Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-313

Az országgyűlés képviselőházának 3 gyási joga, a

ki természetesen akkor, ha viszszaéléseket vagy szabálytalanságokat tapasztal, a jóváhagyást megtagadhatja, de mégis módot nyújt a törvényhatóságoknak arra, hogy olyan helyen, ahol akár a népesedési viszonyoknál, akár a szavazók számánál vagy a geográfiai helyzetnél fogva ez indokolt, a maximális és minimális számtól eltérhessenek. Egészen a 20. §-ig lényeges, vagy talán csak lényegesnek tekinthető módosítást vagy kiegészítést nem találok. (F. Szabó Géza: Nincs is!) Az egyes szakaszoknál majd leszek bátor rámutatni, hogy hol vannak esetleg olyanok, amelyek így is felfoghatók volnának, én azonban nem hiszem, hogy ezek a törvény konstrukcióját, vagy akárcsak egyes rendelkezéseinek lényegét is érintenék. A 20. §-ban azonban van megint az autonómia felé egy javítás. Az igazólóválasztmány elnöke a Képviselőház által elfogadott javaslat szerint mindig a főispán lett volna, a Felsőház azonban itt is módosítást kíván keresztülvinni és pedig azt, hogy a főispán akadályoztatása, vagy a főispáni szék üresedése esetén a törvényhatóság első tisztviselője legyen az igazolóválasztmány elnöke. A bizottsági tagság megszűnésére vonatkozó 21. § teljesen át van szövegezve. Uj rendeltetés nincs benne annyi, mint első pillanatra látszik. A szakasz eleje tulajdonképpen csak a törvényhatósági bizottsági tagság megszűnésének taxatíve megállapítása, ami jó, ha a törvényben benne van, de egyébként sub intelligitur, hiszen minden egyes passzusát más törvényes rendelkezésekből, a praxisból, sőt még a tankönyvekből is meg^ lehetne indokolni, azonban nagyon szabatos és nagyon helyes, hogy a szakasz a bizottsági tagság megszűnését taxálja. Mégis van^azonban a szakaszban három lényeges módosítás. Azt a nyolctagú Összeférhetlenségi bizottságot, amely az összeférhetlenségi esetek elbírálására van hivatva, a felsőházi módosítás egészen határozottan és kifejezetten juryvé alakítja át és előírja, hogy az elnök mindig köteles szavazni, szavazategyenlőség esetében azonban azt kell kimondani, hogy nincs összeférhetlenség. Mi is így értelmeztük, azonban ez nem nyer a Képviselőház által elfogadott javaslatban határozott kifejezést, most pedig a Felsőház szövegében ez határozottan kifejezésre jut. Ezt a rendelkezést, azt hiszem, mindenki, aki autonómista, örömmel fogja üdvözölni, de minden jogász is. A második módosítás az, hogyha a bizottság azt állapítja meg, hogy a törvényhatósági bizottsági tag a miatt vált összeférhetetlenné, — azt hiszem a 8. § második bekezdésének a) pontja értelmében — hogy a főispánnál, a törvényhatóságnál,^ annak közegeinél és üzemeinél a saját vagy más érdekében olyan célból, vagy olyan módon járt el, amely a köztisztességbe ütközik, az összeférhetlenségi bizottságnak ezt konstatáló^ megállapítása következtében törvényhatósági bizottsági tagságát elveszíti. Ha azonban más összeférhetlenségi eset forog fenn, abban az esetben az összeférhetlenség a felhívástól számított nyolc nap alatt megszüntethető. Hiszen fogalmilag is így kell állania a dolognak, mert ha valaki egyszer már kvázi deliktumot — például politikai deliktumot — követett el, amelynek a törvény azt a hatályt akarja tulajdonítani, hogy ne lehessen törvényhatósági bizottsági tag, vagyis kvázi méltatlanságot akar belőle rezumálni, akkor természetes, hogy ezt az összeférhetlenséget megszűntetni nem lehet, hanem annak konzekvenciáját le kell vonni. ?. ülése 1929 június 18-án, kedden. 