Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-307
Az országgyűlés hépviselöhazának 307. megvan minden, ami náluk nincs meg... (Scitoysasky Béla belügyminiszter: Köszönöm a dicséretet!) Nem azt mondtam, hog-y ezt a miniszter úrnak lehet köszönni. (Seitovszky Béja belügyminiszter: Általában köszönöm a dicséretet! — Pakots József: Csak Budapestről van szó, menjünk tovább és meghál az élet! — Zaj.) T. Képviselőiház! Nem mondom, hogy eibbe a gyönyörű városiba eljutni olyan nehéz, mintha az ország ^bejárólkíapuit sárkányok őriznék, de olyan nehéz bejutni ebbe az országiba, mintha kapuit magyar köztisztviselők őriznék. Kérdem a t. miniszter urat, mennyibe kerül egy amerikai vízum 1 ? Nem ingyenes! A helyett, hogy az egész ország arra az álláspontra helyezkednék, hogy «Idehozom őket, hadd költsék a pénzüket». E helyett attól az embertől, aki egy vagy két hónapra lejön Pestre, olyan súlyos vízumdíjat kérnek, — nem tudom hány dollárt —• hogy erre azt mondja az illető: «Ez olyan súlyos vízumdíj, hogy ennyit nem fizetek meg». A másik baj az, hogy szaladgálni kell, hogy megszerezhessék azt a vizumot. Sőt kénytelen vagyok azt a humoros esetet is elmondani, amelyet hallottam arról, hogy azelőtt, ha valaki megszállott területről bejött az ország területére, utólag adták meg neki a vizumot. Erre természetesen megindult onnan egy csomó ember. Az eredmény az lett, hogy azt mondották, hogy aki utólag megkapja itt a vizumot, annak Pestre kell jönnie a külügyminisztériumba. Tehát aki nem akart Pestre jönni, hanem az ország más részében volt dolga, azért, hogy a vizumot megszerezze feltétlenül fel kellett utaznia Pestre. Magyar propaganda szempontból, magyar nemzeti szempontból, kereskedelmi szempontból, ipari szempontból végtelenül fontosnak tartanám azt, hogy ebben az országban minél több idegen forduljon meg, hogy ennek a városnak a szépségét, hogy a magyar életnek a kultúráját, a magyar életnek a szomorúságát is lássa az idegen, hogy lássa tényleg Budapesten és itt Magyarországon egy népnek az élniakarását. Ezért én semmi körülmények között, semmi indok által vezéreltetve, nem írhatom alá a belügyi kormányzatnak azt a politikáját, amelyet követ ma is, amikor már az egész világ leépít a vizűm tekintetében, amikor ma már a vizumkérdést csak azok az államok törekszenek fenntartani, amelyek nehezen emésztik meg a zsákmányt. Nekünk, sajnos, nincs zsákmányunk, tőlünk sajnos csak zsákmányt vettek. Ha tehát tőlünk zsákmányt vettek és nekünk nincs zsákmányunk, akkor nekünk nincs semmi féltenivalónk és Isten mentsen és irgalmazzon bennünket attól, hogy tíz esztendővel a kommün után nálunk még mindig vizumrendszabályokat kelljen életbentartani és foganatosítani csak azért, mert ide talál jönni egy pár legény és ez az egy pár legény fel fogja lázítani Magyarország lakosságát, vagy Isten tudja, milyen irányban fogja vinni. En nem látom a magyar közállapotokat olyan rózsásaknak, amilyen rózsásaknak szokták látni a miniszter urak. En azt mondom, hogy nagyon sok baj van ebben az országban, amelyet elsősorban a gazdasági állapotok és sok tekintetben más egyéb politikai hibák idéznek elő. De azért nem látom azt, hogy ebben az országban olyan nagy lőporraktár volna, hogy akárki idegen, aki vizűm nélkül jön át ennek az országnak határán, az egész egyszerűen a maga kis skatulyáján meggyújtsa a gyufáját s odatartsa a lőporhoz a gyutacsot s ülése 1929 június S-án, szombaton. 