Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-312
Az országgyűlés képviselőházának è megnyerette az ententevel a háborúi Tudjuk mindnyájan, hogy mindaddig, amig Amerika be nem avatkozott, nem volt fenékig tejfel a mi ellenségeinknek velünk való szembehelyezkedése. Mit tesz tehát az okosság? Akik megnyerték a háborút, azok kell, hogy megnyerjék a békét és ezért Angliának és Amerikának nyilvánvaló összefogódzása és az a kísérlet, amely ebben az irányban történik, kell, hop^ eltöltsön minket azzal a reménységgel, hogy ezektől a világhatalmaktól, ezeknek igazságosságától, ahol egy Borah szenátor hangja hallatszik, ahonnan hallatszott itt Európában azoknak a hangja, akik mind a revizió mellé álltak, ezektől kell megkapnunk azt a biztatást, azt a lehetőséget, hogy itt békességes eszközökkel a magyar igazság napját kivívhatjuk. Az okosság tehát ezt parancsolja. Ehhez nem kell semmiféle nagy, titkos, diplomáciai iskola; a népek érettsége, és a népek vágyódása már megelégelte azt a ballplatzi komédiát, amelynek annyira áldozatul estünk, ahol tapétázott ajtók mögött és csak tapétázott ajtók mögött azok a felsőbbséges lények próbáltak dönteni az ország sorsa felett. Több nyiltságot tehát! Hiszen ebben a reviziós vágyakozásban békés vágyakozást kell felismertetni és meg kell láttatni, hogy ez a nemzet politiakilag érett arra, hogy bekapcsoltassák abba a mentőakcióba, amely egész Európát meg kívánja menteni azoktól a szörnyűségektől, amelyeket a háború utáni korszak még mindig reázúdít. Nincs más mód, nincs más lehetőség, mint européernek lenni befelé és européernek lenni kifelé. (Jánossy Gábor: Magyarnak lenni! — Bródy Ernő: Európai magyarnak, mint Kossuth Lajos volt! — Farkas Gyula: Kossuth elsősorban nemzeti volt!) Elsősorban nemzeti, ezt mindenki aláírja. De olyan nemzeti, aki nem áll ellentétben Európa többi művelt nemzetével. (Farkas Gyula: Ezt aláírjuk!) Másutt jó az a rendszer, amely kiépítette a demokratikus frontokat. Ennek nálunk nagyon érdekes ellentétes jelenségei vannak. En például végtelenül fájlalom, hogy a miniszter urak közül a legjelentősebb tárcának viselője, a melyen t. pénzügyminiszter úr, nem ambicionálja, hogy ennek a Háznak tagja legyen. Azt mondja erre, hogy tagja a Felsőháznak. Megengedem. (Br. Podmaniczky Endre: Nem megengedi; biztos, hogy úgy van!) Ebben az adresszált nyilatkozatban, amelyet én a pénzügyminiszter úrhoz intézek, igen nagy megbecsülés rejlik. Egy demokratikus országban, ahol az alsóház tengelye az ország kormányzásának, mindenkinek arra kell törekednie, hogy a választói körzetnek olyan többsége álljon mellette, ahol az ő megnyilatkozását azok, akik mint választói közvetlenül ismerik; helyeslik. (Friedrich Isván: Kap annyi mandátumot, amennyit csak akar! Százat kaphat!) Nézzük csak meg a mostani angol választást. Az angol választási mozgalom már egy évvel hamarább kezdődött s a miniszterek valamennyien már egy évvel ezelőtt megpróbálták megnyerni a választók tömegét. A Lordok Házában könnyű kiemelni az osztályostársak tapsait... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gál Jenő: ...és az érdekképviseleti alapon nyugvő Felsőházban sikerek sokkal könnyebben elérhetők, mint nem a parlamentben, haem a parlament mögött lévő szervezett tömegekben, amelyek titkos választójoggal való felruházottság mellett a iközvéleményt jelentik. Csak itt van az a félszeg helyzet, hogy a köz2. illése 1929 június Í4-én, péniehen. 