arra, hogy valóra váltsa tegnapi felsőházi kijelentését, hogy ő híve a titkos