47 ezáltal az egész ország levegőbe robbanjon. A közigazgatási intézkedésnek nemcsak a célját kell nézni annak, amiért a közigazgatási intézkedés történik. Vigyázni kell, nehogy többe kerüljön a leves, mint a hús abban az esetben, ha én akármilyen célzat által vezéreltetve akarnám is megcsináltatni a vizumot. Akármilyen meggondolásai is vannak a belügyi kormányzatnak, kell, hogy meggondolja azt is, hogy micsoda rombolást és károkat okoz a vizűm fenntartásával viszont a másik oldalon micsoda előnyei volnának abban az esetben, ha a vizumot nem tartja fenn. Elnök: Kéirem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Fábián Béla: Az elmondottak alapján és különben is az egész kormányzattal szemben bizalmatlan lévén, a költségvetést nem fogadom el és nagyon kérem a belügyminiszter urat, legyen szíves és vegye szívére és mérlegelje mindazt, amit én a községi háztartásokra és a vizumkérdésre vonatkozólag elmondottam. Jtten ez kizárólag ő tőle függ, egy keze vonásától függ, hogy mindkét kérdésben sürgősen inézkedjék. (Seitovszky Béla belügyminiszter: Jó!) Elnök: Szólásra következik"? Fitz Arthur jegyző: Csák Károly! Csák Károly: T. Kén viselőház í Fábián Béla igen t, képviselőtársam azt mondotta, hogy ebben az országban sok baj van. Kérem az nagyon természetes, hogy sok a baj, ezt tudja a kormány is és tudj ti ci kormánynak pártja is. (Rothenstein Mór: Csak nem veszi észre!) Mi ezt nem is igyekszünk leplezni és szépíteni, keressük azonban, hogy mi ennek az oka és keressük, hogy mi az orvoslás módja és eszköze. (Rothenstein Mór: Ha megtalálja őket!) Azt hiszem azonban, hogy ennek^ megtalálása sok. időt, még talán éveket is igénybe fog venni. Egyik-másik módra azonban mindenesetre rá kell mutatni. Mi kormánypárti képviselők, természetesen nem kezelhejük a kérdést úgy, mint az a házasember, aki a harmadik^ gyermek születése után akar elválni a feleségétől azért, mert a lábán egy tyúkszemet fedezett fel, vagy szemölcsöt a füle mögött, (Fábián Béla: Az orra nem tetszik neki!) hanem igenis a jóakarat, a férfias bátorság és a nyíltság minálunk sem hiányzik. Nekem is vannak fájdalmaim és bírálati anyagom is van, amelyeket őszintén és nyiltan fel fogok tárni. Amikor a költségvetés kapcsán a belügyi kormányzattal és a belügyi igazgatással általánosságban kívánok foglalkozni, abból a tételből indulok ki, hogy minden állami és társadalmi lét alapja, minden efficiens törvényhozói munka, kormányzási és igazgatási tevékenység előfeltétele a rend, a politikának tehát a legelsőrendű feladata és kötelessége az, hogy olyan kormányzási és igazgatási rendszert teremtsen, amely ezt a rendet fenntartani és biztosítani tudja. Nem arról a rendről akarok beszélni, t. Képviselőház, amelynek ultima ratio ja a fegyver, amelyet rendőrséggel vagy zsandárokkal tartanak fenn, mert ez csak ideiglenes és órárólórára, máról-holnapra felborulhat. En azt a rendet értem, amelyet általánosan elismert belső igazságok ereje vagy tudat alatti kategorikus imperativuszok, a gazdasági rend mozgó és haladóirányú egyensúlya és a társadalmi szervezettség tudnak létesíteni és fenntartani (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és amelyet a kormány, az államhatalom a maga erőket
