Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-313

312 Az országgyűlés képviselőházának szállókkal szemben pedig érdekeinket hathatósan védelmezte. Egyik kitűnő képességű és nagyszívű szülötte pedig, Smith Jeremiás, örök hálára kötelezte le a magyar nemzetet (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) a szanálási munkájában való részvételévei, nobilis viselkedésével és eltávozásakor tett ösztöndíj-alapítványával. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az Amerikai Egyesült-Államok nagyjainkat is szívélyességgel fogadta. Bátor vagyok itt megemlíteni boldogult Csernoch hercegprímásnak. Apponyi Albert gróf és Perényi Zsigmond báró t. képviselőtársainknak ottani fogadtatását. De az északamerikai kormány bebizonyította barátságát azzal is, hogy az 1926 : XXI. t-cikkbe iktatott kereskedelmi és konzuli szerződést barátsági szerződésnek is minősítette és a mostani békéltetőbizottsági és választott bírósági szerződésben barátságát irányunkban ismét hangoztatja. A szerződés meglehetősen nagymértékben eltér a korábban tárgyalt három másik szerződéstől; formailag is már annyiban, hogy tulajdonképpen nem egy szerződésbe foglalja a két eljárást, hanem két külön szerződést konstruál. A szerződéskötés céljának megemlítésénél, hogy tudniillik vitás kérdések békés úton intéztessenek el, bátor vagyok rámutatni arra, hogy az első szerződésnek, tehát a békéltetőeljárási szerződésnek I. cikke a legközelebb tárgyalandó Kellogg-paktumnak stílusában és gondolatmenetében van megszövegezve, amennyiben kimondja, hogy (olvassa): «attól az óhajtól vezetve, hogy példájuk által necsak annak adjanak kifejezést, hogy a háborút, mint a nemzeti politika eszközét, egymáshoz való kölcsönös viszonyukban elitélik, hanem siettetni is kívánják annak az időnek bekövetkezését, amidőn a nemzetközi viszályok békés elintézésére irányuló nemzetközi megállapodások tökéletesebbé tétele a világ őszes hatalmai között^ mindenkorra ki fogja zárni a háború lehetőségét, elhatározták új választottbírósági szerződés mekötését.» A Kellog-paktummal egyébként a közeljövőben foglalkozunk és akkor leszek bátor azt ismertetni és bírálni. Eltérés az előbbi három szerződéstől annyiban van meg, hogy úgy a békéltető eljárásban, mint a választottbírósági eljárásban nem kerülhetnek szóba olyan ügyek, amelyek a szerződés kifejezései szerint «valamely illetékes bíróság döntésealá bocsátandók.» Továbbá kimondja a szerződés, hogy nem lehetnek a választottbírósági eljárás tárgyai olyan vitás esetek, amelyeknek tárgva (olvassa): «a Magas Szerződő Felek egyikének hazai bíráskodása alá tartozik, b) harmadik Fél érdekeit érinti, c) az Egyesült-Államoknak az amerikai kérdésekre vonatkozó és általánosan Monroe doctrinaként megjelölt hagyományos magatartásának megőrzésével kapcsolatos vagy azt érinti, d) Magyarországra a Nemzetek Szövetségének Egyességokmánya következtében háramló kötelezettségek tiszteletben tartásával kapcsolatos vagy azokat érinti.» A békéltetőbizottság szervezete annyiban tér el a másik három szerződésben megalkotott szervezettől, hogy nem három, hanem már öttagú tudniillik egy-egy tagot a két állam saját állampolgárai közül nevez meg, egyet-egyet más államok polgárai közül kérnek fel és ezek közösen választják elnöküket. Kimondja még a szerződés, hogy ez a bizottság önként is felajánlhatja szolgálatait az