Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-313

As országgyűlés képviselőházának 3 helyen való beiktatására vonatkozó felsőházi határozat is. Ellenben ebből a körülményből kifolyólag úgy vélem, hogy egy intő jött a Felsőháztól, egy intő üzenet mindnyájunk számára, intő üzenet az igen t. belügyminiszter úr számára és intő üzenet a többségi pártok számára, amely arra van kötelezve, hogy a legközelebbi jövőben a székesfővárosra vonatkozólag egy hasonló reformjavaslattal jöjjenek a törvényhozás elé, illetőleg, hogy a többségi párt egy ilyen törvényjavaslat tekintetében állást foglaljon. Jól esik látnunk, hogy a Felsőház az autonómiát illetőleg ilyen módosításokkal küldte vissza a törvényjavaslatot és úgy vélem, helyesen következtetek, mikor azt mondom, hogy ebből azt a tanulságot kell levonunk a székesfőváros majdan megalkotandó törvényjavaslatára vonatkozólag, hogy, tudomásul véve a Felsőháznak ilyen autonómiatisztelő álláspontját, már az előzetes képviselőházi tárgyalásoknál mi is igyekezzünk az ország és a nemzet iránt tartozó követelményeknek ilyen irányban megfelelni. En azt a módosítást, amelyet az előadó úr elfogadásra ajánlott s amelyet a jegyző úr felolvasott, ezek után természetszerűleg teljes megnyugvással fogadom el. (Helyeslés a jobbés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem.) Ha senki^ szólani nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 4. §-t senki sem támadta meg, így azt a Felsőház által megváltoztatott szövegezésben elfogadottnak jelentem ki. Következik az 5. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni! Urbanics Kálmán jegyző (olvassa az 5. §). — Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván valaki szólani? Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Az örökös tagok intézményét igen sokan csak úgy, abban a tudatban fogadtuk el, hogy az örökös tagok intézménye a független bizottsági tagok számát fogja szaporítani. Általában még példát is hoztunk fel: Graeffl képviselőtársamat voltam bátor annak idején megjelölni, mint olyan személye, akiben típusát látjuk körülbelül azoknak a közéleti férfiaknak,^ akiket a megyék valószínűleg a maguk sorából az örökös tagi méltóságra fognak emelni és ezzel őket is, önmagukat is megtisztelni kívánják. Az volt tehát a törekvés, hogy a független exisztenciakat szaporítsuk a törvényhatósági bizottsági tagok sorában. Ha most az örökös tagok megválasztása kötelezővé tétetik valamely törvényhatóságra vonatkozólag, akkor beállhat valamelyik törvényhatósági bizottság kebelén belül egy olyan helyzet, hogy nem érjük el a célt. Olyanok is megválasztatnak tudniillik a parancsoló szó folytán örökös tagoknak, akik a kívánt függetlenség minden kellékével nem rendelkeznek. Nekünk tehát ragaszkodnunk kell ahhoz az elvi állásponthoz,^ amelyet a Képviselőház egyhangúlag tett magáévá, hogy az örökös tagok megválasztása teljesszámban, úgy, ahogy az a törvényben benne van, s a mellékletben előírva van, semmiesetre sem kötelező. Az előadó úr igen helyesen kifej tete, hogy mi így értelmezzük a Felsőház módosítását is, én azonban szükségesnek látom, hogy a belügyminiszter úr nyilatkozni méltóztassék itt a legnagyobb nyilvánosság előtt, a Ház ülés'. ülése 1929 június 18-án, kedden. 301 termében, abban a tekintetben, hogy a végrehajtási rendeletben ezt félreérthetetlen szövegben akként fogja publikálni, hogy a törvényalkotónak kétségtelenül az volt a szándéka, hogy az örökös taerokat teljesszámban megválasztani egyetlen törvényhatóság sincs kötelezve. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? Urbanics Kálmán jegyző: Senki sincs följegyezve. r r Elnök: A belügyminiszter úr kivan nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Képviselőház! Szilágyi Laios igen t. képviselőtársam felszólalására kötelességemnek érzem, hogy ebben a kérdésben nyilatkozzam és a Felsőház által módosított szöveget azokban az intenciókban interpretáljam, amely intenciókban azt úgy a Felsőház, mint a Képviselőház itt elfogadta volt. A Felsőháznak az álláspontja ebben a kérdésben az volt, hogy mivel mint korrektívum szerénél az örökös tagság, ennélfogva kötelezőles: akarta kimondani, hogv választani kell, ellenben a Felsőház maga sem volt azon az állásponton, és ennek kifejezést is adott a bizottsági üléseken s magam is nyomatékkal kifejezést adtam ennek, hogy úgy értelmezi a Felsőház és úgy értelmezem magam is, hogy nem töltendők be az összes üresedésben levő állások, hanem mindig szükséghez mérten, és mindig az alkalmas, megválasztható bizottsági tagok figyelembevételével fogja csak a betöltéseket eszközölni. Mivel ez az intenciój ti ti Képviselőháznak és a Felsőháznak, egészen nyugodtan kijelenthetem, hogy a magam részéről is az volt az intencióm, hogy kötelességszerűleg mondassék ki, — hiszen korrektívumokról van szó, amely egy erkölcsi imperativus, melynek konzekvenciái nincsenek — hogy semmi körülmények között se kötelezhetők a törvényhatóságok arra, hogy az összes törvényhatósági bizottsági tagságokat betölteni kénytelenek. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Az 5. § meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 6. §-t felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző: (olvassa a 6—8. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfog adtatnak. Olvassa a 9. §-t.) — Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Az előadó úr már kifejtette, hogy & Jegtöbb adófizetők névjegyzékének összeállításánál a nyugdíjasokat sérelem éri azon okból kifolyólag, mert Wekerle pénzügyminiszter úrnak egyik legutóbbi törvényjavaslatát a Képviselőház magáévá tette, amiből kifolyólag itten az általános keresetiadók beszámítását illetőleg változik a helyzet a régi állapottal szemben.^Az előadó úr már önmaga kérte s én felszólalásommal csak megerősíteni akarom az ő álláspontját, hogy tudniillik szükségesnek látszik az, hogy a végrehajtási rendeletben az igen t. belügyminiszter úrnak intézkedni méltóztassék az^ iránt, hogy a nyugdíjasok az új törvény ellenére sem, szóval semmi körülmények között se jussanak hátrányosabb helyzetbe, a legtöbb adófizetők névjegyzékének összeállításánál, mint más magyar állampolgárok. Sem a Felsőház, sem az Alsóház semmi körülmények között sem akarhatta azt, hogy a nyugdíjasok tisztán ilyen törvényes intézkedés folytán, amely közben lépett törvényerőre, most hátrányosabb helyzetbe kerüljenek, mint mások. En tehát csatlakozom az előadó úrnak beszédé-