Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-307
Az országgyűlés képviselőházának 307. inspekciók díj állami kezelés alá vonás- . sék és ezeket emeljék. Ami a tisztikar előléptetési lehetőségeit illeti, rendkívül szeretném, ha az igen t. belügyiminiszter úr fokozott gondot és figyelmet méltóztatnék fordítani az automatikus előléptetésre és ezt méltóztatnék biztosítani. Nagyon jól tudom, hogy ez lényeges költségtöihbl ettél jár. Nem tartozom azonban azok közé az emberek közé, akik nem mutatnának rá a fedezetre is. Mint ahogyan az általános vita során a nyugdíjkérdés megoldásával kapcsolatban is rámutattam a fedezetre, majd a pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalásakor vissza fogok térni arra, hogy fedezetet igenis, lehetne teremteni, úgyhogy a jelenlegi generáció által viselendő terheket további két-három generációra arányosan és — még hozzáteszem — fokozottabb miértekben hárítanák át. Ma például egy rendőrdíjnok, aki 8—10 esztendő óta szolgál a rendőrségnél és aki jogvégzett ember, nem tudja, mikor kerül a X. fizetési osztályba, ha a fogalmazói karba akar jutni, vagy mikor kerül a XI. fizetési osztályba, ha a rendőrfelügyelői karhoz akar jutni. Nagyon jól tudom, hogy a belügyminiszter úr nemcsak azért vette fel ezeket a díjnokokat ilyen nagy számban, mintha rájuk mindenütt száz százalékban lett volna szükség. Ne méltóztassék rossz néven venni, ha azt mondom, hogy az egész tisztviselői karban, a közszolgálati alkalmazottaknál, valahogyan úgy látszik, mintha valami szükségmunkát adnának. Ez helyes is, mert hiszen olyan nagy a kenyérnélküliek száma, akikről a kormánynak feltétlenül gondoskodnia kell. De én azt szeretném, hogy az a díjnok, — ha már felvették — mielőbb neveztessék ki a XI., vagy a X. fizetési osztályba, ha a fogalmazói karba akar jutni, — egy bizonyos idő után jusson be a X., illetőleg a IX. fizetési osztályba, mert ma 9—15 esztendő idő, amíg a rendőrsegédfogalmazó be tud jutni a IX. fizetési osztályba s azután újabb 9—10 esztendő, míg átjut a VIII. fizetési osztályba s rendőrkapitánnyá nevezik ki. Nagy általánosságban ez az, amiről én a tisztikarral kapcsolatban röviden szólni óhajtottam. De az őrszemélyzet illetményeinek megállapításaival kapcsolatban itt van egy rendkívül súlyos kérdés, még pedig az, hogy az őrszemélyzetnél — éppenúgy a legénységi állományban a rendőrőrmesternél, a törzsőrmesternél, a főtörzsőrmesternél, mint az altiszti karban úgynevezett L, II., III. osztályú felügyelőhelyettesnél — a nyugdíjba beszámítható összeg sokkal kevesebb, mint az állami altiszteknél, szakaltiszteknél és a műszaki altiszteknél. Nem azt mondom, igen t. Ház és igen t. belügyminiszter úr, hogy az állami altisztek nyugellátási díja és illetménye, sok, vagy elegendő. Nem! Erről álláspontomat a Ház és az igen t. miniszter úr egyaránt méltóztatik ismerni. Hanem azt mondom, hogyha az állami altisztek funkcióját, amelyet elismerésre méltóan végeznek, szembeállítom a rendőrőrszemélyzetnek testet-lelket ölő, felelősségteljes munkásságával, életveszélyes szolgálatával és hozzáadom még azt, hogy ennek hat hónapig tanfolyamot kell végeznie elméletileg és azonkívül gyakorlatilag is, akkor azt hiszem, hogy az állami alkalmazottaknak előbb említett érdemes kara önmaga is belátja azt, hogy a rendőrőrszemélyzetnek, az altiszti és legénységi személyzetnek munkája nagyobb dotálást, nagyobb honorálást és fokozottabb gondozásit igényel. Különösen a nyugdíjba való beszámítást illetően. Méltóztassék megnézni. Egy állami altisztülése 1929 június 8-án, szombaton. 