Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-306

Az országgyűlés képviselőházának 306. ülése 1929 június 7-én, pénteken. 25 mat most már 1926 óta folyik, és ha így folytatódik, akkor 1932-ben érjük el majd azt a létszámot, amely nekünk Trianon szerint teljesen engedélyezve van. Itt tehát Szilágyi igen t. barátomnak és képviselőtársamnak igazat kell adnom abban, hogy létszámaink még ma sem teljesek. S ha ő nekem ezért szemrehányást tesz, akkor ebben talán bizonyos mértékig szintén igazat kell neki adnom, mert hiszen végeredményben helyezkedhettem volna arra az álláspontra, hogy reszkirozok és nem tartom be az egyezséget. A magam részéről magam lelkiismeretével nem tartottam összeegyeztethetőnek egy ilyen komoly nemzetközi kérdésben rizikókat vállalni, tehát ragaszkodom az egyezséghez és azt végrehajtom. (Helyeslés.) Mi volt ennek a pénzügyi következménye? Annak idején, a szanálási periódus kezdetén, 1924 elején, — amint méltóztatnak tudni — az egész államháztartás, <l/<iZ Î1Z 1924/25. évi a felfordulás utáni első alkotmányos úton létrejött budget tételei a külföldi kölesönnel kapcsolatban letárgyaltattak a Nemzetek Szövetségének pénzügyi bizottságával, és ott minden^ egyes tárca budgetjét számszerűleg meghatározták, így meghatározták a honvédelmi tárca költségvetését is, és a honvédelmi tárcának akkor SL nemzetközi pénzügyi bizottsággal megállapított keretei de facto az engedélyezett 35.000 ember tényleges szolgálatban tartására voltak felépítve és ezt lehetővé tették volna. Minthogy azonban a szanálási periódus kezdetén az akkori pénzügyminiszter úr úgy látta a,z ország pénzügyi helyzetét, hogy ezzel a költségvetéssel, amelyet akkor állapítottak meg, az akkori Magyarország tényleg nem tud megbirkózni, azaz az akkori bevételek az ő nézete szerint nem fedezték volna ezeket az összes kiadásokat, minden tárcánál még bizonyos restrikciókat csináltak abból a budgetből, amelyet a Nemzetek Szövetségével megállapítottunk. így, minthogy akkor a honvédség létszáma nem volt teljesen betöltve, mert nem tudtuk betölteni, természetszerű volt az, hogy a honvédség költségvetésében is restrikciót kellett végrehajtani. Ez az akkori restrikció körülbelül 17 millió aranykoronát jelentett azzal a költségvetéssel szemben, amelyet^ a Nemzetek Szövetségének pénzügyi bizottságával együtt állapítottunk volt meg. En akkor legnehezebb lelkiharcomat küzdöttem végig egész miniszterségem alatt, mert egyrészt nyomott a felelősség azért, hogyha létszámban nem is volt teljes a honvédség, de legalább felszerelésben, legalább ruházatban, legalább fegyverzetben tudjam jobban kiegészíteni ezen a pénzen, másrészt pedig nyomott az a felelősség, hogyha ebbe a restrikcióba nem megyek bele, esetleg az egész szanálás gondolata lehetetlenné válik. A megoldást ott találtam meg, hogy lemondtam erről az összegről, számításba véve azt, hogy úgy sem vagyok képes a, teljes 35.000 főnyi létszámot egyik napról a másikra betölteni, és amit a létszámon megtakarítottunk, azt fordítottuk dologi kiadásokra az évek folyamán. így tudtunk megélni és így tudtuk tovább fejleszteni a honvédség intézményét. Mármost természetszerű, hogy amint az előbb megmagyarázott módon a nagykövetek tanácsával egyetértésben évről-évre szaporítottuk a létszámot, mindig kevesebb megtakarítás jelentkezett a személyi illetmények terén, ellenben a dologi kádasok folyton nőttek, mert hiszen több ember természetesen többe kerül. Így érkeztünk el ehhez a budgethez, amelyet