Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-306

36 As országgyűlés képviselőházának rületben egyszerre a lovassági, a tüzérségi es a tiszti lovakat is. Semmi esetre sem szabad azonban a pótlóvásárlásnál közvetítő útján venni a lovakat, ami még ma is sokszor megtörténik. Olyan kevés lovat vesz ugyanis a honvédség, hogy ezt igazán a tenyésztőktől kellene megyenni minden közvetítőt kizárva. Itt a gazdasági egyesületek és a lótenyésztő bizottmányok készséggel állanak a pótlovazó bizottság rendelkezésére. Az is nagyon fontos, hogy ne vegyük el a tenyésztők kedvét a tenyésztéstől az alacsony árral. Azt az árat, amelyet a kincstár a pótlovakért ad, átlag 900—960 pengőt, a tenyésztő kapja is meg. Az természetes ugyan, hogy egyik lóért valamivel többet vagy valamivel kevesebbet ad Cili ci bizottság, a szerint, hogy jobb, vagy kevésbé jó, de helytelen az, hogy a pótlóárakat a tenyésztőknél általában lesrófolják 4—500 pengőre, viszont egyes lovakért, néha olyan lovakért is. amelyeket nem is helyes országos tenyésztésben tenyészteni, így amerikai lovakért, amelyek katonai célokra egyáltalán nem alkalmasak, nagyobb árat fizetnek. Konkrét esetet tudok, amikor 4300 pengőt adtak egy ilyen tenyésztőnek a lováért a 4—500 pengővel szemben, így a tenyésztők kedvét el fogják venni a tenyésztéstől. Még egy másik momentumra is fel akarom hívni a miniszter úr figyelmét, mégpedig arra a körülményre, amelyre valószínűleg már a pótlovazó bizottságok is felhívták a figyelmét. Abban az esetben, ha a mai rendszert fenntartjuk, hogy tudniillik csak teljeskorú, négyéves lovakat vesznek, — pláne miután a honvédség mindig ősszel vásárol, és így a gyakorlatban négy és féléves lovat vesz — a honvédség jó lovat kapni nem fogamért a kereskedők a lovak javát már előre hároméves korában potom áron összevásárolják és eladják külföldre. Ne? künk utánuk jó ló nem marad. A legnagyobb bizonyíték erre az, amit a miniszter úr említett és amit Fráter Jenő t, barátom felhozott, hogy tudniillik az olimpián nem tudtuk magunkat kellőképpen képviselni, mert nem volt megfelelő ló. Ezzel szemben éppen egy Magyarországon vásárolt ló nyerte meg a csehek részére az olimpián az első díjat. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Tehát itt igenis van ló, de nem szabad a lovakat^ hároméves korukban kiengedni az országból. Tenyésztési szempontból is nagyon fontos ez, mert a legjobb tenyészanyag, a legjobb kancaanyag^ kikerül az országból. Míg hogyha ezeket hároméves korukban megveszik, a csikótelepre elhelyezik, — mert a csikótelepek felállítása az egyedüli mód a továbbnevelésre — ezen a réven a jó tenyészanyag kiemelhető volna, és tenyésztési célokra fel lenne használható. A csikótelepek felállításának költsége sem volna nagyobb, mint amennyivel többet kell fizetni a négy és féléves lóért, szemben a hároméves lóval. Már egy évvel korábban sokkal olcsóbban megveszi a bizottság a lovat, mint egy évvel később és ebből az árkülönbözetből ki is telik a lónak egy évi nevelése a csikótelepen. Még ha nem is telnék ki teljesen, a kincstár feltétlenül busásan kárpótolná magát azzal, hogy sokkal jobb tenyészanyagot kapna, amely nöm is hasonlítható össze azzal, amit jelenleg kap, azzal, amit már a külföld itthagyott s amit a kereskedő potomáron a tenyésztőktől 400—500 pengőért megkapott. Én a mélyen t. miniszter urat arra kérem, tegye megfontolás tárgyává a csikótelepek felállítását. Meg