61 nól, 34 esztendei szolgálat után 131 pengő az az összeg, amely az ő nyugellátásába beszámítható. Egy rendőrfő törzsőrmesternek, aki künn felelősségteljes munkát végez, nyugellátási díj alapja 34 év után már csak 110 pengő 40 fillér. Még ha ez olyan kevés, pár pengő differencia is, morális szempontból arra kell igyekeznünk, hogy ezt a különbséget megszüntessük. De még krasiszabb példák is vannak, igen t. Ház és igen t. belügyminiszter úr. Szembeállítok például egy III. osztályú íendőrfelügyelőihelyettest egy állami altiszttel. Azt látom, hogy míg az állami altisztnek, mint előbb elmondtam, 131 pengője van, amely a nyugellátási díjba 'beszámítható, addig a főtörzsőrmesternél csak 125*40 pengő a nyugdíjba beszámítható összeg. De ha még tovább megyek ós veszem az úgynevezett törzsaltiszteket, akikből kikerül az I. és II. osztályú rendőrfel ügyelőhelyettesek kara ; . akik ismét 6 hónapos tanfolyamot végeznek és akik a rendőrőrszobákon nem egyszer parancsnoki funkciót teljesítenek, akkor itt is hasonló állapotokat találok az állami szakaltisztekkel és a műszaki altisztekkel szemben. Nem szeretek számokkal dobálózni, mert ez igen veszedelmes és nem vagyok matematikai professzor, tehát már, szemben az előbbiekkel, feljegyzéseimből állapítom meg, hogy a helyzet itt hogyan áll. Amikor a II. osztályú felügyelőhelyettesnek 145 pengő 40 fillér a nyugellátási díjba beszámítható összege, ugyanakkor a szakaltisztnél 152 pengő és míg az I. osztályú felügyelőhelyettesnél 160 pengő 40 fillér, addig a műszaki altisztnél 218 pengő az az öszszeg, amely beszámítható a nyugellátási díjba. Ez a legmagasabb' differencia itt már 57 pengő 60 fillér havonta, ami a nyugdíjba beszámítható. Meg vagyok róla győződve, hogy az igen t. miniszter úr ezzel a kérdéssel már a múltban is igen sokat foglalkozott és ha a miniszter úrtól függött volna, akkor ez a kérdés talán már régen elintézett dolog volna, ha az igen t. pénz ügyminiszter úr a fedezetet megadja hozzá. 1913-ban például a helyzet az volt, hogy egy I. osztályú felügyelőhelyettes 150 aranykoronát kapott 34 esztendei szolgálat után, amely be volt számítható az ő nyugdíjába. Ugyanakkor az állami altiszt 125 aranykoronát kapott, ha kiszolgált. Ha tehát szembeállítom az akkori kormányzatnak ás az akkori időknek álláspontját, — nem azért, mintha talán mi is nem úgy gondolkoznánk ma — azt látom, hogy akkor igenis különbséget tettek és helyesen tettek különbséget az őrszemélyzet és az állami altisztek munkálkodása és dotálása körül. Kérném azt, hogy a mai kormányzat is találja meg a módot arra, hogy, amint meg méltóztattak találni helyesen a módot arra, hogy az állami altiszteknél a szak- és műszaki altiszteknél helyesen felemeljék a nyugellátási díjat, ugyanígy történjék ez a rendőrség őrszemélyzeténél is. (Helyeslés középen.) Rámutatok arra, hogy ezt a kérdést meg lehet oldani anyagi áldozat nélkül is, és ebben a tekintetben nagyon kérem az igen t. miniszter úr szíves figyelmét. Ma a közétkeztetési pénzből — mint tudjuk, ez Budapesten 54 pengő — beszámítható a nyugellátási díjba 20 pengő 40 fillér. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A csendőrségnél!) Vitába nem bocsátkozom, a miniszter úr talán jobban tudja, mint én. Ügy tudom azonban, igen t. miniszter úr, hogy az az elsőosztályú rendőrfelügyelőhelyettes havi zsoldja 140 pengő, az étkezési pénz 54 pengő, a rendőrségi pótdíj 24 éven felül 40*80 pengő,
