Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-312

Az országgyűlés képviselőházának S egészségügyi kérdésekben figyelemmel kísérte a kormány működését, hogy ez a működés homlokegyenest ellenkezik azzal, amit ő ma programmjában kifejtett s amit követendőnek felállított, mégis azt látjuk, hogy a kormány iránt bizalommal van és ezért a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot megszavazza. Pedig t. képviselőtársam és t. Képviselőház, ha a most lefolyt költségvetési vitát figyelemmel kísérték, ha visszagondolnak azokra a beszédekre, amelyek elhangzottak részben a gazdasági miniszterek részéről, részben azoknak a minisztereknek részéről, például az igazságügyminiszter úr és a belügyminiszter úr részéről, akik hivatva lettek volna és hivatva lennének az országban a közszabadságokat és a konszolidációt erősebb mértékben előre vinni, vagy ha figyelemmel kísérték a külügyminiszternek a külügyi politikájára vonatkozó nyilatkozatait, akkor nem sok reményük lehet arra, hogy bizalommal lehetnek a kormány jövő politikája iránt és azt a politikát továbbra is nyugodtan támogathatják. Gazdasági minisztereink programmot adtak itt a Házban, amely 20—30 esztendőre terjedő programm. Olyan munkafeladatok vállalását helyezték kilátásba, amelyeket csak a távoli jövőben lehet megvalósítani. Tették ezt akkor, amikor az egész ország azonnali segítségért kiált, amikor pillanatnyi gyors segítségre van szükség, amikor ebben az országban a mát és a mai nemzedéket kell megmenteni. A közszabadságok tekintetében sem hallottuk azokat a kormánynyilatkozatokat, amelyeket mindenki sürget ebben az országban. Sem az igazságügyminiszter úr, sem a belügyminiszter úr nem adott olyan programmot, amely programm kielégíthetné azokat, akik évek óta hangoztatják, hogy ebben az országban haladéktalanul szükséges a közszabadságok helyreállítása és ebben az országban a demokratikus átalakulást kell megvalósítani, ha nem akarunk elpusztulni, hanem tovább akarunk élni. Külpolitikai téren látunk valami fejlődést, ezt be kell ismernünk nekünk is. Láttuk azt a külpolitikai zaj lást, hogy olasz államtitkárt, lengyel külügyminisztert fogadtak nagy hévvel, sőt Bethlen István madridi tartózkodásának eredményeképpen olvashatjuk azt is, hogy sikerült egy nagy külpolitikai eredményt elérni, (Meskó Zoltán: Es a francia tárgyalások!) Ha ebből a szempontból nézzük az ország helyzetét és nézzük azt a nagy vívmányt, amelyet bejelentettek, mert mert vívmánynak jelentették be, hogy Spanyolországgal sikerült döntőbírósági és barátsági szerződést kötni, akkor meg kell állapítanom, — legalább is ez az én érzésem — hogy azokkal a barátsági szerződésekkel, amelyeket eddig kötött, nem nagyon dicsekedhetik a magyar kormány; hogy ezek az ország külpolitikai helyzetét nem hogy elősegítették volna, hanem, határozottan állítom, megrontották. Ugyanis mit jelent a kormánynak eddigi akciój cl GS clZ Si két barátsági szerződés, amelyet megkötött, és az a harmadik, amely megkötés előtt áll Lengyelországgal? Olaszországgal kötött barátsági szerződésünknek gazdaságilag semmiféle előnyét nem tudjuk élvezni. Olaszország sakktábláján legfeljebb egy bábú vagyunk, amelyet Olaszország . tologathat a nélkül, hogy annak ránk nézve bármiféle előnye lenne. A Spanyolországgal kötendő barátsági szerződés szintén egyáltalában nem jelent nekünk semmit. Ugyanígy vagyunk Lengyelországgal is, ha létrejön az a barátsági szerződés, amelyet KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXII. 12. ülése 1929 június 14-én, pénteken. 