Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-313

302 Az országgyűlés képviselőházának ben tett indítványához és magam is kérem a belügyminiszter urat, ilyen rendelkezés kiadására. Elnök; Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Képviselőház! Csak a felvetett kérdésre kívánom a magam reflekszióit megtenni. Sem a Képviselőiháznak, sem a Felsőháznak nem volt intenciója, hogy a nyugdíjasokat hátrányosabb helyzetbe hozza a többi keresetiadót fizető alkalmazottakkal és tisztviselőkkel szemben. Időközben azonban egy törvényt alkotott a törvényhozás, amely tudtommal kihirdetve még nincsen, de amely szerint a nyugdíjasok által fizetett keresetiadó a községek segélyezésére szolgáló alapnak szolgáltatandó be és nem juttatandó az illető községeknek. Természetesen ezt nem intendálta a törvényhozás és így a magam részéről gondoskodni kívánok, ha nemis a ' végrehajtási utasításban, hanem inkább a pénzügyigazgatóságokhoz kiadandó rendeletben, arról, hogy a nyugdíjasok által fizetett keresetiadót külön is vegyék számításba, hogy^ a legtöbb adót fizetők jegyzékének összeállításánál ez az adó is számba vétessék. Azt hiszem, ezzel a kérdést eliminálni tudjuk és ezt a sérelmet,, amely a törvényhozás akaratán kívül jött létre, sikerülni fog az életben kikorrigálni. (Helyeslés jöbbfelől és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 9. § meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 10. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 10., 12—13., 15—24., 28—30., 34—35. §-okdt, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 36. §44 Csák Károly előadó! Csák Károly előadó: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy még ezzel a szakasszal röviden foglalkozzam. Ez a szakasz a törvényhatósági bizottságok feloszlatására vonatkozik. Miután ezen a szakaszon a Felsőház nagyon lényeges, mégpedig az autonóm elvnek kedvező módosításokat tett, ezeket röviden ismertetni kívánom. Mindjárt az első bekezldés akként módosíttatott, hogy a nemzetellenes, hazafiatlan, vagy állambiztonságot veszélyeztető magatartás nem ok a feloszlatásra, okként azonban felvétetett az állam érdekeit veszélyeztető magatartás. Méltóztatnak emlékezni, hogy ezek felett a kifejezések felett úgy a közigazgatási bizottságban, valamint a Ház plénuma előtt is élénk vita folyt. Tudniillik ezek a kifejezések nagyon labilisak, (Jánossy Gábor: Ügy van!) ezeknek meghatározását bírói kognició tárgyává tenni nagyon nehéz és bírói hatáskörbe utalni is nagyon nehéz. A szakasz feltétlenül könnyebben kezelhetővé válik ezáltal. A feloszlatást a módosítás a vármegyei és a városi törvényhatóságokra nézve egyformán szabályozza, mégis azzal az eltéréssel, hogy a városi törvényhatóságok munkaképtelenség esetén és akkor is feloszlathatok, ha működésük olyan irányt vesz, hogy ennek következtében a törvényhatóság helyzete válságossá válhatik. Ez volt az eredeti koncepció is. Egyébként azonban magát az eljárást most egységesen szabályozza a javaslat és egy313. ülése 1929 június 18-án, kedden. ségesen megállapítja, hogy a bírósági panasz^ nak úgy a városi, valamint a vármegyei törvényhatóságoknál egyformán halasztó hatálya van. (Jánossy Gábor: Az természetes!) Kiegészíttetett a szakasz azzal is, hogy a panasznak azon a címen van helye, hogy a feloszlatás törvényes előfeltételei közül egyik sem forog fenn. Ez precizirozása a szakasz szövegének, de egyébként a szakaszból magából is folyik., Űj rendelkezés az, hogy a feloszlatás iránti rendelet közzétételétől számított nyolcadik napra, — tehát prekluzív ten-minus — a törvényhatóság első tisztviselője a törvényhatósági bizottság" közgyűlését ülésre összehívja és a közgyűlés vita nélkül minden egyéb tárgy kizárásával névszerinti szavazással határoz abban a tárgyban, kíván-e panasszal élni, vagy nem. (Jánossy Gábor: Ez új dolog, úgy-el) Ez teljesen új. A panasz előterjesztéséhez szükséges a törvényhatósági bizottság tagjai egynegyed részének szavazata, kizárva a szavazásból a szakszerűség címén és hivatali állásuknál fogva hivatalból tagokat. Ez teljes novum. Előbb az volt az álláspont, hogyha feloszlatták a törvényhatósági bizottságot, akkor többé semmiféle címen össze nem ülhet. Most azonban maga a törvény kötelességévé teszi majd a törvényhatóság első tisztviselőjének, hogy a nyolcadik napra összehívja a törvényhatósági bizottságot és az határozzon a panasz tárgyában. (Jánossy Gábor: Persze! Ügy tud csak óvást emelni!) Panasznak ezeken kívül helye van akkor is, ha a kisgyűlés olyan magatartást tanúsít, amely a törvényhatósági bízottság feloszlatására szolgálhat okul. (Jánossy Gábor: Ezt kifelejtettük!) Ez is az autonómia következménye. Ezenkívül még nevezetesebb módosítás az is, hogy a kormánybiztosnak olyan intézkedései ellen, amelyeket a törvényhatósági bizottság helyett tesz, fellebbezésnek van helye, tehát a kormánybiztos rendelkezései és intézkedései is fellebbezéssel támadhatók meg. A 36. §. feltétlenül az Önkormányzati elv javára módosul, azokkal a módosításokkal, amelyeket a Felsőház tett a szakaszhoz. Mindezeket a módosításokat a magunk részéről a közigazgatási bizottságban is a legnagyobb örömmel vettük tudomásul és indítványozzuk azoknak elfogadását. Elnök: Szólásra következikl Urbanics Kálmán jegyző: F. Szabó Géza! F. Szabó Géza: T. Képviselőház! Szándékosan vártam erre a szakaszra azért, hogy erről az oldalról is kifejezésre juttassam elismerésünket a Felsőház munkája iránt. A Felsőház együttes bizottságának elnöke beszédében kifejtette, hogy a Főrendiház és a Felsőház életében ez az első eset, amikor egy szaktörvényjavaslat ilyen belterjes bírálatban részesül. Később azt is kijelentette, hogy ezzel a Felsőház történetében egyedülálló kezdeményezéssel a közigazgatási reform ügyének jó szolgálatot tettek a bizottság tagjai. Ezt a megállapítást feltétlenül alá kell írnunk, sőt abban a meggyő- « ződésben vagyok, hogy ezt ki kell egészítenünk az elismerés és köszönet szavaival, mert a Felsőház körültekintő, lelkiismeretes és bölcs munkája ezt megérdemli részünkről is. Igaz us-van, — nem habozom kijelenteni — hop-y sokkal könnyebb egy már kész anyagot felülbírálni, kritikában részesíteni, annak esetleges hézagait kiegészíteni, mint egy teljesen nyers anyagot egységes egésszé kovácsolni különösen akkor, ha az a nyers anyag kompromisszumos tár-