Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-312

Az országgyűlés képviselőházának h vaslat olyan intézkedést tartalmaz, amelyhez foghatót már sehol az európai államokban, ki­véve a diktatórius államokat, elképzelni nem lehet. Csak a magyar törvényhozás, a kormány a többségi párt támogatásával tartotta szüksé­gesnek azt, hogy a kényszerűen megalkotott tit­kos választójognak bizonyos korrektivumait ik­tassa törvénybe, de olyan korrektívumokat, amelyeknek törvénybeiktatása meghamisítja a valóságot, meghamisítja a lényeget. Megint csak angol példára kell hivatkoz­nom, t. Képviselőház! Angliában akkor, ami­kor a választáson az angol munkáspárt jutott be többségbe, nem tartotta szükségesnek sem az angol konzervatívpárt, amely kormányzott, sem maga a legfőbb alkotmányos tényező, a ki­rály azt, hogy bizonyos korrekciókat vigyen véghez a választók akaratán és semmiképpen sem igyekeztek meghamisítani a választók aka­ratát, hanem alkotmányos érzületüknél fogva belátták, hogy a többséget az angol munkás­párt kapta, és ennek természetes és logikus kö­vetkezménye az volt, hogy a munkáspárti veze­tőket bízták meg^ a kormány alakításával is. Természetes azután, hogy ilyen államban nin­csenek forradalmi megrázkódtatások és nem kell félni attól, hogy olyan megrázkódtatások­nak lesz ez az állam kitéve, mint amilyenek­nek ki vannak téve azok az államok, ahol min­denkor elnyomással, terrorral, fegyverrel és korrektívumokkal igyekeznek meghamisítani a nép valódi akaratát. (Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) Akkor, amikor ez a helyzet, nálunk még semmiféle intézkedés nem történik arra, hogy a közszabadságoknak azt a minimális mértékét megvalósítsák, amelyet meg kellene valósítani s amelyet állandóan hirdetünk, ami­óta ennek a törvényhozásnak tagjai vagyunk. Már ígéretet is kaptunk arra, hogy a közsza­badságokat legalább a békebeli nívóra állítják vissza. Nem történt meg. Hirdetik és hangoz­tatják, hogy a titkos választói jog benn van a kormány programmjában, de ennek megvalósí­tására semmi sem történt. Hirdetjük és han­goztatjuk, hogy itt az ideje annak, hogy a ki­vételes háborús rendelkezéseket hatályon kívül helyezzék, mert lehetetlen, hogy a háború befe­jezése után több, mint egy évtizeddel még min­dig a kivételes uralom alapján kormányozza­nak egy országban. Ennek a megvalósítására sem történik semmi. Hirdetjük, követeljük és hangoztatjuk a sajtószabadság törvénybeikta­tását s ennek kapcsán az esküdtbíráskodás helyreállítását, azonban ennek megvalósítása érdekében sem történik semmi. Itt van az egyesülési, gyülekezési jog s a szervezkedési szabadság problémája; mind olyan probléma, amelyet egyik napról a má­sikra meg lehetne valósítani csak azért, mert az ország boldogulásának előfeltétele az, hogy itt demokratikus átalakulás legyen, s a revi­zióért való küzdelem valósággá váljék. Az a programm, amelyet mi nyolc év óta állandóan hangoztatunk ebben a törvényho­zásban s amelyet megjelöltünk, mint egyetlen helyes utat és módot, hogy az országot, ha lehet, a mai anarchisztikus állapotából kive­zessük, az egyetlen út arra, hogy az országot gazdaságilag megerősítsük és a demokratikus jpolitikai berendezést megvalósítsuk. Ennek a követelménynek hangoztatásával már nemcsak egyedül mi vagyunk itt, akik az ellenzéki pa­dokon ülünk, hanem mindazokat ott látjuk már e követelések hangoztatása mellett, akik Ma­gyarország barátaiként szerepelnek külföldön*. Mindazok, akik szót emelnek az igazságtalan trianoni szerződés ellen s akik hívei a revíziós 1.2. ülése 1929 június lá-én, pénteken. 