Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-307

52 Az országgyűlés képviselőházának •: csináljanak népgyűlést, s a véjgén a szalmaláng lelohad, és kiderül, hogy nem. tanácsos gyűlést. csinálni. Valjuk be őszintén, i Képviselőház^ Magyarországon ma az a helyzet, hogy vidéken és mindenütt az országban a pártélet teljesen elaludt. Az egységeispárt sem csinál semmit. Az egyséigespárt sem tart gyűléseket, (Simon András: De tart!) csak beszámolókat, vagy díszpolgári választásokkal kapcsolatban. Nincs partéiét, nincs verseny. Hiszen ma a népet politikailag is kellene iskolázni. Én nagyon helytelennek tartom azt az állapotot, amely itt kifejlődik, mert méltóztassék elképzelni, — Csák igen t. barátom is rámutatott — • suttogások vannak. A suttogás pedig nem jó politikai módszer. A helyes politikai módlszer az hogy a nyilvánosság égő tüzében szülessenek és súrlódjanak a gondolatok és vélemények; szabad, nemes verseny fejlődjék ki a politikai pártok között, és győzzön a jobb. De engedelmet kérek, ez a helyzet a demagógiáira a legalkalmasabb, amikor nincs mód és alkalom egy igazi közvélemény megnyilatkozására. Itt csak suttogások vannak, s én nagyon félek, hogy egy teljesen iskolázatlan, egy politikailag teljesen műveletlen nép, amely nem hall soha sem eszméket, amellyel semmiféle közvetlen érintkezés nincs, odadobatik a demagógia zsákmányául. (Ellenmondás ok jobb felől.) Ez így van. Fájdalom, minden oldalról jönnek a tapasztalatok és iniciumok, hogy a nép el van keseredve, a népben szörnyű hangulatok lesznek úrrá, és nincs egy levezető csatorna. Egy egészséges pártélet volna a levezető csatorna, de ki az a hősi ember, aki vállalkozik egy vidéki népgyűlésre elmenni, ki az a hősi ember, aki jelen van egy vidéki népgyűlésenl Hát azt méltóztatik gondolni, hogy az a vidéki intelligencia, az a vidéki lateiner elem, az a vidéki felvilágosodott elem nem kíván politikai közéletet élni? Szeretne, de ma minden leinti erről, hiszen a saját exisztenciája forog veszélyben. Sőt többet mondok, nem is követelhetem, nem is kívánhatom a vidéki néptől, hogy eszmék és elvek mellett sorompóba álljon, mert én nem adhatok neki exisztenciát, ha azt elveszik tőle. (Pakots József: Jön a retorzió rögtön a kormányhatalom részéről! — Graeffl Jenő közbeszól.) En Graeffl Jenő mélyen t. képviselőtársam jóhiszeműségét a legnagyobb mértékben elismerem, mert az ő korrekt felfogását ismerem, tudom, de méltóztassék elhinni, a panaszok az egész országból jönnek. (Graeffl Jenő: Benne élek az életben, engem ne méltóztassék kioktatni, hiszen a legnyomorúságosabb kerület az én kerületem!) Miért vagyunk eltiltva attól, miért van a magyar közélet eltiltva attól, hogy a néppel közvetlenül lehessen érintkezni? (Rassay Károly: Miért nem szabad a földmunkásoknak kongresszust tartani?) Miért vagyunk eltiltva ettől, hiszen ez a polgári gondolat legsúlvosabb sérelme. Mi lesz a helyzet? Ki fog alakulni egy elhagyatott, politikailag iskolázatlan, politikailag műveletlen néptömeg, amely oda fog hullani a demagógok kezére. Aki a magyar közéletet, aki hazáját szereti, annak méltóztassék megengedni, hogy közvetlenül érintkezhessek a néppel és ne legven kitüntetés, ne legyen jutalom, ne legyen engedély, hanem legyen normatívuma, szabálya, hogyha egy népgyűlést bejeleintenek és a rendért felelősséget vállalnak, azt meg is lehessen tartani. Ennyi az egész. (Györki Imre: Ne zavarják a kiküldött rendőrközegek a gyűléseket, mert