Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-312

290 Az országgyűlés képviselőházának sát, teremtsék meg Kossuth Lajos Magyarországát.» :: ; .•; Jánossy t. képviselőtársam is láthatja tehát ebből, hogy nem akarnak egyebet, mint Kossuth Lajos Magyarországát (Jánossy Gábor: Mi is azt akarjuk!) és ha ezt akarják még önök is, akkor módjuk van azonnal megvalósítani ezt, tessék megvalósítani azokat az intézkedéseket, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy itt valóban megvalósítsuk Kossuth Lajos Magyarországát. «Kérve kérjük, — hangoztatják a továbbiakban — hogy politikai meggyőződésért ne üldözzenek a mi forrón szeretett hazánkban senkit és az általános megbocsátás, az igazi szeretet és a lelkek őszinte békéje szellemében nyissák ki '• a politikai foglyok előtt a börtönök zárt celláit és hívják vissza Magyarországra azokat, akiket politikai bosszú szelleme üldözött ki hazájukból.» így szól a buffalói nemzetgyűlésnek ez az elfogadott határozati javaslata. De nemcsak angol barátunk hangoztatja ezen demokratikus követelések megvalósításának fontosságát a békerevizió érdekében, nemcsak a buffalói nemzetgyűlésen összegyűlt amerikai magyarság hangoztatja ezeket és látja az ország érdekében szükségesnek a de; mokratikus átalakulást és látja ebben a revizió egyedüli lehetőségét, hanem itt van egy, a magyarsághoz egészen közel álló ember, Szüllő Géza, aki a csehszlovák parlamenben képviselő és aki maga is visszatérve Angliából nyilatkozatot tett közzé, amelyben hangoztatja, hogy Londonban nyert impressziói megerősítik azt a meggyőződését: fontos külpolitikai érdek követeli azt, hogy Magyarország hozza be az általános titkos választójogot. Angliában is tisztában vannak azzal, — mondja Szüllő Géza — hogy a háború előtt a nemzetiségi kérdés tette lehetetlenné a választójog kiterjesztését, hiszen az ír-kérdésben elég tapasztalatot nyertek errenézve, egyáltalában nem értik azonban, hogy a mai Magyarországon, amely nemzeti állammá lett, mi akadálya van az általános titkos választójog törvénybe iktatásának, amikor már Európában mindenütt bevezették? Láthatják t. képviselőtársaim, véges-végig mindenki, úgy Magyarországon, mint pedig külföldön, aki a trianoni béke reviziójára törekszik és aki a békerevizió fontosságát előtérbe tolta, ebben a tekintetben legelső és elengedhetetlen követelménynek állítja oda Kossuth Lajos Magyarországának megalkotását, ez pedig máskép, mint a demokratikus követelmények törvénybeiktatásával, az általános titkos választójognak minden korrekció és minden korrektúra nélkül való törvénybeiktatásával el sem képzelhető. Joggal mondhatjuk ezen megnyilatkozás után, amikor — ismétlem — Magyarországnak minden barátja ezt az utat jelöli meg, hogy aki komolyan akarja, aki Őszintén és nyiltan barátja a trianoni béke revíziójának, az barátja kell, hogy legyen Magvarország demokratikus átalakulásának és a titkos választójog töryénybeiktatásának is. Az olyan megnyilatkozás, amely hangoztatja a trianoni békerevizió szükségét, de nem akarja Magyarország demokratizálását és nem akarja nálunk a titkos választójogot törvénybeiktatni, az humbug, visszaélés ezzel a jelszóval, az nem akarja őszintén a trianoni békereviziót, hanem frázisnak és jelszónak akarja felhasználni s az ország közvéleményének meghamisitására akar törekedni. Amikor az egész világon azt látjuk, hogy a nagyhatalmak, az államok a maguk politikáját -és alkotmányát a háború tanulságai után de312. ülése 1929 június 14-én, pénteken. mokratikus irányban alakították át, nem maradhat meg Magyarország sem a mai helyzetében s „ebben a mai diktatórikus államformában, hanem a magyar alkotmányt itt is a demokrácia követelményeinek megfelelően kell átalakítani. Ezt óhajtottam a mélyen t. Képviselőház figyelmébe ajánlani most, amikor néhány nap múlva a Képviselőház hosszabb szünetre megy s amikor a hosszabb szünet után talán más körülmények között, talán megromlott gazdasági helyzet után fogunk az őszi ülésszakban megint összejönni. En azt óhajtom, hogy vonjuk le az európai helyzetből a tanulságokat, vegyük figyelembe az angol választás eredményét annak a nagy demokratikus erőnek, annak az államnak kisugárzó erejét, és ennek erejében és fényében alakítsuk át a magunk társadalmi és politikai berendezkedését. Ha nem alakítjuk át, nem lesz feltámadás ebben az országban, továbbra is csak enyészet s csak vegetáció lesz ennek az országnak élete. E nélkül nem számíthatunk arra, hogy ez a gazdagsági és termelési válság, amely ma úrrá lett ebben az országban, jottányit is engedjen s az itt dolgozó emberek megtalálják valahogyan az ő megélhetésüket. Az első kívánság tehát az, hogy a demokratikus feltételeket hozzuk be s társadalmi berendezkedésünket úgy alakítsuk át, amint átalakították a nyugati kultúrállamok és demokratikus országok a maguk alkotmányát. Ha ez nem történik meg, Magyarországnak nem lesz szerepe az európai közvéleményben, ha azonban erre az útra tér Magyarország, helyet kap a demokratikus államok közvéleményében és azok ki fogják verekedni, ki fogják vívni azt, hogy Magyarország abba a pozicióba kerüljön, amelybe történelmi hivatásáriak meg'felelően kerülnie kell. T. Ház! Amikor erre felhívom a kormánynak es á többségi pártnak figyelmét, engedjék meg, hogy talán ettől a programmtól és ettől a témakörtől eltérően felhívjam a mélyen t. kormánynak, de különösen a honvédelmi miniszter úrnak és magának a jelenlévő igazságügyminiszter úrnak is figyelmét egy körülményre, amelyet a magyar közszabadságok és polgári szabadságjogok érdekében ide kell hoznom, öélzok itt a katonai bíróságoknak különösen a kémkedési esetekkel kapcsolatos működéséről. T. Képviselőház! Bizonyos mértékig meg tudom érteni azt, hogy a háború után mindéi; állam a maga belső társadalmi, politikai vagy katonai életének berendezkedésére kényesen őrködik, és ma talán fokozottabban nagy az elővigyázatosság, mint amennyire volt a múltban. Ez ugyan ellentétben van bizonyos mértékig azzal az általánosan hangoztatott jelszóval,^ hogy a leszerelésre kell törekedni és a világbéke előkészítésére minden államnak mindent meg kell tenni. Mégis azt kell látnom, hogy bár nemcsak magyar jelenség ez, nálunk ez talán inéig túlzottabban van meg. Ha a különböző államok lapjait figyelemmel kísérjük, akkor láthatjuk, hogy mindenhol nagy kémkedési eseteket lepleznek le, a világ bármely államában. Legutóbb Csehországban tárgyaltak egy nagy katonai kémkedési esetet, amelyben Németország javára folytattak kémkedéseket, másutt az olaszok folytatnak kémkedési kísérleteket Franciaország terhére és min-denütt, az európai államok mindegyikében meglehetősen érzékenyen kezelik ezt a kérdést és foglalkoznak vele. Az azonban, ami nálunk történik ebbten a kérdésben, túlmegy a meg-