lehetne ezt talán úgy oldani, hogy azok az állandó assent-komissiók, ame306. ülése 1929 június 7-én, pénteken. lyek élén a legkiválóbb lovasemberek állanak, egyúttal ennek a eslkótelepnek vezetői is volnának és azokat a csikókat a melyeket vásároltak, maguk nevelnék egry éven át tovább a csikótelepeken. Ha a lótenyésztésünket a pusztulástól meg: akarjuk menteni, itt a huszonegyedik óra, hogy cselekedjünk, hiszen a statisztikai adatokból megállapítható, hogy 1926-tól napjainkig- a 102 ménesből 19 teljesen feloszlott s hogy a többinél is 20—50%-os csökkenés állott be az anyakancákban. T. Ház! összefoglalom most kérésiemet. Nagyon kérem a mélyen t. honvédelmi miniszter urat, méltóztassék felállítani az állandó pótlovazó-bizottságokat, hogy azok vásárolják meg egységesén a lovakat s már három éves korukban helyezzék el őket a csikótelepeken, mert így a lótenyésztés is megtalálja a maga számítását és ami a fő, a hadsereg: is jobb lovakat kap. A tételt elfogadom. Elnök: A honvédelmi miniszter úr kíván nyilatkozni! Gr. Csáky Károly honvédelmi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Szándékosan nein tértem ki a lótenyésztésre és a lóvásárlás kérdésére az általános vita során tartott beszédemben, mert tudtam, hos-y Farkas Géza képviselőtársam a részleteknél ennél a témára vissza fog: termi. Egyébként már előbb is felszólati am volna, Graeffl igen t. képviselőtársamnak az általános vitánál elhangzott beszéde folytán. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy e két nagyjában azonos tartalmú felszólalásra együtt adjam meg a választ. Bizonyos tévedéseket látok a felszólaló t. képviselő urak részéről fennforogni. Az első tévedés az, amint mondani méltóztattak, hogy ma egész más rendszer szerint vásároljuk a lovakat, mint azelőtt és hogy itt egészen más lóvásárló bizottságok vannak, mint voltak annakelőtte. Bocsánatot kérek, ez lényeges tévedés. Azelőtt tudniillik a közöshadseregnek több állandó lóvásárló bizottsága volt, melyeknek a monarchia bizonyos részei voltak beosztva s minden ilyen állandó lóvásárló bizottságnak egy bizonyos terület jutott. Azonkívül a tíz honvédhuszárezred maga vásárolta magának a lovakat. Ma a helyzet az, hogy egy állandó lóvásárlóbizottságunk van, amely az ország egész területén vásárolja a tiszti lovakat, azonkívül a négy huszárezredünk számára mindegyik ezredparancsnokság maga vásárolja a lovakat, A régi helyzettel szemben a különbség az, hogy ma még ezeken felül van egy tűzérlóvásárlóbizottságunk is, amely szintén az ország területén működik, de természetesen elsősorban azok a területek vannak részére beosztva, ahol hidegvérű vagy félvérű lovakat tenyésztenek. Ebből méltóztatik látni, hogy à helyzet nagyjában most ugyanaz ebben a tekintetben, mint volt a háború előtt. Egy dologban azonban r igazat kell, hogy adjak Farkas Géza igen t. képviselőtársamnak, ez pedig az, hogy bizonyos kerületek tisztán a hátasló vásárlására voltak eddig kijelölve, bizonyos más kerületek pedig tisztán a tűzérlovak részére. Ennek az oka az volt, hogy az illető vidékek lótenyésztés szerint és az illető vidékek lótípusa szerint akartunk elsősorban vásárolni és minthogy, sajnos, túlságosan kevés lóra van szükségünk, természetszerűleg azokat a vidékeket adtuk például a tűzérbizottságnak, amely területeken leginkábib tüzérségi szolgálatra alkalmas lovak vannak. Ezen azonban éppen most akarunk változtatni. Folyamatban vannak már az