Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-307

58 Az országgyűlés képviselőházának 3 Elnök: Kérem- a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Esztergályos János: Ha arra kíváncsi az igen t. közbeszóló képviselőtársam, hogy hol vannak a szuronyok, készséggel rendelkezésére állok. Nem említem fel e pillanatban a nyilt választásúiknál történt erőszakoskodásokat, amelyeknek a létét köszönheti a t. túloldalon ülő képviselőtársaim legnagyobb többsége, de hivatkozom azokra az esztendők óta folyó atrocitásokra, azokra a botrány okozásokra éerőszakoskodásokra, amelyek megnyilvánulnak a dolgozó nép nyilvános gyűlésein. Méltóztassék meghallgatni: az elmúlt héten Salgótarjániban egy gazdasági gyűlést hívtak össze a bányamunkások, nyilvános szakmai gyűlést, amely szakmai gyűlés egy írott malaszt alapján feltétlenül engedélyezendő volna, — nem politikai gyűlést hívtak össze — amelyen a szerencsétlen bányamunkások az ő mindennapi nyomorúságos életüket akarták megbeszélni, annak a rnódját

í hogy miként tudnának rossz helyzetükből kikerülni. Bejelentették a nyilvános gyűlést. Erre először is kaptak egy végzést, amelyben kimondja a salgótarjáni reirudőrség, hogy csakis szakmunkások jelenhetnek meg ott. (Rassay Károly: És a Sasok is!) Ezeket nem tiltották el. Csak a szakmunkások jelen-" hétnek

