Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-312
As országgyűlés képviselőházának Ê gyünk? ( Jánossy Gábor: El is mondhatják! — Fábián Béla: Dehogy! Az ellenkezőjét mondhatják! — Farkas Gyula: El is mondják, csak önök nem mondják! — Zaj.) Menne el t. képviselőtársam azok közé a képviselők közé, akiket a nép szabadon, titkosan választott és mondaná el nekik, hogy az ön mandátuma hány választótól származik és hogy hány felnőtt lakosa-van annak a kerületnek, akkor majd látná a fejcsóválást és látná azt, hogy azért idegenkednek tőlünk, mert nem bíznak a demokratikus haladás megfeszített erejében és nem látják, hogy az mindnyájunkban él. T. Ház! Még csak egy területet legyen szabad érintenem, amely a bizalom kérdésénél szerepet játszik és ez a jogszolgáltatás területe. Ha valaki minden alkalommal szót emelt, a magyar igazságszolgáltatás tényezőinek eredményeit méltatta és a bírák kiválóságát hangoztatta, az igénytelen személyem volt. Én azonban az igazságszolgáltatást dekadens menetűnek látom. Abban az országban, ahol a béke éveibeu a Nemzetközi Büntető Egyesület és a Jogászegyesületek Szövetsége minden második-harmadik évbent tartotta ülését, amely országról azt mondottáki, hogy a jogfejlődés, a jogérzék legkiválóbbjai itt teremnek az egész világon, amelyről von List-től (kezdve végig minden nagyság hirdette, hogy az az iskola, ahol a büntetőkódexen keresztül és az eljáráson át mindenütt bírói szellem nyilatkozott meg, abban az országban, amely úgyszólván egyszerre termett Ázsiából Európa kellős közepébe, ahol a favor defemsionis elvét a \egklasiszikusabban valósították meg, ahol a bíró atyáskodó szava, melengető és felemelő érzülete támogatójává vált annak, aki a törvéuynyel összeütközésbe 'került: a mai hideg jogszolgáltatási viszonyok miatt nagy hanyatlás mutatkozik. Én nagyon sajnálom a bírói kart, amely ambíciója ellenére kénytelen az igazságszolgáltatás mechanikus tényezőjévé válni. Hogy képzelik, helyes-e, hogy az úgynevezett tömegnapok bírái azért, mert számonkérik magától a bírótól azt, hogy hány ítéletet hozott, — erről statisztika van és ez a minősítési táblázatban szerepel — kénytelenek minél gyorsabban hozni az ítéleteket 1 ? Emlékeztetem az igazságügyminiszter urat arra, volt egy időpont, amikor megüzenték éppen a kódex alkotójának kúriai tanácselnöki minőségében, hogy nem hoz elegendő számú ítéletet. Erre ő nyilatkozatában azt felelte: én arra esküdtem, hogy igazságosan és becsületesen ítélek, nem pedig arra, hogy hány ítéletet hozok — így utasította el magától a feleletrevonást. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Kíméletet kérek a bíróság számára, kíméletet, hogy legyen ideje és módja arra, hogy megfelelően ítélkezhessek. A tömegnapok rendszerét méltóztassék kiirtani és méltóztassék azt a bírói szobát templommá avatni, nem pedig gyülevéiszség, zsibongás színhelyévé tenni, ahol oly nagy a zaj, hogy egyik ember nem (hallja a másik szavát. Egy járásbírósági ítélikeziés fontossága éppenolyan fontos, mint annak a kisembernek a saját maga baja. Oda nem a kartellek fordulnak a maguk nagy jogi kérdéseivel, hanem a kicsiny emberek, .akiknek jár, vagy nem jár 30 pengő. Az ő bajában nagyon fontos, hogy érezze azt, hogy nem mechanikailag és nem úgy intézik az ügyét: rendelte-e, megvette-e, átvette-e a portélkát, tartozike, vagy nem tartozik-e vele, mert a bíró, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXII. !2. ülése Ï929 június 14-én, pénteken. 