287 r a lengyel külügyminiszter budapesti tartózkodása alatt megbeszéltek. Ellenkezőleg, a magyar kormánynak az a külpolitikai koncepciója, hogy a diktatórius államokhoz köti az ország szekerét és az ország sorsát, még inkább elidegeníti tőlünk azokat az államokat, amelyeknek segítségére rá vagyunk utalva. Ezek az államok csak a demokratikus alapokon felépült államok lehetnek. Érzem és tudom, hogy amikor a kormánnyal szemben ezt a kritikát hangoztatjuk, éppenúgy, ! mint ahogvan megnyilatkozott kritikánk az olasz barátsági szerződéssel szemben is, — a kormánynak az a válasza: azzal kell kötnünk szerződést, aki velünk szerződéses vagy barátságos viszonyba lép, és meg kellett törnünk azt az izoláltságot, amelyben Magyarország volt, mielőtt Olaszországgal a barátsági szerződést megkötöttük. (Jánossy Gábor: Ügy is van!) ; Nincs így, t. képviselőtársam, (Jánossy Gábor: Dehogy nincs!) mert az az érzésem, hogy mi sokkal erősebbek vagyunk, ha nem csatlakozunk ilyen diktatórius alapokon álló államokhoz, (Ügy von! a szélsőbaloldalon!) sokkal erősebbek vagyunk akkor, ha a magyar állam és a magyar nép sorsát nem olyan államokhoz kapcsoljuk, amely államokban^ a hatalom a fegyverekre, a szuronyokra van építve és amely államok azt is, hogy rendet tartsanak országukban, csak a legnagyobb erőszak és a legnagyobb elnyomás útján tudják megvalósítani. (Jánossy Gábor: Mint az összes utódállamokban!) Sokkal helyesebb lett volna, ha a kormány, felismerve az idők jelét, azokkal az államokkal keresett volna érintkezést és megértést, amely államoknak berendezkedése, alkotmánya demokratikus. (Jánossy Gábor: Majd arra is sor kerül!) A magyar történelemben tanultuk, hogy Szent István királyunknak államalkotó ereje is abban állt, hogy felismerte az akkori idők követelményét, felismerte azt, hogy a pogány magyarság Európa közepén csak úgy tud megállani, ha elhagyja a poprány vallását és a keresztény hitre tér át. Ugyanezt kell mondani a mostani Magyarországra is. A mai Magyarország itt, Európa közepén a demokratikus államoktól körülvett területen csak akkor tud megállni, ha maga is alkalmazkodik a demokratikus áramlatokhoz és nem akar kiépíteni a szent szövetség mintájára egy reakciós szövetséget és nem akar ahhoz hozzájárulni a politikájával, hanem igenis, belekapcsolódik az európai államok kultúrközösségébe és csatlakozik azokhoz az államokhoz, amelyek demokratikus alkotmányt, demokratikus berendezkedést vallanak magukénak. Erre a felismerésre kellett volna jutnia Bethlen Istvánnak, ha valóban az a nagy államférfi lenne, akinek önök tartják ott, a túloldalon. (Jánossy Gábor: A nemzet! — Farkas István: Nono! Tévedés! — Jánossy Gábor: Akkor is, tévedni emberi dolog!) Mert látnia kellene Bethlen Istvánnak is és látnia kellene a magyar külügyminiszternek is, hogy mi a helyzet Európának azokban az államaiban, amelyek jelentőséget, súlyt, kultúrát és gazdagságot jelentenek a világ népei közt. Nem kell egyebet tenni, t. Képviselőház, mint megnézni az európai helyzetet, és akkor látni fogja a kormány, hogy a nagy, kulturált és gazdag államok mind demokratikus bérendezésüek. Ezeknek a nagy kultúrállamoknak mindegyikében láthatja a kormányzat, hogy ma már nem is ott tartanak, hogy a polgári demokráciát valósítják meg, hanem számolniok kell azzal, hogy az államok mindegyikélben maik olyan politikát lehet és kell folytatni, 42