Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-307

Az országgyűlés képviselőházának 307. vagy közrendészeti szempontok ezt indokolják, azoknak ne méltóztassék a magyar nevet megadni, mert nem méltók rá, aki azonban magát méltatlanná nem tette, ha magyar nevet akar viselni, annak méltóztassék ezt megengedni. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a közéven.) T. Ház A kölségvetési beszédeket immár három éve figyelem. Vonaluk, tartalmuk, irányuk nem nagyon változik, ellenben a záradékban van némi eltérés. Az egyik: bízom a kormányban, tehát feltétlenül elfogadom. Ez a legkényelmesebb klauzula, és talán a legháládatosabb is, mert a bizalomban ritkán lehet csalatkozni. Ez tehát a bizalmi klauzula. Egy másik záradék: abban a reményben, hogy az általam elmondottak teljesedni fognak, elfogadom a javaslatot. Ezt természetesen megelőzi a költségvetésnek és a kormányzatnak meglehetősen erős kritikája, de ez mégis a remény-klauzula. A harmadik az ellenzéki záradék, amely ismét kényelmes — egyszerűen: nem bízom a kormányban, tehát ettől a kormánytól semmisem kell. De kell lenni meggyőződéses klauzulának is. Van meggyőződéses klauzula is, amely nem elégszik meg sem a bizalommal, sem a reménynyel, hanem megvan arról győződve, hogy azok a reménységek valóra válnak, megvan arról győződve, hogy bizalmát megfelelő helyre tette le. En is meg vagyok arról győződve, hogy Magyarország kormányzata jó kezekbe van letéve, tehát a belügyi költségvetést elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Minthogy igen t. előttem felszólaló képviselőtársam (Szabó Sándor: Melyik klauzulával?) sikerült ellenzéki beszéde után minősített bizalmat szállított a kormánynak, ő utána tehát bele akarok kapcsolódni az ő beszédébe, mert az ő felszólalásai mindig érdekesek és értékesek. (Ügy van! Ügy van!) Különösen ha visszaemlékezem az én mélyen t. képviselőtársamnak a közigazgatási reformnál tartott előadói beszédére, mondhatom, hogy ez egyik legnagyobb élménye volt az én ' parlamenti működésemnek. En az igazmondása és lelkülete iránt csak a legnagyobb tisztelettel viseltethetem. (Helyeslés.) Engedje meg az én igen t. képviselőtársam, hogy belekapcsolódjam abba, amit ő mondott a névmagyarosítás kérdéséről. A névmagyarosítás nem lehet jutalom kérdése, nem lehet érdem kérdése, mert egyrészről azt kívánni, hogy az állam polgárai asszimilálódjanak a magyar gondolathoz, ami nagyon helyes, de másrészt ennek külső jelvényeit megtagadni, ennek semmiféle értelme nincs. Nem mondom, hogy a magyar név már mindent jelent, de a magyar név felvétele mindenesetre jelenti a szándékot, hogy teljes mértékben és teljes módon a magyar közösségnek tagja akar lenni az a magyar állampolgár, aki itt él. A magyar lelket nem adja meg a magyar név, de mindenesetre a magyar név az irány jelző je, az útmutatója és kezdete annak, és senkit attól, ha magyar nevet akar felvenni és feddhetetlen előéletű ember, eltiltani nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) Nagyon kérem tehát a miniszter urat, hogy méltóztassék azon az érthetetlen felfogáson változtatni, amely mint egy hősi jutalmat, mint egy polgári érdemrendet akarja feltüntetni azt, hogy valaki magyar nevet kapjon, amely őt a magyar hűségre is mindenesetre inkább kötelezi, mint az az idegen hangzású név, s méltóztassék a névmagyarosítás KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXII. ülése 1929 június 8-án, szombaton. 