289 mozgalomnak, azt hangoztatják, hogy a reví­ziós mozgalom komolyságának első feltétele az, hogy ebben az országban demokráciát teremt­sünk s a demokratikus társadalmi és politikai berendezkedést megvalósítsuk. Nem kell egyébre utalnom, mint Magyarország nagy barátjának, Rothermere lordnak karácsonyi üzenetére, melyben ugyancsak hangoztatja, hogy lehetetlen folytatni azt a politikát, ame­lyet ő a Bratianu-kormány politikájához ha­sonlított; teljesen át kell alakítanunk alkot­mányunkat és itt is demokratikus politikai és társadalmi berendezkedést kell megvalósítani. De tovább megyek. Az Amerikában élő magyarság az elmrult hetekben f Buff aloban nemzetgyűlésre jött össze. Ne méltóztassék azt hinni, hogy ezen a nemzetgyűlésen csak egyes politikai frakciók vagy felekezetek emberei vettek volna részt, mert faj, felekezet és tár­sadalmi tagozódásra való tekintet nélkül, min­den magyar, aki kint él Amerikában, képvi­selve volt ott. Ezen a nemzetgyűlésen, amely az óhazához való ragaszkodást tükrözte vissza, maguk hangoztatták, hogy egyáltalán nincs szándékukban az ország belső ügyeibe beavat­kozni, de mint demokratikus államban élő pol­gárok, így látják szükségesnek és célszerűnek az ország átalakítását, mert csak ez az út vezet a revízióhoz. Kezemben van az ott elfogadott határozati javaslat, amely — nem akarom az egészet is­mertetni, csak a lényegesebb megállapítá­sait — a következőket mondja. Követelik ezen a nemzetgyűlésen mindazokat a jogokat és szabadságokat, amelyekben új hazájuk, Ame­rika részesíti őket. Mi az óhazában élő magyar népet, a mi édes testvéreinket érettnek tartjuk mindazokra a jogokra és szabadságokra, ame­lyekben nekünk az új hazánkban van részünk. Az országcsonkító trianoni szerződés békés úton való revíziójának előfeltétele Magyaror­szág teljes demokratikus átalakítása, a magyar nénnek a közszabadságok és jogok teljességé­vel való felruházás és ezzel egyidejűleg a Habsburgok minden ivadékának a magyar életből való örökös kiközösítése. (Helyeslés a szélsőbalo Idaion. ) A továbbiakban hangoztatják, hogy ne kés­lekedjenek tovább Csonka-Magyarország népé­nek felszabadításával, de hangoztatják azt is, amire az imént már hivatkoztam, hogy (ol­vassa): «Természetesen távol áll tőlünk, hogy mi bele akarnánk avatkozni ebbe a SDeciálisan magyar kérdésbe és amit mi kívánunk, az csak az, hogy a magyar népnek macának legyen joga saját sorsa felett dönteni, hogy a csonka szülőhazában élő magyar testvéreknek legyen jussuk ahhoz, hog^ törvényes eszközökkel küzd­hessenek a magyar köztársaságért és vége le­gyen annak a szégyentelj es állapotnak, hogy a köztársasági államforma hitvallói, tehát Kos­suth Lajos igazi hívei, Magyarországon hóbor­ton Öztessenek.» (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sajnos, pedig ma ig y van!) Hangoztatja ez a határozati javaslat, — ne egy forradalmi meg­mozdulásnak tessék ezt tekinteni, mert ilyen hangon nem szoktak forradalmárok élni egy ország közállapotával szemben — hogy (olvassa): «A legnagyobb tisztelettel kérjük Csonka­Magyarország kormányát, parlamentjét és min­den törvénhatóságát, hogy adják meg a magyar népnek az általános titkos választójogot, a teljes gyülekezési és sajtószabadságot, a tökéletes felekezeti egyenjogúságot, általában minden jogot és minden szabadságot; állítsák vissza az esküdtszék intézményét, más szóval vigyék ke­resztül Magyarország demokratikus átalakulá-, 42*

Next

/
Thumbnails
Contents