Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-312

27á Az országgyűlés képviselőházának nek, — a nős tisztviselők kéthavi, családtalanok egyhavi törzsfizetésük összegét kaphatják csupán — hogy ezzel komoly szükség esetén az ama rászoruló tisztviselőkön nines segítve. A segítés egy hathatós módja az volna, ha a kölcsönösszeg kerete kiszélesíttetnék, úgyhogy indokolt esetben egyévi törzsfizetésnek megfelelő hosszúlej ártú, 15 éves törlesztéses kölcsön engedélyeztetnék olyan családos tisztviselőknek, akik még nélkülözésekkel sem tudják gyermekeiket neveltetni. Kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ezt az aktuális óhajt magáévá tenni és a köztisztviselői kölcsön felemelése iránt mielőbb intézkedni szíveskedjék. (Helyeslés.) Ugyancsak itt kérem a pénzügyminiszter urat arra, hogy a rendőrtisztek előmenetele szempontjából szinte kilátástalan és reménytelen státuszukat megváltoztatni és ezen a helyzeten segíteni méltóztassék. Azért említem ezt itt, mert a belügyminiszter úrban a legteljesebb jóakarat van meg, most csak a pénzügyminiszter úr jóakaratát szeretném ehhez megnyerni. (Jánossy Gábor: Ott is megvan!) Tisztelt Képviselőház! A mi kis magyar területünk Európa többi nagy államának területéhez képest olyan, mint egy kisbirtok a nagybirtokok között. Nagyon nehéz a mi helyzetünk ! Ha sikeresen akarunk a nagy világversenyben részt venni, akkor fel kell használnunk a technika minden vívmányát, ki kell használnunk minden természeti kincsünket, földgázunkat, bauxitunkat, meg kell feszítenünk a munkában minden izmunkat! Miután a kormány iránt, különösen a pénzügyminiszter úr iránt feltétlen bizalommal viseltetem, az appropriációról szóló javaslatot elfogadom. (Elénk éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az a meglehetős részvétlenség, mely r a kormány iránti bizalom kérdésének felvetésénél mutatkozik jellemző a mi parlamentáris helyzetünkre. (Farkas István: Ez igaz! — Jánossy Gábor: Ebben igaza van!) Olyan sajátszerű parlamentáris helyzetbe jutottunk, amelyhez fogható, azt hiszem, sehol a világon nincsen. (Jánossy Gábor: Mindenütt így van! — Györki Imre: No, no!) Parlamentükben az egyes felszólalók mindig elégedetlenkednek, összességükben azonban, amint a pártfegyelem alá kerülnek, mindig nagyon megelégedettek. A bizalom kérdésénél bátor vagyok a mélyénél kormány figyelmébe ajánlani, hogy egy országban, ahol csupa panaszkodó ajk van, egy országban, ahol csupa esengő embert lát az ember, akik mind a nélkülözött kenyér után futkosnak, akiknek családi bajaik vannak: a közviszonyok megbírálásánál lehetetlen azt az optimizmust felfedezni, amellyel a mélyen t. kormány ennek az országnak igazgatását végzi. Hogy milyen mélyen rejlő okai vannak e szomorú helyzetnek, legyen szabad mindenekelőtt rámutatnom éppen a helyettes miniszterelnök úr jelenlétében egy nagy közjogi fogyatékosságra, amely a regenerált alkotmány helyreállításánál negligáció alakjában vészterhesnek mutatkozik, mint az alkotmánybiztosíték hiánya. (Halljuk! Halljuk!) Ennek a nemzetnek helyes közjogi érzéke a szomorú idők, a forradalmi idők és a kommunizmus elmúlta után ösztönszerűleg a maga alkotmányának helyreállításához fogott úgy, hogy a nemzet szuverenitását kellett elsősorban kiépíteni. Törvényt hozott az első nemzegyűlés a szuverenitás gyakorlásáról, a főhatalom gyakorlása tekintetében, de nem hozott törvényt az U2. ülése 