1 meg — rendelkezett a rendőrség". Megjelennek a különböző salgótarjánkörnyékbeli községekből a bányamunkások, felvonulnak néhányezren az engedélyezett nyilvános gyűlésre és legnagyobb felháborodásukra, amikor odaérnek a Munkásotthonhoz, azt látják, hogy a Munkásotthonból j oh bra és balra 200 lépésnyire el van zárva rendőrkordonnal az országút, ott van egy-egy szakasz rendőr mindkét oldalon és igazoltatják ezeket az embereket, akik a nyilvános gyűlésre jöttek el, hogy végighallgassák az előadót. A belügyminiszter úr szelleme az, amely ott Salgótarjánbán megnyilvánul, (Krisztián Imre: Nem hagyták a vörös szellemet megnyilvánulni! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a személyeskedésektől tartózkodni! Esztergályos János: A rendőrség a gyűlés felé haladóktól sorban kérte mindenkitől a tagsági igazolványát. A gyűlésre menők természetesen nem voltak mind tagok, (Eri Márton: Nahát!) de oda akartak menni, mert az ő életükről, az ő kenyerükről, az ő jövőjükről, az ő családi boldogságukról volt szó. Szervezetlen emberek is iparkodtak oda és a rendőrség képes volt arra, hogy a legbrutálisabb módon visszazavarja ezeket az embereket. Néhány ezer ember vonult fel és alig eresztették egy kis töredékét oda. Amikor ezt felhozom, igen t. képviselőtársaim, csak azért teszem, hogy bemutassam itt a Házban, hogy nem áll az, amit az igen t. belügyminiszter úr hirdet, hogy Magyarországon a belpolitikát demokratikus irányba kívánja vinni. Van azonban itt egy másik eset is. Nem kötök egész csokrot, csak két szálat teszek egybe a belügyminiszter úr szellemi virágaiból a Ház asztalára. Csak két szál virágot, amely igazolja és bizonyítja állításaimat. (Krisztián Imre: Vörös virág! — Eri Márton: Milyen virág az?) A szégyen virága, mely jellemzi ezt a belügyi kormányzatot. Elnök: Kérem, én a képviselő urat nem kívánom korlátozni, bármiféle szigorú bírálatot mond is a kormány fölött, azonban arra kérem a képviselő urat, hogy a sértő természetű kifejezésektől tartózkodjék. Esztergályos János: Bármennyire kellemet07. ülése 1929 június 8-án, szombaton. len is ez az igen t. túloldalnak, {Ellenmondások a jobboldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Jóízű beszéd!) nem vagyok abban a helyzetben, hogy kedvező bírálatot mondjak erről a politikáról. Van még más szál virága is annak a közigazgatási rendszernek, amelynek az igen t. belügyminiszter úr a feje. Egyelőre közelebbi megnevezés nélkül közlöm, hogy a hely az Alföld, ahol a magyar földmíves nincstelenek és a föld robotosai és nyomorultjai tengetik életüket, kiknek a belügyminiszter úr szelleme megtiltja, hogy becsületes módon és saját eszközeikkel harcoljanak a nagyobb darab kenyérért. Ennek az Alföldnek egyik községében történt a következő nagyon jellemző eset. Egy becsületes, derék földmunkás hosszú esztendőkön keresztül ott él az Alföld egyik községében. Megnősül, házacskája, földecskéje, kertje van, családja van s becsülettel és szorgalommal dolgozik. A kezem között levő levél bizonyítja ezt. Dolgozik állandóan és mindig, megvan a levélben nevezve, hogy kinél arat évről-évre, kinél kapál, stb. Egyúttal azonban foglalkozik saját helyzetével is, mint ahogy minden becsületes embernek foglalkoznia kell a saját helyzetével. Ez az ottani járás főbírájának szemetszúr, behivatja magához, egy végzést közöl vele, mely szerint ezt a szerencsétlen, de derék és becsületes magyar földmunkást, kiutasítja abból a községből, ahol hosszú esztendőkön keresztül becsülettel dolgozott és kenyeret kerej sett családja részére. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Kiutasítja 5 vagy 6 esztendőre. (Rassay Károly: A saját községéből?) Saját községéből. (Eri Márton: Minden indok nélkül? '*~ Györki Imre: Borsodnádasdban meg azt mondták, hogy fellebbezésnek nincs helye!) Igen t. Eri képviselőtársam, én készséggel felolvasom a végzést is. Elég az hozzá, hogy kitiltják. (Éri Márton: Halljuk a végzést!) Miután illetősége nem abban a községben van, hanem egy attól hat kilométernyire fekvő község az illetőségi helye, a főbíró kiutasítja 5 vagy 6 esztendőre abból a községből, ahol^ él, ahonnan nősült, ahol gyermekei vannak és ahol családot tart fenn és áttoloncolja a 6 kilométernyire fekvő községbe. Egyúttal arra is kötelezi őt, hogy az illető járás főszolgabírájánál jelentkezzék. (Rassay Károly: Mit vétett ez az ember?) Semmitsem vétett, csak a földmunkásságot iparkodot szervezni. Ez vol az egyedüli bűne igen t. képviselő úr. (Mozgás a jobboldalon. — Egy hang a jobboldalon: A földmunkásokra is kivetik a, hálójukat!) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon, képviselő urak! Esztergályos János: Csak egy kis türelmet kérek az uraktól. Erre jelentkezett és erről a következőket írja nekem (olvassa): «Nem volt elég, hogy ez év május 28-án történt jelentkezésemkor, amely jelentkezést az itteni főjegyző utasítására tettem, — az abban az időben az őrsön tartózkodó tiszthelyettes lekommunistázott, a nálam lévő szakszervezeti értesítőt és egy Népszavát elvett, majd azzal fenyegetett, hogyha ő meg meg fogja az én kenyérutamat, illetve a nyakam, nem lesz többet kedvem olvasni és szervezkedni.» (Usetty Béla: Ö is olvasni akarta a Népszavát.) «Azonkívül 30-án délelőtt 8 órára a főjegyzői hivatalba voltam rendelve és odajött egy Benkő nevű csendőrtiszthelyettes, aki az itteni őrsnek a parancsnoka és néhány más fenyegetésen kívül azzal fenyegetett meg a fő-