Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-306

Az országgyűlés képviselőházának 306. ülése 1929 június 7-én, pénteken. 23 tatni kellene, mert a nyugellátások ilyen nagyösszegű tételét azok között a viszonyok között, amelyek ma az országban uralkodnak, fenntartani nem lehet, és nem az kell, hogy a törekvés legyen, hogy a nyugellátások tételét emeljük csak azért, hogy a fiatalság hamarabb haladhasson felfelé. Tisztelt Ház! En ehhez a költségvetéshez tulajdonképpen nem ezért szólalok fel. Az én felszólalásom egész másért történik. Ellentétben állok az előadó úr álláspontjával, aki azt mondotta, hogy a honvédelmi miniszter úr olyan szociális érzékkel bír, hogy a csapatok és mindazok, akik a honvédelmi minisztérium fennhatósága alatt^ állanak, bízhatnak a miniszter úr szociális érzékében, amely az ő reménységüknek lehetőleg meg fog felelni és az ő reménységüket kielégíti. Ezzel szemben a Honvédségi Közlöny 1929 március 1-iki számában megjelent egy munkarendelet. A budapesti katonai körletparancsnokságnak ugyanis többek között van egy könyvnyomdája is. Ez a nyomda évekig azt a kollektív szerződést tartotta be, amely a könyvnyomdaiparban fennáll. Amíg rendes munkásokra volt a honvédelmi minisztériumnak szüksége, a minisztériumnak jó volt az, hogy ott szervezett munkások becsületesen dolgoztak. Mégis, mi történt? Nem tudom, hogy a miniszter úr ad personam követte el ezt a szerintem súlyos hibát, hanem az ő alantasai követték el, mert éveken keresztül semmi panasz nem volt a nyomdászszervezetekkel szemben, sem a munkásokkal szemben a minisztérium részéről, akik mind hosszú évekig álltak a minisztérium szolgálatában és szorgalmasan és becsületesen dolgoztak, s most mégis egyszerre kiadott a minisztériuni egy olyan rendeletet, hogy a szervezett munkások nem maradhatnak meg a minisztérium szolgálatában és nem is maradhat meg egy munkás, ha becsületes akar maradni és szervezetéhez hű akar maradni. A rendelet disztingvál szakmunkás és napszámos között, de a kezelés egyforma, mert a szakmunkást éppúgy el lehet a munka befejeztével rögtön bocsátani minden indokolás nélkül, mint a napszámost, holottaz ipartörvény azt mondja, hogy a szakmunkásnak két heti felmondás jár. Már ez egyedül, eltekintve a többiektől, elég ok arra, hogy ott szervezett munkás nem maradhat meg. Miután pedig ezek^ a nyomdai munkások ezt a rendeletet nem írták alá, a következmény az volt, hogy a legközelebbi szombaton rögtön elbocsátották őket, hozzáteszem, hogy a felmondási idő kifizetése mellett, ellenben a nekik járó szabadságidőt nem fizették meg. Ezért nekik perre kellett menni a bíróság elé. Reméljük, hogy ott nem mi leszünk majd a pervesztesek. A munkásnak szabadságolása esetén vagy betegség idején, munkabér nem jár. Tehát ha szabadságot adnak, az azt jelenti, hogy indokoltnak tartják azt, hogy az a munkás, aki egész éven át dolgozott, szabadságot kapjon, de fizetést nem adnak erre az időre. Ezek mind olyan dolgok, amelyek mind nem egyeztethetők össze a fennálló kollektív szerződéssel és ezért azok a munkások ott nemmaradhatnak meg. De a rendeletben az is fel van sorolva, hogy milyen szabadnapok azok, amelyek fizetéssel járnak. Ezek között szerepel, március 15-ike, június 18-ika, a Kormányzó úr ö Főméltóságának születésnapja, augusztus 20-ika és december 6-ika, a Kormányzó úr Ö Főméltósága névnapja, de a húsvét és a pünkösd mint naptári ünnepek szintén fizetendők a kollektív