277 vélemény nem azonos a parlamenti többség véleményével. (Úgy van! a szélsöbaloldalon. — Farkas Gyula: Dehogynem!) Angliában, ahol széles választójog mellett titkosan szavaztak, megbuktat talk a választáson a minisztereket, ott nem ajánlási rendszer alapján választanak, nem egy ilyen szűrő, egy ilyen csodabogár alakjában, hogy az lesz a megválasztott képviselő, aki a belügyminisztériumban hamarább megkapja az aláírási íveket, és aki mögött ott áll a szolgabíró. (Zaj. — Jánossy Gabor: Angliában nem volt bolsevizmus! — Farkas István: Mert volt demokrácia, azelőtt is! Ott nem is Lesz! Önök* csinálják a bolsevizmust! — Zaj.) T. képviselőtársam azt mondja: Angliában nem volt bolsevizmus. Erre én azt felelem: itt meg nem lesz többé soha bolsevizmus azért, mert itt a nemzeti erő, amelyet mi ma képviselünk és átszenvedése annak a szörnyű uralomnak, minket józanított ki elsősorban. (Zaj a jobboldalon.) Ha azonban ezt a témát ide méltóztattak hozni, ebben is figyelmeztetem azt a kormányt, hiogy hagyja abba azt a tüntetést... (Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. A képviselő urak folyton a szabad agitációról és a szólásszabadságról beszélnek és éppen a közbeszóló 'képviselő urak nem engedik azt sem szóhoz jutni, akinek joga van szólani. Tessék csendben maradni. Gál Jenő: Ha már felvetődött itt a bolsevizmus, csalk annyit mondok, hogy már egyszer jó volna eibbőL kijózanodni, (Egy hang a jobboldalon: Bizony!) mert ez a veszedelem, itt nincs és többé nem is lehet, nagyon szeretném, ha a t. kormány intézkednék arról, hogy^ ne jelenjék meg minden hónapban vagy kéthónapban sztereotip módon olyan hír, hogy itt megint kommunista gócpontok vannak... (Meskó Zoltán: Kun Bella ne küldje ide az embereit!) Nem félünk az ilyen hitvány kísérletektől és nem kell az ilyen jelentéktelen dolgoknaikt, (Meskó Zoltán: A poloskát ki keli irtani, mert elszaporodik!) ilyen nagy jelentőséget tulajdonítani. (Zaj a jobboldalon és a szélsőbáloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Folytonos zajban nem lehet nyugodt tárgyalást és tanácskozást folytatni. Ha a kéüviselő urak nem tartják be a házszabályokat és a közbeszólásokat be nem szűntetik, kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. (Pakots József: Végre egyszer!) A képviselő urat ezért a közbeszólásáért rendreutasítom. Gál Jenő: Egy másik külpolitikai vonatkozásra vagyok bátor felhívni a t. Ház figyelmét. Ez inkább a pénzügyi reszortba tartozik, én azonban mégis azt hiszem, hogy egy helyes és okos külpolitika mindig az ország külföldi gazdasági összeköttetésén épül fel. Jelentőséggel bír tehát az, hogy kik a mi hitelezőink. A régi Magyarországot az angol, a holland és a svájci nagytőke látta el egészséges és nagyszerű kölcsönökkel. Vájjon nem kellene-e ambicionálnunk azt, hogy hitelezőink most is ugyanezek az államok legyenek, amelyek a szolidság, r a konszolidáltság, a méltányosság tekintetében és hitelpapírjaink elhelyezése tekintetében azt a konzervatív tekintélyt képviselik, amely mellett nem kell olyan kísérletekhez folyamodnunk, hogy esetleg drága pénzt részben invesztíciókra.. (Zaj és mozgás a jobboldalon.)