érdekelt államoknak. A választottbírósági eljárás terén az Állandó Nemzetközi Döntőbíróság 313. ülése 1929 június 18-án, kedden. igénybevételét nem engedélyezi, ellenben a régi hágai választottbíróságot jelöli meg mint illetékes bíróságot. Kiköti még a szerződés, hogy a külön egyesség, amennyiben ilyen külön egyességgel állapítatik meg a vitás ügyeknek további intézése és eldöntése, az alkotmányszerűség szempontjából ratifikálandó mindkét állam részéről. Minden ilyen vitás ügyben kötendő külön egyezményt tehát alkotmányosan ratifikálni kell. Eltérés még ebben a szerződésben a többiekkel szemben az, hogy nem állapít meg hatályára nézve fix terminust, hanem bizonytalan időre köttetett és egy évi előzetes felmondással hatálytalanítható. A ratifikálási okmányok Washingtonban cserélendők ki és azon a napon fog életbe lépni a szerződés. Tisztelettel kérem a két szerződést magában foglaló törvénvj avaslat változatlan elfogadását. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Br. Perényi Zsigmond ! Br. Perényi Zsigmond: T. Képvsielőház! (Halljuk! Halljuk!) Ha az előttünk fekvő törvényjavaslat nem is egészen azonos szövegű az előbbiekkel, de mégis ugyanazt a célt szolgálja. Ennek a szerződésnek jelentőségét azonban az adja, hogy a hatalmas nagy Amerikai EgyesültÁllamokkal kötjük meg, avval a szabadságszerető és igazságszerető nagy nemzettel, amely a bennünket halálra ítélő trianoni szerződést nem fogadta el, amelyhez bennünket régi dicső hagyományok fűznek, a Kossuth-hagyományok, és amely nemzet velünk, magyarokkal szemben rokonszenvének máris annyi tanújelét adta. De többet is adott ennél, hiszen kenyeret adott odavándorolt magyar véreink tömegeinek, akik ma hű és hasznos polgárai az új hazának. Es adta nekünk — mint a z előadó úr is említette már — azt a kitűnő férfiút, azt a nemes barátot, Smith Jeremiást, (Éljenzés.) aki legnagyobb bajaink közepette segítségünkre volt abban, hogy ezt a letiport nemzetet a teljes gazdasági összeomlástól megmentse. (Ügy van! Ügy van!) Nagy örömömre szolgál, hogy éppen nekem van alkalmam arra, hogy rokonszenvünknek és^ hálánknak kifejezést adhassak Amerika iránt, ahol a múlt évben bennünket, 500 Kossuth-zarándokot, olyan kitűntető szíves vendégszeretettel fogadtak s még a kongresszusi teremben is üdvözöltek és tapssal kitűntettek. En nem élek illúziókban, t. Képviselőház, én jól tudom azt, hogy a mi jövőnk mégis csak mitőlünk függ, attól, tudunk-e önzetlenül és szívósan kezet fogva és egymás baját megértve, dolgozni a magyar feltámadásért! (Ügy van! Ügy van!) De mégis kétségtelen, hogy amikor annyi elkeseredett ellenségünk van, nekünk, akik pedig azoknak soha nem vétettünk, (Ügy van! Ügy van!) — a mi egyedüli bűnünk talán az az erényünk, hogy hűséges szövetségesek voltunk — igen nagy, megbecsülhetetlen jelentősége van annak, ha nekünk hatalmas barátaink vannak, akik a kellő pillanatban döntő súlylyal állanak a mi pártunkra. S én azt hiszem, hogy mi a nagy Amerika barátságára számíthatunk. Hiszen éppen két nappal ezelőtt történt, hogy Winter newyorki szenátor a szenátusban nagyhatású beszédet mondott és akkor a szenátus Konta Sándornak a magyar revízió érdekében tett előterjesztését naplójába iktatta és teljes szövegében közölte hivatalos lapjában. (Éljenzés és taps.) Arra kérem a t. külügyminiszter urat, hogy a szenátusnak ezen határozata alkalmából és