1929 június 14-én, pénteken. alkotmányozó nemzetgyűlés, a második nemzetgyűlés és nem hozott törvényt azóta az országgyűlés sem a népszuverenitásnak a választójogban rejlő biztosításáról. Nem érzik a képviselő urak azt, hogy amíg az egyik oldalon az állam kiépítésének szuverén jellegét egy nagyszerű törvényben biztosították, addig a másik oldalon a nép közjogi érvényesülésének biztosítását teljesen elhanyagolták? (Farkas István: Ez igaz!) Nem fogyatékosságié az, hogy letárgyaltuk a közigazgatás reformjáról szóló törvényjavaslatot, mielőtt az országgyűlés megalkotásának igazi modern, népállamhoz illő jellegét biztosítottuk volna? T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, de ez a kérdés nem oldható meg úgy, ahogy a t. többségi párt mindig mondja, hogy: benne van a programmban. (Meskó Zoltán: Benne van! — Derültség.) Elvégre ez a téma megérdemli, hogy komolyan foglalkozzunk vele. (Meskó Zoltán: Komolyan van benne!) Ezt a témát nem lehet eltréfálni. En nem lehetek bizalommal olyan kormány iránt, amely bifurkációt enged meg magának a választójog gyakorlása tekintetében, amely a városok közönségét alkalmasnak találta arra, hogy modern európai titkos választójogot gyakorolhasson, ellenben a folyton dédelgetett falu közönségét nem. A falu közönségéről pedig mindig azt mondják, hogy ez a gyökere a nemzetnek, ez az állam- és nemzetfenntartó elem. Miféle szegénységi bizonyítvány az, ha éppen ennek az államfenntartónak vallott elemnek^ a falu népének nem akarják megadni azt a választójogot, amelyet megadnak a városnak? (Meskó Zoltán: Ebben igaza van! — Farkas Gyula: Nem is kell a falusiaknak! En tudom, én köztük élek! — Meskó Zoltán: Igenis, kell nekik! — Bródy Ernő: ön nem kell nekik, de a választójog kell! — Szilágyi Lajos: Akkor nem kell, ha kellemetlenségük van belőle! — Meskó Zoltán: Eégi vicc, hogy nem kell nekik! — Farkas Gyula: Régi dolog, hogy nem kell nekik!) Azt az elmaradottságot, amely ebben mutatkozik, nem lehet metaforákkal elintézni, és nem lehet a falu dicséretével áthidalni. (Bródy Ernő: Jogot a falunak! — Fábián Béla: Ha nem kell, miért van benne a programmban?! — Jánossy Gábor: Azért, hogy kellő időben megvalósítsuk!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! (Fábián Béla: Ha nem kell, miért van benne? — Sándor Pál: Majd megvalósítják a következő században! — Farkas Gyula: Nem nagyon lelkesednek érte! — Bródy Ernő: önökért nem lelkesednek!) Kérem a képviselő urakat, miután itt mindenki beszél, csak a szónok nem jut szóhoz, méltóztassanak csendben maradni! Gál Jenő: Hogy a kérdésnek mennyire elevenére tapint ez a fogalom, mutatja az, hogy rögtön foglalkoztatja a Házat, mihelyet ezt a kérdést valaki beleveti a vitába. Miért? Azért, mert úgy látszik, kell mindenkinek. Az állam belső berendezkedésében szörnyű hiba és fogyatékosság az, ahogy most be vagyunk rendezve. Mindjárt be is fogom bizonyítani. T. Képviselőház! A választójog története Magyarországon nagyon érdekes. Aki 1875-től kezdve foglalkozott közjogi témákkal, és nemcsak szólamokkal, hanem kissé el is mélyedt a választók statisztikai adataiban és párhuzamot von, hogyan fejlődött a magyar választójog, és hogyan maradt el az angliai választójog mögött, az érdekes tapasztalatokra tehet szert. Angliáiban a választójog reformját, mint ahogy más államokbán is, békében csinálták meg. Figyelje meg a t. Képviselőház ezt a jelenséget!