szerződés értelmében. Ezeket pedig ennek a rendeletnek alapján nem fizetik. Tehát egy rendes munkás ott, mint mondottam, nem maradhat meg. Es mi történt? A honvédelmi miniszter úr vagy az ő alantas közege, alkalmazott egy új művezetőt, aki eddig a váci fegyházban szerepelt, mint műszaki vezető. Nevet nem említek. Ez a művezető elhozta a váci fegyházból azokat a munkásokat, akik pótolják a szervezett munkásokat. Ezek között a munkások között van egy nagyon ismert egyén is, Ökolicsányi. (Esztergályos János: Ezt a nevet mintha hallottuk volna!) Gyilkos volt és rovottmultú, mielőtt gyilkolt volna. Hogy ezek munkához jussanak, helyet kellett csinálni és a szervezett munkásokat el kellett bocsátani. Hát ez igazán nem vall szociális érzésre.^ És nem vall szociális érzékre az sem, hogy éppen állami intézet teszi ezt akkor, amikor a magyar iparban a kollektív szerződések révén, _ amelyek a munkaadók és munkások között jönnek létre, fennáll a béke és a rend, amely szerződések lehetővé teszik azt. hogy ebben az iparban a harcok elkerülhetők legyenek. Ekkor történik a minisztériumban ilyen dolog. Ez a művezető, akit a váci fegyházból szereztek, nem fegyenc volt ott, hanem művezető. Én nem is mondtam, hogy fegyenc volt, hanem azt mondtam, hogy elhozott magával fegyháztölteléket. (Gr, Csáky Károly honvédelmi miniszter: Humánus a fegyenceket dolgoztatni!) Ipari jogot is kellett magának szereznie, hogy ennek alapján a honvédelmi minisztérium, illetőleg a budapesti katonai körletparancsnokság házinyomdája jogosult legyem magánmunkákat is vállalni és tényleg készülnek ott magánmunkálatok is. Kérdem, milyen joggal lép ez, a honvédelmi minisztérium fennhatósága alatt álló nyomda a piacra és konkurrál az amúgyis mehéz helyzetben lévő iparral, a magánnyomdai munkaadókkal ? Ha a honvédelmi minisztériumnak vannak bizalmas munkái és éppen azért rendezi be a nyomdát, kérdem ä t. miniszter urat, nem lehet-e ezeket az államnyomdával végeztetni 1 Az államnyomdában szintén készülnek bizalmas munkák és egészen jól el lehet készíttetni ezzel a nyomdával mindazokat a munkákat, amelyek akár a honvédelmi, akár más minisztérium által bizalmasnak jeleztetnek. Még nem volt rá eset sem az államnyomdában, sem más nyomdában, ahol szervezett munkákosai alkalmaztak, — s nem is hiszem, hogy a miniszter úr is talált volna esetet — hogy egyszer is megtörtént volna az, hogy azokból a bizalmas munkákból valamit elárultak volna. Ha ilyen panasszal vagy váddal állhatna elő a miniszter úr vagy a minisztérium, akkor lehetne arról vitatkozni, hogy erre az intézkedésre szükség volt, de mivel nem hiszem, hogy ilyen panasszal felléphetett volna, mert sohasem hallottunk erről, ezért igazán nem értem, hogy miért kellett ehhez a kérdéshez hozzányúlni és ilyen értelemben változtatást tenni. Ügy vagyunk informálva, hogy ez a nyomda, amelyben a vezetőség ezt a változtatást tette, Csiby Árpád alezredes felügyelete vagy vezetése alatt ál, aki, mint mondják, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) a személyzettel szemben nagyon brutálisan jár el. Az persze nagyon könnyen lehet, hogy az alezredes úr esetleg a kaszárnyából hozzá van szokva, hogy olyan hangon tegye meg intézkedéseit, amilyen neki jól esik, mert a fegyelem ott tiltja, hogy a legénység olyan módon tiltakozhassék, ahogyan a szervezett munkásoknak módjukban : van. (Mozgás.) De ezek szervezettmunkások és ott csak mint szakmunkások, vagy mint napszá-