Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-313
304 Az országgyűlés képviselőházának gadni? (Igen!) A Ház a határozati javaslatot elfogadja s azt országos határozattá emeli. A Képviselőháznak erről a határozatáról a Felsőházat, valamint a belügyminiszter urat értesíteni fogom. Következik a 3. számú határozati javaslat, amely utasítani kéri a kormányt, hogy az 1901. évi XX. te. 87. §-a szerint megalakított fegyelmi bíróság működéséről^ terjesszen a törvényhozás mindkét Háza elé három éven belül az esetleg szükséges újabb törvényalkotásra is kiterjedő jelentést. Méltóztatnak-e a határozati javaslatot elfogadni? (Igen!) A Ház a határozati javaslatot elfogadja és azt országos határozattá emeli. A Képviselőháznak erről a határozatáról a Felsőházat, valamint a belügyminiszter urat értesíteni fogom. Mielőtt napirendünk további tárgyalására rátérnénk, jelentem, hogy Gömbös Gyula képviselő úr a házszabályok a 143. §. első pontja alapján, személyes kérdésben kért szót. Miután meghosszabbított ülés nincsen^ elnöki jogomnál^ fogva, a házszabályok említett szakasza alapján személyes megtámadtatás címén a szót megadom. Gömbös Gyula: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A múlt szerdai interpelláció 1 » napon Frühwirth Mátyás képviselőtársam a nyeregszállításokkal kapcsolatban interpellációt _ intézett a honvédelmi miniszter úrhoz. (Zaj. — Elnök csenget.) Ebben az interpellációban az én nevemet is említette és ezen a jogon vagyok bátor a Ház figyelmét igénybe venni. Megjegyezni kívánom, hogy interpellációjára természetesen a miniszter úr fogja megadni a választ, éppen ezért a magam részéről nem kívánok prejudikálni ennek a válasznak. Mégis, mivel a sajtó, különösen a keresztény sajtó részletesen foglalkozott evvel az interpellációval nevemmel is kapcsolatban, kötelességemnek tartom, hogy erről a tárgyról már most is némi felvilágosítást adjak. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt megkívánom állapítani, hogy mi egy pályázatot meg'semmisítettünk, mert azt a közszállítási szabályzat értelmében megsemmisíthetőnek tartottuk és pedig Frühwirth képviselőtársam intervenciójára. Meg kívánom állapítani azt is, hogy ennek a pályázatnak megsemmisítése után új pályázatot írtunk ki, amelyben még nincs döntés, mégis ennek ellenére a képviselő úr máris megállapította, hogy a nagyipar kisebb árakat ajánlott, mint a kisipar és ezért félti a kisipar érdekeit. Kérdeznem kell, honnan veszi a képviselő úr azokat az adatokat, amelyeknek alapján ezen állítását meg tudta tenni? Itt tehát indiiszknécióval állunk szemben, (Ügy van! Ügy van!) amely nem szolgálja a közérdeket, nem szolgálja pedig azért, mert azt a látszatot kelti, mintha valaki befolyásolni akarná a honvédelmi miniszter urat a döntésben. (Ügy van! Ügy van!) A tényállás röviden a következő. Megjelent nálam Frühwirth Mátyás képviselő úr 11 kisiparossal és bejelentették azt, hogy a nyeregszállítással kapcsolatosan 335 pengős egységárral felkínálják a szállítást a minisztériumnak. Ezzel szemben a minisztérium 370 pengős árat kínált fel a kisiparnak. (Szilágyi Lajos: Mi is viszünk majd oda liberális kisiparosokat!) Meg kívánom állapítani, hogy a képviselő úr közérdeket képviselt abban a pillanatban, mert kisiparosai 335 pengős árat kínáltak a 370 pengővel szemben és nem voltak hajlandók a 370 pengős árat elfogadni, amelyet a