azok zavarják elsősorban! — Esztergályos '07. ülése 1929 június 8-án, szombaton. János: Ne csináljanak botrányokat a gyűléseken!) A háború előtt volt itt egy pár, a Kossuthpárt, amelynek a kiegyezés után hét tagja volt. Ez a párt annyira fel tudta vinni az agitációval, hogy — ami soha nem történt meg ebben az országban nyilt szavazás, nyilt választási rendszer mellett — megbuktatott egy kormányt. Ez egészséges állapot volt. Ne méltóztassék a titkos választójogtól félni, sőt a kormánynak azt a tanácsot adnám, hogy ellenkezőleg, a nép ítéletére bízza a maga sáfárkodásának megítélését, döntsön a nép a legalkotmányosabb fegyverrel. (Pakots József: Hírmondója sem maradna a mai kormánynak.) Méltóztatot látni, hogy legutóbb Angliában is milyen egyszerűen, milyen könyeden ment az a miniszterelnök,^ akit a népítélet kisebbségre ítélt s jött a másik. Ne méltóztassék az élet elől fejüket a homokba dugni. Az élet átrobog az embereken, a politikusokon is. Az élet azt követeli, hogy itt az igazságok kimondásának lehetősége meglegyen, egészséges közvélemény alakuljon és nemes verseny keletkezzék a pártok között. Ez volna az élet követelménye s előbb-utóbb így is lesz, mert nem lehet ezt a szavazási rendszert, ezt a gyülekezési és egyesülési jog nélküli rendszert sokáig vinni. Ez lehetetlen. (Pakots József: Reakciót csinálnak, megállítják az élet fejlődését!) En tehát érdeklődöm a gyülekezési és egyesülési jog kodifikálása iránt. Ma helyzet, hogy ki vagyunk téve tisztán a közigazgatási tisztviselők egyoldalú felfogásának. Ennek következménye gyanánt az a helyzet állott elő, hogy megszűnt minden élet, teljesen megszűnt a vidéki népgyűlések lehetősége. Engedelmet kérek, régen sem volt kodifikálva az egyesülési és gyülekezési jog, de az élet megengedte ennek lehetőségét. Ma ennek lehetősége ki van zárva, tehát szükség van a kodifikációra. Nagyon kérem a t. belügyminiszter urat, hogyha a gyülekezési és egyesülési jogot méltóztatik kodifikálni, ezt a legegyszerűbb módon tessék tenni. Legyen egy törvény, amely a közigazgatási tisztviselő előtt mutassa, hogy Magyarországon szabad közéletet élni, s annak alapján a törvény erej énéi fogva legyen mód és lehetőség a néppel való érintkezésre. Ezt kérem én a belügyminiszter úrtól a gyülekezési és egyesülési jog kodifikálásával. Ez azonban ne legyen megint mód és alkalom arra, hogy az állampolgári jogokat elvegyék, elvonják, és kérem, hogy ne méltóztassanak mindenféle kijátszásra és machinációra gondolni. Itt a legfőbb ideje végre annak, hogy Magyarországon a gyülekezési és egyesülési jog kodifikálva legyen, hogy mindenki résztvehessen egy népgyűlésen, személyi és erkölcsi katasztrófa gondja és réme nélkül, hogy ne legyen hős és regényalak^ az, aki egy népgyűlésre elmegy. Mi közönséges polgárok vagyunk, akiknek mindannyiunknak jogunk és kötelességünk, hogy a néppel érintkezzünk. (Simon András: En legközelebb meghívom a képviselő urat beszámolómra! — Rassay Károly: Hatósági asszisztenciával összehívott népgyűlésre! — Fábián Béla: Nem merne a képviselő úr ellenzéki népgyűlést a kerületében összehívni! — Rassay Károly: De garantálja a képviselő úr, hogy beszélhet is a népgyűlésen azon választóinak? — Simon András: Igen! — Rassay Károly: Hívjon meg engem! — Simon András: Kérem legyen szerencsém! — Rassay Károly: Hamar tartsuk meg, számon tartom a képviselő úr meghívását a beszámolójára!) A tény az, hogy sem vidéki városban, sem falun nem lehet