Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-313

Az országgyűlés képviselőházának 31 méltóztassék a javaslat és jelentés kiosztását elrendelni, a sürgősséget kimondani és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett mindegyiket, a javaslatot és a jelentést is, a pénzügyi és társadalompolitikai bizottságoknak a három nap közbevetésének törlésével kiadni. Elnök: Minthogy a miniszter úr által beterjesztett törvényjavaslat és jelentés már ki van nyomva, azokat a képviselő urak között a Ház szétosztatja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi és társadalompolitikai bizotságoknak adja ki. Egyúttal kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy az említett törvényjavaslatot és jelentést a bizottságok három nap közbevetése nélkül tárgyalhassák? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatként kimondom. (Szilágyi Lajos: Le kell tárgyalni a szünet előtt, a hadikölcsönkárosultak érdekében.) Következik a Nemzetek Szövetsége Egyességokmánya 4., 6., 12., 13. és 15. cikkeinek módosításáról szóló törvényjavaslat (írom. 702, 747) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Pogány Frigyes előadó: T. Ház! Amint méltóztatnak látni, mai napirendünkön öt külpolitikai vonatkozású törvényjavaslat szerepel. Ehhez az öthöz legközelebbi ülésünkön újabb két ilyen külpolitikai vonatkozású törvényjavaslat járul, és csak a napokban olvastuk, hogy a t. miniszterelnök úr aláírta Spanyolországban a békéltető eljárási és választott bírósági szerződést is. Ez a tény, továbbá' az a körülmény, hogy az országgvűlés által két és fél év alatt megszavazott törvényeknek körülbelül a fele szintén nemzetközi vonatkozásokat tárgyal, élénk cáfolata nézetem szerint annak a vádnak, amely ellenzéki oldalról és az egyes lapokban is, még az újabb időkben is, fel-felmerül, hogy tudniillik a magyar kormány évek hosszú sora óta tétlen, tehetetlen, ölhetett kézzel várja, hogy az idő nekünk dolgozzék, nem tud nemzetünk és hazánk iránt rokonérzést kelteni, szóval, hogy egyáltalán nincs külpolitikai orientációja. Még a napokban is emlegették, hogy már hoszszú évekkel ezelőtt megtalálhatta volna a^ magyar kormány az olasz—lengyel orientációt, mert hiszen Párizsba Varsón keresztül vezet az út Budapestről. Tény, hiszen igen sokan, akik külpolitikával nem foglalkoztunk, már hosszú évekkel ezelőtt azon a véleményen voltunk, hogy a keleti és a déli szláv veszedelemmel szemben nekünk a lengyel-olasz korridorba kell belekapcsolódnunk. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) De kérdem, t. Ház vájjon abban az atmoszférában, amely Európaszerte, sőt világszerte keletkezett a békeszerződések aláírása után, fordulhatott volna-e a magyar kormány bármelyik államhoz is, a kilátás reményével? Akkor, amikor közvetlenül szomszédainkban az ellenséges mentalitás még sokkal nagyobb mértékben megvolt, mint ma, — pedig még ma is megvan — amikor azoknak barátaiban, a nagyhatalmakban még élt az elkeseredés f érzete, a düh a háború alatt elszenvedett óriási vereségek miatt, amikor a háború előtti és a háború alatti propaganda következtében a mi háborús bűnösségünk tudata is általános volt, amikor a ráfogásoknak mindenki hitt Nyugaton, hogy mi elnyomjuk nemzetiségeinket, amikor idebent, Magyarországon, még nem voltak konszolidáltak az állapotok, amikor pénzügyi tekintetben bajaink voltak, amikor még a királykérdés is felszínen volt és amikor hosszú időn keresztül a kormánvnak a trianoni békeszerződésből folyólag bizonyos függő kérdéseket kelÏ. ülése 1929 június 18-án, kedden. 305 lett a szomszédos államokkal tárgyalnia, vájjon lehetett volna-e a kilátás reményével orintálódni? Az utóbbi években és különösen manapság a helyzet másra fordult: kezd számunkra megérlelődni. A békekötések kulisszatitkainak föltárása, az a tény, hogy a háború felidézésében bűnösek nem vagyunk... (Zai a jobboldalon. -— Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, a jobboldalon, képviselő urak. (Zaj a jobboldalon.) Mándy Samu képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Zaj a jobboldalon.) Mándy Samu kénviselő urat másodízben kérem, méltóztassék csendben maradni. Pogány Frigyes előadó: Igazságunk bebizonyosodása, annak kiderülése, hogy a háború felidézésében bűnösek nem vagyunk, sőt ellenkezőleg, épüen a mi miniszterelnökünk óhajtotta gátját vetni a háború kitörésének, az utódállamokban tapasztalt pénzügyi bajok, továbbá az, hogy ott valóban elnyomják az odacsatolt nemzetiségeket, pénzügyi talpraállásunk, magabízásunk és bizonyos érdekközösségeknek felismerése természetszerűleg odahatottak, hogy hazánknak külpolitikai izoláltsága megszüntethető és máris eredményekre mutathat rá a külügyi kormányzat. Ennek az eredménynek bizonyságai a ma tárn-valandó törvényjavaslatok. Egyes ilyen külpolitikai vonatkozású törvényjavaslatok adottságából származnak, abból, hogy a békeszerződést alá kellett írnunk, abból, hogy a Nemzetek Szövetségének tagjává lettünk. Nagyon sok törvényt alkotott a magyar törvényhozás az utóbbi időkben, amelyeket Genfben szövegeztek me". szociálpolitikai, munkaügyi és egyéb törvényeket. Ezek mind ebből a helyzetből, ezekből az adottságokból folynak. Viszont éppen a ma tárgyalandó négy következő törvényjavaslat az illető kormányok szabad mérlegelésének tárgya, érdekközösségek felismerésén alapszik és azért ezeket már más szemmel nézhetjük. E kis bevezetés után rátérek az első törvényjavaslat tárgyalására, a Nemzetek Szövetsége egyesség-okmányának 4., 6., 12., 13. és 15. cikkeinek módosításáról szóló törvényjavaslatára. T. Ház! A világháború győztesei, miután a békeszerződéseket a legyőzöttekre ráoktrojálták, megalkották a Nemzetek Szövetségét és ennek alkotmánytl szerkesztettek, hogy a tagállamoknak egymáshoz való viszonyát ezzel az alkotmánnyal szabályozzák és az emberiség egy nagy részéinek nemzetközi életét paragrafusokkal irányítsák. Habár a Nemzetek Szövetségének eszméje akkor már nemis volt egészen új, mert hiszen francia és amerikai tudósok már foglalkoztak ezzel a gondolattal, cikkeztek róla, mégis, minthogy aid'dig ilyen intézmény még egyáltalában nem volt, nagyon természetes, hogy a kellői tapasztalatok a Nemzetek Szövetsége alkotmányának megszerkesztéséhez nem állottak rendelkezésre és az így megalkotott «Pacte» tulajdonképpen inkáb'b elméleti mű. Hamarosan módosításra is szorult. Ezt azonban megalkotói előre látták és az egyesség-okmány utolsó, 26. cikkében már gondoskodtak is arról, hogy a módosítások hogyan vitessenek keresztül, mik legyenek azoknak feltételei. A versaillesi szerződéssel, tehát a német szerződéssel egyidejűleg. 1920 január 10-én történt életbeléptetése után tíz hónappal már jelentékeny számú módosító indítvány érkezett he a Nemzetek Szövetségéhez, amely első közgyűlésén ezeknek a módosításoknak letárgyalására bizottságot küldött ki. A má44