minisztérium velük szemben felkínált. A minisz313. ülése 1929 június 18-án, kedden. térium azért kánált 370 pengőt, mert a minisztérium házi műhelye megállapította, hogy a 355 pengős ár irreális, ennek következtében magasabb árat kívánt megállapíttatni, amelyet a 11 kisiparos azonban nem óhajtott elfogadni. Erre vizsgálatot indítottunk ebben a kérdésben és 'megállapítottuk, hogy a minisztérium illetékes osztálya jóhiszeműleg járt el, amikor a kisiparosságnak ezen alacsony árát nem fogadta el. Ezt azért is le kívánom szögezni, mert a kisiparosság a későbbi árajánlatok során tényleg magasabb árat ajánlott a minisztériumnak. Miután nem láttunk tisztán, a közszállítási szabályzat megfelelő pontjára hivatkozással megsemmisítettük a pályázatot és új pályázatot hirdettünk azzal a szándékkal, aimely általában a honvédelmi minisztériumot vezeti, hogy tudniillik a kisiparosságot, de a nagyiparosságot is megfelelően támogassuk. Az új ajánlatok eredménye az volt, hogy a nagyiparosság alacsonyobb árakat ajánlott, mint a kisiparosság, úgyhogy a minisztérium intenciójának megfelelően felét a kisiparosságnak, felét a nagy iparosságnak adjuk, megjegyezvén azt, hogy nemcsak tizenegy kisiparosról van szó, akiknek érdekében a képviselő úr felszólalt, hanem 72 kisiparosról, akiknek érdekét a honvédelmi kincstárnak éppúgy szem előtt kell tartania, mint azét a 11 kisiparosét, akiknek érdekében az igen t. képviselő úr felszólalt. (Helyeslés.) Megjegyzem, — a nélkül, hogy a minisztérium magatartását és nemesebb intencióit is védeni akarnám — hogy a kisiparosság hálával viseltetik nemcsak a mi minisztériumunk iránt, hanem az összkormányzat iránt is, mert az utóbbi időben éppúgy dotáljuk a kisiparosságot az összes szállításoknál, mint a nagyipart. Viszont hangsúlyozni kívánom azt, hogy magasabb érdekek kívánják, hogy a nagyipart is foglalkoztassuk. Az ármegállapításnál természetesen a kisiparosság nehezebb anyagi helyzetét tartjuk szem előtt, magasabb árakat r is elfogadunk, amely magasabb árak elfogadása révén a kisiparosság bőségesen jut munkához. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) En azért szólaltam fel, mert egyénileg érintve vagyok ebben a kérdésben, miután a képviselő úr engem keresett fel. En a legalaposabb tanulmányozás alapján tudtam azt az álláspontot elfoglalni, hogy a minisztérium semmisítse meg a palvázatot és azt hiszem magasabb érdekeket tartottam szem előtt, amikor így jártam el. En nem tartom helyesnek, hogyha a képviselő úr, mielőtt döntünk a pályzatot illetőleg, már prejudikál, amelv prejudikáció nézetem szerint nem fér össze a képviselőséggel egyrészt és különösen nem fér össze olyan képviselő állásával, aki úgy tudom, a kormányt támogatók közé tartozik. (Ügy van! a jobb- és baloldalon. — Szilágyi Lajos: Ez nem volt szokás a régi parlamentben!) Elnök: A népjóléti miniszter úr óhajt szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! Van szerecsém a hadikölcsönkárosultak támogatásáról, illetőleg a feltételek enyhítéséről szóló törvényjavaslatot tisztelettel benyújtani. (Helyeslés.) Ezzel kapcsolatban van szerencsém a m. kir. minisztériumnak a hadikölcsönkárosultak segélyezéséről az 1928. évi XXXIII. te. 14. §-a végrehajtása tárgyában benyújtott jelentését a távollevő miniszterelnök úr nevében benyújtani. (Szilágyi Lajos: Tárgyaljuk le a szünet előtt!) Kérem a t. Házat,
