Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-313

300 Az országgyűlés képviselőházának Kiegészíti még a 10. bekezdést a Felsőház azzal, — ez csak kiegészítést magyarázó szabály — hogy tudniilik visszatérő szolgáltatások esetén az^ értéket a hatáskör megállapítása szempontjából hogyan kell meghatározni s azt mondja, hogy a visszatérő szolgáltatások együttes összege adja azt a számot, amely a hatáskört megállapítja. Idetartoznak a bérleti és haszonbérleti szerződések is és utal a polgári perrendtartás 6. §-ára, amely teljesen preciz rendelkezéseket tartalmaz arravonatkozó an, hogjr ilyen viszatérő szolgáltatásoknál az érték kiszámítása hogyan történik. Csak magyarázó szabály ez, azonban ez a magyarázó szabály a törvény intencióját feltétlenül világosabbá és határozottabbá teszi. A 23. § a közgyűlés összehívása felől intézkedik. Itt is van egy szervezeti és alkotmányjogi szempontból lényegesnek is ítélhető módosítás. Ez a rendelkezés eredetileg a rendkívüli közgyűlésekre vonatkozóan akként szólt, hogy rendkívüli közgyűlést a főispán és szükség esetén a törvényhatóság első tisztviselője bármikor összehívhat. Módosul a szöveg és rendelkezés akképen. hogy rendkívüli közgyűlésnek bármikori összehívására csak a főispán jogosult. A törvényhatóság első tisztviselője és most már a kiegészítés következtében mindazok, akik a vármegye szabályrendelete alapján a közgyűlésen való elnöklésre jogosultak, a rendkívüli közgyűlést kötelesek összehívni akkor, hogyha ezt a tagok egynegyedrésze, vagy 50 törvényhatósági bizottsági tag a tárgy megjelölésével írásban kéri. Tehát részben az önkormányzati elv hátrányára, részben javára módosulna a a szakasz. Hátrányosnak tekinthető — legalább elméletileg — az, hogy az alispán csak abban az esetben jogosult az előbbi szöveggel szemben a rendkívüli közgyűlés összehívására, ha azok az előfeltételek fennforognak, másrészt azonban a rendkívüli közgyűlés összehívásának jogát és kötelességét megadja nemcsak az alispánnak, hanem az előfeltételek fennforgása esetén mindazoknak, akik a közgyűlésen való elnöklésre hivatva vannak. r A ^ kisgyűlés szervezetére vonatkozólag módosítás az, hogy a tagok száma vármegyékben is 16—20—24, holott az előbbi szöveg szerint 15—20—25 lett volna., A határozatképességnél a szám szintén változik. Nem lényegbevágó a változtatás, de azért inkább előnyös; több tag jelenlétét kívánja ugyanis a Felsőház módosítása. A számonkérőszék tagjainak kiegészítéséről a Felsőház gondoskodni kíván. Ez feltétlenül tévedésből maradt ki a Képviselőházban, mert hiszen az állandó választmány megszűnik a kisgyűlés megalakulásával s így az állandó választmány által kiküldött két tag, az állandó választmány két alelnöke helyének betöltéséről gondoskodni kellett. A legcélszerűbbnek mutatkozott, hogy a kisgyűlés delegáljon két tagot a számonkér őszékbe. A törvényhatósági bizottság feloszlatására vonatkozó e rendelkezéseket — ha meg méltóztatnak engedni — az egyes szakaszoknál részletesebben fogom ismertetni. A belügyminiszternek a megyei városokra vonatkozó jogai is a részletekre tartoznak. A továbbiak már az eljárási és fegyelmezési szabályok és ezeknek kiegészítései. Ezek inkább jogászi nüanszok, amelyekre — ha meg méltóztatik engedni — szintén az egyes szakaszok tárgyalásánál fogok kitérni. A közigazgatási r

bizottság nevében is tisztelettel kérem a Képviselőházat, méltóztassék a Felsőház összes módosításait elfogadni, va313. ülése 1929 június 18-án, kedden. lamint elfogadni a három ismertetett határozati javaslatot is és azokat ezzel országos határozatokká emelni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A Felsőház által módosított szakaszok közül sorrenld! szerint következik a 4. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a Felsőház által megváltoztatott és a közigazgatási bizottság által elfogadott szöveget felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a szakaszt): Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! A Felsőház által tett módosításokra és megjegyzésekre vonatkozólag egészen röviden csak néhány megjegyzést akarok tenni azzal, hogy úgy ezt a most felolvasott szöveget, mint a későbbieket is elfogadom, megszavazom. Megszavazom pedig abból az okból, mert úgy érzem, hogy ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése politikai szempontból, közigazgatási szempontból, de szociális szempontból is elkerülhetetlenül szükséges. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) E törvényjavaslat törvényerőre emelkedése nagyon sürgős, sürgősen érint személyeket, sürgősen érint testületeket, törvényhatóságokat. Megnyugvással teszem ezt a kijelentést, megnyugvással adom le szavazatomat. Abszolúte nem látok fennforogni semminemű konfliktust a törvényhozás két háza között. A Felsőház elj cíT'íl SÍI teljesen jogos. A korrigálás nemcsak joga, hanem kötelessége is és örülnünk lehet azon, hogy a Felsőház érdemben is ilyen behatóan foglalkozott ezzel a törvényjavaslattal, (Jánossy Gábor: Nagyon helyesen teszi! Azért van!) amelyet viszont mi a Képviselőház egyik legjelentősebb alkotásának tartunk az elmúlt hónapok parlamenti munkájában. Az egész tö ry én y javaslat kétségtel énül módosítások sorozatának a nyomát szenvedi, •— hogy úgy fejezzem ki magamat — éppen ezért kritikára: rászorult, rászorulhatott és egészen természetes is, hogy kritikában részesült. Olyan tömeges módosításokat vittek keresztül ezen a törvényjavaslaton, hogy nem lehet sem a kodifikátor, sem a törvényjavaslatot képviselő miniszter, sem pedig a Képviselőház rovására írni, bogy ilyen tömeges módosítást látott szükségesnek a törvényhozás Felsőháza. Az azonban, hogy itt nyelvészeti szempontból és irálytani szempontból is történtek módosítások, mégis egy kicsit szokatlan, és úgy yélem, hogy a két Ház egymás közötti érintkezése erre példát a múltban nem is tud felmutatni. De ha már ez így történt és a Felsőház nyelvtani és irálytani szempontból módosított, akkor viszont ebből, úgy vélem, le kell vonni a konzekvenciákat elsősorban a minisztériumok törvényelőkészítési osztályainak, másodsorban pedig nekünk is, magának a Képviselőháznak, hogy a jövőben ilyen nyelvtani és irálytani módosításokkal ne kelljen a törvényhozásnak újból foglalkoznia. Általában meg lehet szavazni ezeket a módosításokat, kivétel nélkül, azért is, mert hiszen a Felsőház, amelyet általában a köztudatban a Képviselőháznál konzervatívabb testületnek gondol ' mindenki, ezúttal ennél a törvényjavaslatnál az autonómiát illetőleg nemcsak nem hozott szűkítő határozatokat, hanem éppen ellenkezőleg el kell ismernünk azt, hogy a konzervatívabb színben, vagy beállításban álló Felsőház az autonómiát, illetőleg az autonómia jogait tekintve nemhogy szükítőleg nem, hanem inkább tágítólag, bővítőleg javasol módosításokat. Ilyen például a Felsőháznak a választói kerületekre nézve hozott határozata, ilyen az alispáni és polgármesteri elnöklésnek bizonyos