Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-312

Az országgyűlés képviselőházának 3 lássák, hogy olyan igazságtalanság történt, amelyet így hagyni nem lehet és amelyet mindenáron reperálni kell. (Ügy van! Ügy van!) Es ha ennek Behlen István gróf hangot tudott adni, ez csak dicséretére válik. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy jöjjön ez a külföldi diplomaták részéről, akik ezt az igazságot felismerték és akiknél nem forog fenn az a lehetőség, hogy esetleg az ország szuverenitása veszélybe kerül. Mindenesetre már voltak külföldön, akik felismerték ezt az igazságot és ennek hangot is adtak, de ha egy ház ég és a háztulajdonos ölhetett kézzel nézi a ház pusztulását, akkor senki sem várhatja, hogy idegenek jöjjenek oltani azt a házat. (Tetszés a jobboldalon.) Igenis, Bethlen miniszterelnök úrnak hangot kellett adni annak az érzésnek, annak a felfogásnak, amely minden igaz magyar lelkében él vallásfelekezet és politikai álláspontkülönbség nélkül él. (Rassay Károly: Csak jobb lett volna, ha a Népszövetségnél adott volna hangot! — Csontos Imre: Meghallotta Európa!) Ami beszédem érdemi részét illeti, beszédem centrum álba a magyar népet óhajtom beállítani, mint amelynek gondozása a magyar kormányzat egyik legfontosabb feladata. A magyar nép fogalma azonos a nemzet fogalmával, a népnek tehát a magyar kormány gondozott gyermekének kell lennie, amelyért mindent áldoz, mindent megtesz és amelynek egészsége, erkölcsi és anyagi emelkedettsége Programmjának főfeladatát alkotja. A magyar nép nehéz és szomorú megpróbáltatások között ól Európában, a trianoni béke olyan sorsba juttatta, amelynek nyűgét és átkát szinte emberfeletti türelemmel és erőfeszítéssel kell viselnie. Ebben a maradékországban azonban mégis olyan programmât kell felállítani, amely a magyar nép egészséges fejlődését és szaporodását előmozdítja. Erre minden gazdasági nyomor és szenvedés dacára megvan a lehetőség. Talán teoretikusan beszélek, de ezek megállapítása nem lesz hiábavaló azoknak a következtetéseknek levonása szempontjából, amelyeket beszédem további részében meg fogok tenni. Ha Magyarország mtai termését nézzük, csak búzában, azt látjuk, hogy termésünknek körülbelül egyharmad része kivitelre szorul, szóval többet termel ez az ország, mint amenynyit felhasználni képes. A régi világban, békeidőben körülbelül 48 millió métermázsát termelt ez az ország, amelyből vetőmagra fordított 6 milliót, maradt tehát 42 millió és ennek körülbelül egyharmadát, 14 milliót vittek ki külföldre. A belföldi fogyasztás körülbelül 28 millió métermázsát tett ki. Ma az a helyzet, hogy circa 11 millió métermázsa búza terem. Ha ebből 2 milliót veszünk vetőmagra, akkor 9 millió az, amely a belföldi szükséglet kielégítésére, továbbá a kivitelre előirányozható. A belföldi szükséglet körülbelül 6 millió métermázsa, úgyhogy 3 millió métermázsa feleslegünk van, amelyet búzából külföldre exportálhatunk. Sajnos, a mai nehéz viszonyok között ezt nem tudjuk megtenni, azonban körülbelül 3 millió métermázsa az a felesleg, amely kivitelre szorul. Mi következik ebből? Az, hogy ez az ország búzatermése alapján legalább egyharmaddal több lakost tud eltartani, mint amennyit eltart. Ez a csonka ország körülbelül 11 millió lelket tudna eltartani, ha a gazdasági politika úgy alakulna, toa a nemzet fenntartásának eszközéül a búzát vesszük, de tudnunk kell azt is, '. ülésé 1929 június Í4-én, pénteken. 