most van szerencsénk benyújtana s amelyKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXII. ben már teljesen lehetetlenné vált az, hogy a létszámhiányok folytán megtakarított pénzekből tudjuk a dologi kiadásokat pótolni. Ezért volt szükséges — és ez a lényege az egész dolognak — ezt az új felemelt budgettételt a honvédelmi költségvetésbe beállítani. Ez tehát tulajdonképpen nem jelent egyebet, minit azt, hogy az annakidején, 1924-ben a Nemzetek Szövetségével egyetértésben megállapított honvédelmi költségvetésből leadott összeget a honvédelmi költségvetés most •• visszakapta. Körülbelül tehát ez a magyarázata annak, hogy 17*5 millió pengővel emelkedett a honvédelmi tárca költségvetése. Egy másik tétel, amelyet majdnem a Ház minden oldalán nehezményeztek, a nyugdijak állítólag feltűnő emelkedése. Itt számok is vettettek a vitába, amely számokat azonban kénytelen vagyok helyesbbíteni, amennyiben de facto a nyugdíjasok létszámszaporulata a honvédlelmi minisztérium költségvetésének keretén belül az 1929—30. költségvetési évre 248 fő. Ha ezt a 248 főt méltóztatnak aránybaállítani a tisztek, katonai tisztviselők és az altisztek létszámával, akkor, ha egy kis számítást méltóztatnak csinálni, azonlnal rá fognak jönni, hogy ez egy egészen természetes nyugdíjazási szaporulat, amennyiben ez megfelel annak, hogyha 35 évis: szolgálnak ezek a kategóriák, akkor körülbelül évente a természetes fogyatéktól eltekintve, ennyinek kell nyugdíjba menni. Van itt egyéb szaporulat is természetszerűleg. Itt van 72 új özvegy, az özvegyek létszáma 72-vel szaporodott, az árvák létszáma 134 fővel gyarapodott és a kegy díjasok létszáma 7 fővel emelkedett. Minthogy azonban ezek az utóbb felsorolt kategóriák, az özvegyek, árvák és kegydíjasok nem számítanak a természetes szaporulatba, azaz, hogy jobban fejezzem ki magamat, nem számítanak a katonai hatóság intézkedései folytán előálló szaporulatba, tehát a lényeges szám 248 fő. Hogy dacára annak, hogy csak 248 fővel emelkedett a nyugdíjasok létszáma, a nyugdíjkihatás 2*5 millió körüli összeggel szaporodott, ennek egy csomó oka van. Elsősorban belejátszik ebbe és pedig talán a legsúlyosabban játszik bele az, hogy természetszerűleg a legöregebb kategóriák jutnak fogyatékba és a fiatalabb kategóriákkal nő fel a nyugdíjas létszám. Mármost, amint azt Fráter Jenő t. barátom is előadta volt, tényleg fennáll még ma az az igazságtalan állapot, hogy az öreg nyugdíjasok nyugdíja sokkal kisebb, mint a fiataloké. Csak Fráter Jenő t. barátom példáját veszem, amelyet ő maga hozott elő. Sajnos, teljesen] igaza van, hogy neki 300 pen|gővel kevesebb a nyugdíja havonta, mint egy most nyugdíjba menő generálisnak. Méltóztassanak aproximativ számításokat csinálni, mit jelent az, ha mondjuk 200 ilyen legöregebb kategóriájú egyén jön egy évben fogyatékba, ellenben 200 fiatalabb kategóriájú, aki annyival több nyugdíjat kap, nyugdíjba megy. Ez nagvon tetemes összeget tesz ki. De van még egy ok. Ugyebár a 65 évesekre kiterjesztetett a magasabb nyugdíj. Természetszerűleg megint van itt egy csomó ember, aki tavaly még csak 64 éves volt és az idén 65 éves lesz. Minthogy ezek nyugdíjba menésük esetén szintén több nyugdíjat kapnak, megint emelkedik a nyugdíjakra való kiadás. Azonkívül itt van a lakások bérének természetszerű, azaz a lakbérrendeletek szer in/ti emelkedése, amire természetszerűleg szintén provideálni kell. Ez is egy olyan tétel, amelylyel emelkedik a nyugdíjak végösszege. Azon-