Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-306
22 Az országgyűlés képviselőházának Pakots József jegyző: Griger Miklós! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs jelen, felszólalása töröltetik. Következik 1 ? Pakots József jegyző: Gyömörey Sándor! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs jeleni felszólalása töröltetik. Következik? Pakots József jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: T. Ház! Nem azon az úton járok, hogy olyan hangnemben beszéljek, hogy az kifelé úgy hasson, mint valami kandcsörtetés. Én az ország szomorú sorsát hozom ide a honvédelmi tárca tárgyalásánál. Ennek a szerencsétlen országnjak hangosan kiáltania kell a nagyhatalmakhoz, hogy mi ezt a drága hadsereget, a zsoldos-hadsereget megbírni nem tudjuk, drága a fenntartása. (Ügy van! Ügy van! jóbbfelől.) Ez az^ igazság. Mindaddig, amíg ezt a csapást — értve a zsoldoshadsereg fenntartását — el nem hárítják rólunk és meg nem szabadítanak tőle, innen ezekről a helyekről kell erre figyelmeztetnünik és kérnünk Európa hatalmait. Magyarországon senkisem készülhet háborúra. Magyarországnak ma egyedüli kötelessége az, hogy megélhetését biztosíthassa és amennyire békés úton lehet, határait visszaszerezze. (Ügy van! Ügy van!) A győztes hatalmak nem járnak el helyesen, ha ezt a szerencsétlen nemzetet mindig arra ösztönzik, hogy olyan helyzetbe sodortassák, amelyben csak legnagyobb elégedetlentségének adhat kifejezést. Mert hiába, a mi nemzetünk hozzászokott az általános védkötelezettséghez. Valósággal fájó lélekkel tapasztaljuk, hogy a zsoldos hadseregbe bejönnek azok a szegény emberek, tisztelet a kivételnek — akik magyarul mondva, itt bizonyos jövedelmiforrásra is akarnak szert tenni. Ezt nem tartom egészséges dolognak. Szeretem a nemzeti hadsereget lelkem mélyéből, tisztelem, becsülöm ezt az intézményt, de mindamellett azt kell mondanom, hogy bármilyen kicsiny is a száma, a hadsereg fenntartása nagyon drága. így tehát ebben a kurta felszólalásomban csak arra kérem a honvédelmi miniszter urat, de az egész kormányt is, hogy minden erejét fejtse ki a Nemzetek Szövetségénél, hogy ettől a helyzettől szabadítsanak meg minket. (Helyeslés.) Amikor ennek a szerencsétlen országnak erre a kicsiny hadseregre mindennap 75.000 pengőt kell kiadnia, azt kell mondanom, hogy ezt lehetetlen kibírnia az országnak, különösen, ha hozzáveszem még azt^a félmillió menekült embert is, akiket az országnak szintén el kell tartani, mivel nem tudnak visszamenni arra a helyre, ahonnan menekülniök kellett. így hát újfent csak azt kérem, hogy ezt az óriási igazságtalanságot, ha csak lehetséges, ha csak van rá út-mód, változtassák meg, értve ezen azt, hogy kormányaink jóindulattal, becsületes magyar lélekkel hassanak oda, hogy ettől a bajtól minden^ áron szabaduljunk. Világosan látjuk, hogy a mi gazdaifjaink azt mondják nyiltan, hogy csak soroznának, csak már mehetnénk abba a nemzeti hadseregbe. (Ügy van! Ügy van! jobb felől,) Ettől meg vagyunk fosztva. Ez határozottan olyan csapás nemzetünkre, amelynél nagyobb csapást nem tudok erre az országra semmi tekintetben sem. Mert hiába, jöhet ránk egy szomorú álla"oot, amikor ott lesz ez a 12 évig szolgálni köteles hadsereg kifejlesztve, kitanítva, de nem lesznek ezek mögött kitanítva a többiek, akikkel 306. ülése 1929 június 7-én, pénteken. szemben az ország vezetősége