299 A harmadik lényeges módosítás, illetőleg kiegészítés az, hogy a törvényhatósági bizottsági tagság megszűnése esetében a póttag behívása iránt kell intézkedni. Ez generalis szabály, azonban nem történt intézkedés, nem provideáltunk arra, mi történik akkor, ha mar nincsen behívható póttag? Beszéltünk róla, azonban azt mondottuk, fel sem tételezhető, hogy ne legyen behívható póttag, hiszen a rendes tagok felerésze erejéig kell póttagokat választani, egyébként is a ciklus nem olyan hosszú, és ha bizonyos ideig csonka is marad a törvényhatósági bizottság, ez nem olyan nagy baj, ennélfogva ez a rendelkezés maradt az eredeti koncepcióban. Nem gondoltunk azonban arra, hogy hiszen vannak kisebb érdekképviseleti csoportok, ahol nagyon könnyen megtörténhetik, hogy a póttagok elfogynak időközben, ennélfogva helyes, a törvény konstrukciója szempontjából igen logikus az az újabb rendelkezés, illetőleg kiegészítés, hogyha már nincs többé behívható póttag, tehát a törvényhatóság első tisztviselője póttag behívása iránt nem intézkedhetik, akkor értesíti az illető hatóságot, közületet vagy intézményt, hogy gondoskodjék rendes és póttagok megválasztásáról. A Felsőház módosítása erre határidőt is szab, tudniillik három hónap alatt ezeket a pótválasztásokat minden esetben meg kell ejteni. Gondoskodás történt tehát az időközi választások által arról, hogy a törvényhatósági bizottságok csonkák egyáltalában ne maradhassanak s egyszersmind talán némi kis ellensúlya ez annak az ellenvetésnek, amely itt elhangzott, hogy esetleg petrifikáltathatik törvényhatósági bizottság, miután az időközi választások egyáltalában ki vannak zárva; mert a póttagok kimerülése esetén az időközi választás egyáltalában nincs kizárva. A 22. §, a törvényjavaslatnak tulajdonképpen egyik gerince és pillére, amely a törvényhatósági bizottsági közgyűlés hatáskörét szabályozza. A Felsőház kiegészíti ezt is néhány lényeges dologgal és így a taxáció köre részben bővül, részben pedig határozottabban jut kifejezésre az, hogy egyes tárgyakban az intézkedés és határozathozatal joga a törvényhatósági bizottság hatáskörébe tartozik. Nem tudom, hogy annakidején mi intendáltatott, — minden részletkérdésre emlékezni^ sem vagyok képes — nem tudom, hogy a számonkérőszék jelentésének tárgyalása miért maradt ki a_törvényhatósági bizottság hatáskörének taxációjából? A számonkérőszék jelentése feltétlenül a törvényhatósági bizottság elé tartozik, mert hiszen a törvényhatósági bizottság a gazdája azoknak, akiktől számonkéri sáfárkodásukat. A Felsőháznak az a módosítása tehát, hogy a számonkérőszék jelentésének tárgyalását is a közgyűlés hatáskörébe utalja, helytálló és jó. Azonkívül még kiegészíti a taxációt a Felsőház azzal is, hogy a törvényhatósági bizottság közgyűlésének hatáskörébe tartozik a saját és a kezelésében lévő készpénzek gyümölcsöztetésének s gyámpénztári készletek mely intézményeknél és milyen összegek erejéig való elhelyezése. Ez eddig is a törvényhatósági bizottságok hatáskörébe tartozott, oda is kell tartoznia azért, mert hiszen a törvény a szavazáshoz anyagi felelősséget is fűz. Természetes tehát, hogy a ' törvényhatósági bizottság, mint nagyobbszámú tagokból álló grémium, a hivatott arra, hogy ebben a kérdésben határozzon, mert úgy a tagok, valamint az egész vármegye ennek a határozatnak esetleges anyagi konzekvenciájáért felelősek.