51 kérdésében a legnagyobb liberalizmussal eljárni. (Helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy ne maradjak a belügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál csali a részletkérdéseknél, hanem beszéljek általános politikai kérdésekről is és legelsősorban legyen szabad érdeklődnöm a titkos szavazati jog egészségi állapota iránt. (Derültség.) Hogyan van, mi van azzal a titkos szavazati joggal? (Meskó Zoltán: Titkos betegségben szenved! — Fábián Béla: De nem akarják kikezelni belőle!) Azt hiszem, ez egy aktuális kérdés, mert a Képviselőház mandátuma két és fél év múlva lejár. (Erdélyi Aladár: Lehet, hogv előbb is!) A leggyakoribb eset az, hogy egy választás előbb történik meg. (Szabó Sándor: Ne tessék az ördögöt a falra festeni!) Az ördög jelentkezik a nélkül, hogy én valami összeköttetésbe volnék vele, az magától is jön. (Rubinek István: Vagy ki tudja? —• Derültség.) t Falra kell tehát festeni a rémet, mert előbbutóbb, de elkövetkezik, jön egy választás. Elképzelhető-e az, hogy egy választás a jelenlegi választási rendszer szerint menjen végbe? (Scitovszky Béla belügyminiszter: De menynyire!) Nem tudom ezt elképzelni éppen úgy, mint nem tudom elképzelni, hogy a rádió, a telefon és a levegőben repülő gépek helyett most a régi delizsáncok fognak feltámadni. Éppen olyan elképzelhetetlen az, hogy Magyarország, mint az egész világ kuriózuma, itt álljon egy nyilt szavazásos rendszerrel. Ez teljesen elképzelhetetlen, úgyhogy érdeklődni kell aziránt a kérdés iránt, hogy mi a kormányzat terve a választójog reformja és a titkos szavazati jog behozatala tárgyában. Mert két és fél év múlva lejár a mandátum, és a legkevesebb az, hogy mármost foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. (Mihályffy Vilmos: Most foglalkoztunk vele, most csináltuk meg, 1926-ban! — Fábián Béla: Csak nem gondolja a képviselő úr, hogy az örökéletű! — Zaj.) T. Képviselőiház ! Azt hiszem, ezzel a kérdéssel foglalkozni kell, mert ez a kérdés előttünk áll, ez előtt nem lehet szemet hunyni. Ennélfogva hiába csináltunk 1926-ban választójogi törvényt, az a törvény már születése pillanatában elavult és elévült s az évek múlása folytán ez az elévülés méginkább tart, úgyhogy végre is Magyarország nem maradhat egy közjogi csodabogár az egész világon, hogy tudniillik itt még mindig nyilt szavazás mellett válasszunk. Méltóztassanak megengedni, hogy egy pillantást vessek a magyar alkotmány struktúrájára. Milyen ez a magyar alkotmány? Van itt Felsőház, ki van építve. A. miniszterelnök úr jelenleg Madridban van a Népszövetség ülésén, tehát világpolitikailag helyet foglalunk a népek tanácsában. Van Népszövetség, van Országgyűlés Felsőházzal, — és Magyarországon még mindig nincs kodifikálva a gyülekezési és egyesülési jog. Van tehát egy kiépített alkotmány felülről, de az az alkotmány alulról teljesen csonka. Van népszövetségi gyűlés, van felsőházi gyűlés, országgyűlés, de a népgyűlés Magyarországon idegen fogalom. (Felkiáltások jobb felől: Az is van!) Azt hallom mindig, hogy amikor vidéken népgyűlést akarnak rendezni, a végén nem csinálják meg, mert akkor azok a gondolatok kerülnek felszínre, hogy mi baja történhetik annak a polgárnak, aki egy népgyűlést egybehív és aki egy népgyűlésre elmegy. Hol fogják megfogni a forgalmiadó-ellenőrök, mit fog szólni a főispán athhoz, mit fog szólni a főszolgabíró? Kezdetben nagy szalmaláng van, hogy 8