Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-313
Àz országgyűlés képviselőházának 3 ügy az Állandó Nemzetközi Döntőbíróság elé. A szerződés hatálya öt évben van megállapítva, fel nem mondás esetén ugyancsak további öt évben. A ratifikáló iratokat Angorában kell kicserélni; az nap lép életbe a szerződés, amikor ez megtörténik. Tisztelettel kérem a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Rubinek István szólásra jelentkezik.) Rubinek képviselő úr óhajt szólani. Rubinek István: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Mindig lelkesedéssel csatlakoztam olyan mozgalomhoz és támogattam olyan törekvéseket, amelyeknek célja az volt, hogy az egyes nemzetek közötti érdekellentétek elintézésénél ne a kard, hanem a választott bírósági eljárás játsszék szerepelt. (Helyeslés a jobboldalon.) A világháború és az azt követő szomorú események fájdalmas tanúbizonyságai annak, hogy nem a kard az igazság osztó eszköze a világháború szolgáltat tanúbizonyságot, számtalan példát arra, hogy a fegyverek hatalma legtöbbször önös érdekek szolgálatában áll, (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) és hogy a fegyverek által okozott igazságtalanságokat csak a legritkább esetekben tették fegyverek jóvá. Amióta Brennus kardja meghamisította az igazság mérlegét, azóta a kard által tett igazság- nagyon kétértelművé vált a történelem lapjain. Éppen mi vagyunk a legeklatánsabfo példája annak, hogy a kard által szolgáltatott igazság mindig egyoldalú s annak az érdekében szól, akinek kezében hatalmasabb, erősebb a fegyver. Éppen ezért örömmel vettem s örömmel támogattam minden olyan törvélny ja vaslatot, amely döntőbírósági eljárást iktat törvénybe a nemzetek között felmerült érdekellentétek elintézésébe. A legnagyobb örömmel üdvözlöm és támogatom a jelen törvényjavaslatot is, amely a török nemzettel kötött barátsági, semlegességi és döntőbírósági szerződést van hivatva törvénybeiktatni. T. Ház! Bár a török nemzettel évszázadokon keresztül ellenséges viszonyban éltünk, ez az évszázados ellenségeskedés mindkét nemzetben a kölcsönös tisztelet, a kölcsönös megbecsülés, a becsületes ellenféllel szemben fennálló tiszteletet ébresztette mindkét nemzet fiaiban, Ez az évszázados ellenségeskedés, évszázados nagy és erős barátsággá fejlődött a két nemzet között. Azt hiszem, felesleges hivatkoznom azokra a történelmi helyzetekre, melyekben a török nemzet a magyar nemzetnek, a magyar nemzet fiainak súlyos helyzetben támogatására sietett. Felesleges talán hivatkoznom az 1848— 49-es szabadságharc hőseire, hogy milyen testvériszeretettel fogadta a török nemzet ezeket, otthont nyújtva nekik, megvédve őketaz ellenségszorongatásai és üldözése elől. (Ügy van! Ügy van!) Otthont nyújtott nekik és nem volt hajlandó kiszolgáltatni őket még akkor sem, az üldöző ellenségnek, amikor egy másik nagyhatalom háborúval fenyegette meg. Ha visszanyúlok még régebbi időkre, talán II. Rákóczi Ferenc korára, úgy szintén csak azt kell látnom, hogy hasonlóképpen járt el a török nemzet. (Ügy van! Ügy van!) Ennek az évszázados barátságnak a szálait elszakíthatatlanokká tették a világháborúnak azok a súlyos, válságos esztendei, amelyeket együtt töltöttünk el baráti szerződésben, együtt vérezve a világ harcterein. Azt hiszem, hogy ezek az esztendők ezt a barátságot elszakíthatatlanná tették a két nemzet között. (Ügy van! Ügy van!) T. Képviselőház! Ma talán nincsenek olyan érdekellentétek a két nemzet között, amelyek KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXII. 3. ülése 1929 június 18-án, kedden. 311 döntőbírósági eljárás alá kerülnének s meg vagyok róla győződve, hogy a jövőben sem lesznek olyan ütközőpontok a két nemzet között, amelyek döntőbírósági eljárást tennének szükségessé. Ennek dacára a legnagyobb örömmel, lelkesedéssel üdvözlöm a törvényjavaslatot, amely csak szorosabbá, erősebbé, elszakíthatatlanabbá teszi ezt az évszázados barátságot, amely e két nemzet között fennáll. Ebben a reményben a magam részéről örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot s azt teljes egészében elfogadom. (Elénk éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Perlaki György jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: T. Képviselőház! Erkölcsi kötelességem felszólalni ennél a fontos barátsági szerződésnél. Kötelességem pedig azért, mert az a nemzet, amely úgy, mint a magyar, a közös ellenségtől nagyon sokat szenvedett, határozottan meglátta a mi nyomorult helyzetünket, a mi leveretettségünkben és velünk barátsági szerződést kötött, látva azt, hogy ennek a szerencsétlen nemzetnek szüksége van Európa területén a barátságra. Örömmel üdvözlöm ezt a szerződést és üdvözlöm nemzetünk nevében a török nemzet vezetőségét! Isten segítse őket! (Elénk éljenzés jobbfelől!) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást^ befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént ismertetett törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni! Perlaki György jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—3. §-ait, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta, s annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Következik az Amerikai Egyesült-Államokkal kötött szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 708, 753) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó! (Farkas István: Halljuk a buffalói nemzetgyűlés határozatait! — B. Podmaniczky Endre: Áh! Micsoda viccek ezek?! — Zaj.) Csendet kérek! Pogány Frigyes előadó: T. Ház! Az Északamerikai Egyesült-Államok, amelynek pedig a világháborúban tulajdonképpen vereségünket tulajdoníthatjuk, . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni! (Rothenstein Mór: Bandi, hallod?! — Elénk derültség. — B. Podmaniczky Endre: Az Móricznak szól, nem nekem!) Pogány Frigyes előadó: ... és amely állam akkori elnökének, Wilsonnak fellépésbe vetett reményeinkben is annyira megcsalatkoztunk, a háború befejeztével mégis rendkívüli szolgálatokat tett nemzetünknek. Már azzal, hogy a békeszerződéseket nem írta alá és a Nemzetek Szövetségébe nem lépett be, azt dokumentálta az Egyesült-Államok, hogy a győzők bosszú-mentalitásával nem azonosítja magát és annak adta jelét, hogy nem kíván a legyőzött ellenfeleknek a jövőben is ellensége és ellenfele maradni. Irántunk különösképpen is kimutatta jóakaratát, amennyiben szeretetadományaival a nyomorgó magyarságnak segítségére jött, & íneg45