279 sajnos, kénytelen ma így sietni, holott minden egyes ilyen kis ügy mögött igen gyakran egy egy tragédia húzódik meg. Ezenkívül itt van a háború alatt idehozott egyes r büntetőbírósági-intézmény ügye. Az egyesbíró egy délelőtt kiszab 50 évi börtönt, az egyesbíró emberek sorsa, emberek élete és vagyona fölött dönt. Kérdés, felruháztassék ezzel az óriási hatalommal! A háború alatt azt mondottuk, hogy^ kényszerhelyzet fogadtatja el ezt a rendszert és a volt igazságü^vminiszter úr igen gyakran hangoztatta előttünk, hogy most már ezen túl leszünk és a régi magyar bírói rendszer fog visszatérni. Amikor a büntetőnovellát behozták, az volt az érv, hogy ezzel csak megtakarításokat fogunk elérni. Méltóztassék megnézni a restanciákat és azt, hogy használt-e az? Nem használt semmit. Itt csak az a gyökeres változás használ, ha felemelik a bírói kart egy külön státusba és jól fizetik. (Br. Podmaniczky Endre: Általános, egyenlő és titkos választójog kell! — Fábián Béla: Persze, hogy az kell!) Kívánom a t. képviselőtársamnak, hogy érje meg az általános, titkos választójogot, de akkor nem a parlament falain belül fogja megérni. Legyen szabad ezt a tételt kifejtenem és pénzügyi szempontból nagyon kérem a mélyen t. miniszter urat, hogy kegyeskedjék erre t a számszerűségre súlyt helyezni. A költségvetési vitában azt mondtam, hogy vállalom azt a felelősséget, hogyha az igazságügyi bevételek igazságügyi kiadásokra fordíttatnak, akkor a bírák kezdőfizetése kétszerakkora lehet és a kúriai bírák fizetése megháromszorozódik és a mellett még sok pénzt lehet megtakarítani. Erre a mélyen t. igazságügyminiszter^ úr azt felelte, hogy nem lehet ez, mert az egész igazságügyi illetékbevétel 70 millió, ennél pedig valamivel többe kerül a bírói kar. En erre azt mondom, mélyen t. miniszter úr, kegyeskedjék megmondani itt a Házban, mennyi a bélyegbevétel, mennyi a bírságbevétel és mennyi az illetékbevétel. Ha ez nincs 120 millión felül, — pedig jóval felül van — akkor rámondhatja a miniszter úr, hogy tájékozatlan vagyok, azonban az az igazság, amit én mondok, hogy a bírák fizetése az igazságügyi bevételekből megduplázható. Az a kormányzat, amely a iustitia regnorum fundamentum elvét csak mint díszes felírást látja, és nem hajlandó arra, ho^v a bírói különstátus ekképpen építtessék ki, sem demokráciát, sem megfelelő igazságszolgáltatást nem akar, az nem gondoskodik a bírák jólétéről, nem gondoskodik arról, hoflry csak gondtalan bírák üljenek azon a széken, amelyen polgártársaink élete és vap^ona fölött döntenek. A gondtalan bíró tud csak igazságos bíró lenni, az otthon rántottlevest ebédelő bíró ol^an bíró, akinek a lelke elfogódott és befolyásolt. lehet akkor, amikor más milliárdos követelését kell megítélnie. T. Képviselőház! En azt gondolom, hogy az alapjában és elvi alapjában elhibázott kormányzat, amely nem bírja a közvélemény^ bizalmát, nem bírhatja az én igénytelen személyemnek a bizalmát sem s ezért nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés a baloldalon, — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A népjóléti és munkaügyi miniszter úr óhajt szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! Van szerencsém a Statisztikai Hivatal munkatervére vonatkozó törvényjavaslattal kapcsolatban a jelentést, illetve a< 41