2B1 nogy a termelés tekintetében bizonyos intenzivitása kell behoznunk, hogy az átlagos aránynál, amely holdanként 5—6 métermázsa, többet kell produkálnunk, mint ahogy külföldön egyik-másik országban többet is produkálnak, ahol 12—13 métermázsa az átlag holdanként. Ha ezt vesszük alapul, akkor azt mondhatjuk, hogy ez a megmaradt Csonka-Magyarország körülbelül 15—16 millió léleknek adhatna táplálékot. Ha nézzük a különböző országok területének statisztikáját, akkor szintén támasztékot nyerünk ennek a felfogásnak bizonyítására. Tudjuk, hogy Magyarországnak 93.000 négyzetméter a területe s ezen 8 millió lélek él. Hollandiának területe valamennyivel több mint egyharmada Magyarországnak: 34.000 négyzetkilométer és 6,860.000 ember él rajta. Belgiumnak még akkora sein a területe, mint Magyarországnak harmadrésze: 30.444 négyzetkilométer, mégis majdnem annyi ember él 'rajta, mint Magyarország területén: 7,462,000. Ez a statisztika is igazolja tehát azt az állítást, hogy a magyar föld termőereje kétszer annyi embert tudna eltartani, mint amennyit most eltart. És a magyar nép szaporodóképes is, mert hiszen ha az utóbbi évek statisztikáját nézzük, azt látjuk, hogy bár bizonyos stagnáció állott be, mégis a szaporodási szám felülhaladja más nemzetek szaporulatát, mert mindössze négy ország van, — Oroszország, Bulgária, Oláhország és Szerbia — ahol a statisztika e tekintetben a mieinkénél kedvezőbb. 1869-től 1910 ig 39%lkai szaporodott a magyar nemzet, 1921-ben 22.514 lélekkel született több, mint az elhunytak száma, 1922-ben 18.741-gyel, 1928-ban pedig 16.900-zal. A magyar népben tehát ez a képesség is megvan. Ha a kettőt : a termékenységet és a nép szaporodását összetesszük, akkor látunk bizonyos jövőt a csonka országban is, látjuk azt, hogy a magyar nép fejlődőképes, hogy a mostani számának kétszeresét is el tudja tartani ez a föld és így azt az erőt, amelyet a nemzet reprezentál, meg tudja kétszerezni, esetleg sokszorozni. De azt mondhatná valaki, hogy én arról beszélek, hogy ez az ország kétszer annyi lakost tudna eltartani, mint amennyit eltart, holott a való élet azt mutatja, hogy a mostan nyolcmillió lakost sem tudja eltartani, mert hiszen e közül a nyolcmillió lakos közül, mint egyik interpellációmban kifejtettem, körülbelül 300— 350 ezer ember van munkanélkül, következőleg exisztencia nélkül, szóval, akiket az ország mai termelése nem képes eltartani. Ez a szomorú igazság és ezért foglalkoznunk kell ennek a szomorú igazságnak az okaival. Én négy tényezőben látok okot arra, miért nem tud ennek az országnak népessége, tehát a nemzet eleven ereje továbbfejlődni. Az első okot abban látom, amiben Jánossy t. képviselőtársam: a trianoni békében, amely ennek az országnak nem kétharmadrészét, hanem majdnem háromnegyedrészét rabolta el. Tagadhatatlan, hogy a trianoni béke az országot annyira megcsonkította, az ország gazdasági egységét anynyira tönkretette, hogy nagyon hosszú évek kellenek ahhoz, míg ez az ország valahogy magához tud jönni és életrendjében egészséges nemzeti fejlődést tud mutatni. Nagyon jól tudjuk, hogy a trianoni béke a főoka annak, hogy az ország azt a néppolitikát, amelyet természetes adottságánál fogva kifejthetne, nem tudja kifejteni, mégsem lehet mindent a trianoni békére, mint bűnbakra rásózni. 41*