Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-307

46 Az országgyűlés képviselőházának S nyos összeget kap a szövetkezettől abban az esetben, ha a szövetkezet megy. Hogyan lehetséges azt elképzelni, hogy az a községi jegyző, akinek kezében van a községi terhek megállapítása, — akármilyen magas piedesztálon álljon is, akármennyire elvonatkoztatva legyen ő, mint községi jegyző a szövetkezeti igazgatói minőségétől, bármennyire elvonatkoztatva , legyen, mint községi jegyző attól, hogy ő, mint szövetkezeti igazgató — konkurrense annak á községi szatócsnak, fűszeresnek, vagy kisiparosnak, aki ugyanazokat a cikkeket készíti, amelyeket ő árul, mégis hozzám olyan sok és olyan keserves panaszok érkeznek az emberektől és tudom azt is, hogy ebből kifolyóan micsoda rettenetes községi verekedések támadtak és micsoda feljelentések történtek, hogy én ezt a kérdést a belügyminiszter úr helyében abszolút radikálisan intézném el. Meg vagyok győződve afelől, hogyha a belügyminiszter úr helyesli is ezeket a szövetkezeteket, méltóztatik találni még abban a községben más embert is, aki nem a hivatalos államot, vagy a községet képviseli, hogy ne legyen annak a szegény nyomorult embernek, annak a községi szatócsnak, vagy kisiparosnak az az érzése, hogy nem elég, hogy az államhatalom nagy pénzekkel és kisebb' adózásokkal támogatja a szövetkezeteket, még az élükre is olyan emberek kerülnek, akik vele szemben a községi életben irtózatos hatalmat képviselnek, olyan hatalmat, mint amilyent képvisel a tank a Mannlicher-puskával szemben. Nagyon kérem a t. belügyminiszter urat, méltóztassék megérezni és megérteni azt, hogy a kormányzatnak, a konszolidációnak és a polgári rendnek is az az érdeke, különösen a községekben, hogy azok, akik a község intelligenciájához tartoznak a jegyzőn és tanítón kívül, tehát a kisiparosok és kiskereskedők, ne hozassanak olyan helyzetbe, mint amilyenben idáig vannak, mert tény az, hogy a szövetkezet őket a megsemmisülésbe kergeti. S minthogy én látom azt, hogy az a szövetkezeti konkurrencia, amelynek élén a községi jegyző áll, aki a maga mérhetetlen hatalmával, — mert hiszen mérhetetlen hatalma van a községi jegyzőnek — elviselhetetlen konkurrenciát csinál annak a kisembernek, s minthogy ez nem lehet állami cél és állami feladat, én tehát igenis arra kérem a belügyminiszter urat, hogy szíveskedjék ezen mielőbb segíteni. T. Képviselőház! A másik kérdés, amelyről még rövidebbre szabott időmben szeretnék megemlékezni, a vízum kérdése. En magyar szempontból, nemzeti szempontból, a kereskedelem és ipar szempontjából a legnagyobb szerencsétlenségek egyikének tartom azt a rendszert, amely itt a vizűm körül történt és történik. Nekem az a felfogásom, hogy ennek a kis Magyarországnak egyik legnagyobb érdeke az, hogy a megszállott területek magyarjai előtt kinyissa a kaput. (Ügy van! a baloldalon.) Röviden majd elmondom, milyen kálváriába kerül, hogy a megszállott területről valaki idejusson. í Scitovszky Béla belügyminiszter: Két oldala van!) Tudom t Í belügyminiszter úr, hogy két oldala van, én nem félek az egyik oldaltól. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem attól!) Ebben az országban nyugalom van. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem a kommunistákra gondolok én!) Akkor kitől félnek? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az egyenlő elbánás elve nem érvényesülhet!) T. miniszter úr, ebben a kérdésben nekem az a felfogásom, hogy amikor . mi büntetni akarjuk a megszállott területek megszállóit, akkor megbüntetjük a megszállott területek magyarjait is, és megbüntetjük önma7. ülése 1929 június 8-án, szombaton. gunkat. (Scitovszky Béla belügyminiszter: En mindenkit befogadjak és a képviselő urat majd nem engedik ki?) T. miniszter úr, még az is sokkal nagyobb öröm, ha azok az emberek idejöhetnek és mi nem járhatunk oda. (Györki Imre: Ha idegenforgalomról beszélnek, csinálják!) Es mi lett az eredménye ennek t. miniszter úr? Az, hogy szanatóriumaink rettenetes helyzetbe kerültek, hogy nem lehetett ide bejönni, borkereskedelmünk rettenetesen megérzi, iparunk borzasztóan megérzi és nagvkereskedelmünk is megérzi ezt. Miért? Azért, mert idáig az volt a szituáció, hogy ezek az emberek hozzá voltak szokva, hogy Kassáról, Szabadkáról és Kolozsvárról idejöttek vásárolni és minthogy nehezebb volt idejönni és könnyű volt Bécsbe menni, az eredmény az lett, hogy most nem idejönnek, hanem odamennek. T. miniszter úr, én semmiféle retorziót nem volnék hajlandó önmagunk ellen csinálni. En megértem azt, hogy Csehország, Románia, vagy Jugoszlávia arra az álláspontra helyezkedik, hogy ő nem boldog akkor, há a megszállott területek magyarsága és Csonka-Magyarország között állandó az összeköttetés. Megértem, hogy ők természetesen örülnek annak, ha inkább Bécs felé megy a forgalom, mint Budapest felé. Megértem, hogy ők nehezítik, lehetetlenné teszik, hogy a magyarok a megszállt területről ide vagy innen oda menjenek. Ez természetes azért, mert nekik az az életérdekük a jelenlegi Magyarország és az elszakított területek között a kapcsolatot mentől élesebb késsel, lehetőleg borotvával elvágni. Természetes dolog, mert ez az ő életérdekük és mentől tovább törekszenek ezt az eljárást követni. Ezzel szemben azonban nekünk éppen ellenkező fegyverrel kell élnünk. Ki kell nyitnunk velük szemben a kapukat: jöjjön ide mindenki a régi Magyarország területéről. Tartsuk fenn a régi testvéri kapcsolatokat, mert ha mi magunk zárjuk el a lehetőséget, akkor annak nemcsak gazdaságilag", hanem kulturális téren is rossz következményei vannak es a magyarság szempontjából is rossz következményei vannak. Mert ha Bécsbe el fog jutni valaki az elszakított magyar területekről yízutn nélkül, akkor el fog oda menni Becsbe, ha vízumára, utánjárásokra és pénzkiadásokra van szükség ahhoz, hogy Magyarországra, Pestre eljöjjenek színházba, egy kulturális kiállítás vagy egy gazdasági kiállítást megnézni. Ilyen körülmények között bizonyára továbbra is Bécsbe fognak menni. A vízumikérdés fontos az idegenforgalom szempontjából A vízumkéírdés ugyanis három részre osztható. A vízum megszüntetése fontos a kereskedelem és az ipar szempontjából, fontos nemzeti szemp outiból, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Elsősorban nemzeti szempontból!) elsősorban nemzeti szempontból, harmadszer pedig fontos az idegenforgalom szempontjábóil. Láttuk akárhányszor, halljuk Bécsben, hogy amerikaiak* akik megérkeznek Bécsbe és hallották Magyarország hírét, hallották, hogy Budapesten milyen gyönyörű, és tényleg olyan gyönyörű ez a város, hogyha ide valaki eljön egy vagy két napra, nem tud innen elszakadni, (Ügy van! Úgy van!) láttunk iparosokat, kereskedőket, akik üzleti célokból idejönnek ebbe à városba, csak azért, hogy üzleti tárgyalásaikat lefolytassák és nem bírnak elmenni egy vagy két hét múlva, itt ülnek a Ritzben, a Svábhegyen, a Margitszigeten, mert egészen más lüktető, gyönyörű életet kapnak, egy gyönyörű várost, ahol minden próbál élni és ahol