köteles arra, hogy őket katonailag kiképezze. Mert hiába, beszélhetünk itt arról, hogy így kifejlesztjük, úgy kifejlesztjük a levente-egyesületeket. Jó dolog az a levente-oktatás, de katonai kiképzést ott nem kapnak. Testedzésnek jó és oktatásnak minden tekintetben jó, de katonai kiképzésnek nem elégséges. (Perlaki György: Nem katonai kiképzés az!) Ott nem tanulják meg azt, amit egy katonának meg kell tanulnia. De szomorú ez a helyzet más tekintetben is. Mindnyájan, akik képviselők vagyunk, abban a helyzetben vagyunk, hogy ezek a hadseregben lévő szolgálatot teljesítő fiatal katonák, amikor 2—3—4 esztendőt kitöltöttek, már felfolyamodással élnek, — alig győznénk a kérvényeket behordani a miniszter úrhoz — hogy adjanak nekik szabadságot, mert otthon lévő. családtagjaik határozottan nélkülözik ezt a fiút, akit akár 6 évig, akár 12 évig köt le az a katonai állapot. így tehát minden tekintetben, gazdasági szempontból, adóztatási szempontból is csak esv helves utunk van: be kell hoznunk az általános védkötelezettséget (Ügy van! Ügy van! jóbbfelől.) és el kell rendelnünk a sorozást. Ha ezt a minisztérium keresztülhajtaná, ezért hálával tartoznánk a kormánynak mindnyájan, akik ezt a szomorú helyzetet ismerjük. A honvédelmi minisztérium költségvetését teljes egészében elfogadom. (Helyeslés és taps jóbbfelől) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Rothenstein Mór! Roth en stein Mór: T. Képviselőház! Az előadó úr, amikor a honvédelmi tárca költségvetését elfogadásra ajánlotta, többek között azt mondotta, hogy a magyar nép sokkal műveltebb, semhogy a toborzott hadseregért lelkesedhetnék. Ha ezt elfogadjuk, ha ezt aláhúzzuk, akkor kérdem a t. előadó urat, hogyan egyeztethető ez összerázzál a mondással, hogy az általános, titkos választójogra a magyar nép még nem érett? Ez, azt hiszem, ellentét. Ha nem tudunk a toborzott hadseregért lelkesedni, ha a demokrácia szempontjából az általános hadkötelezettséget, mint a legigazságosabbat elismerjük, akkor el kell ismernünk azt is, hogy ez a nép, amely így gondolkozik, érett a titkos választójogra is. Amikor továbbá az előadó úr indokolta a költségvetés egyes tételeit, különösképpen azt, hogy majdnem 18 milliós többlet mutatkozik a honvédség fenntartásánál, azt mondotta: azért, mert a honvédelmi miniszter úr feltöltötte az állományt. Nem azért állott tehát elő többlet, hogy a honvédség szociális helyzetén segítsen a miniszter úr, hanem azért kell több, mert az állomány ma magasabb, mint volt, természetesen a megengedett határokon belül. En ezt a feltöltést nem kifogásolom, ha ez a megállapított határokon belül van, nem kifogásolom, mert ehhez az országnak joga van' és mert azokkal a fegyverkezésekkel szemben, amelyek az úgynevezett győzelmes államokban folynak, tényleg azt lehet mondani, hogy ezek a keretek elég szerények. De kifogásolom azt, igent tisztelt miniszter úr, hogy egy olyan költségvetésben, ahol a csapatok címe alatt egy nyolcvanötmilliós tételt találunk, a nyugellátások címe alatt egy majdnem 44 milliós tétel szerepel. Ez, bár nem vagyok katona, s nem is voltam, (Egy hang a középen: Nem is lesz!) — de a fiam volt és kitüntetésben is részesült — (Gr. Csáky Károly honvédelmi miniszter: Helyes!) egy beteg állapot. (Gr. Csáky Károly honvédelmi miniszter: Beteg állapot, aminthogy az egész ország állapota az!) Ezen a lehetőség szerint változ-
