Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-312

Az országgyűlés képviselőházának S A háborúban, 1916-ban Anglia, Belgium és Hollandia egyszerre nagy jogkiterjesztést adott. Miért? Angliában azzal érveltek, hogy a háborúban küzdött nép minden tagja megérdemli a választójogot és pedig megérdemli mind a két front. Az a front is, amely kint a harcmezőn szolgálta hazáját és az is, amely itthon, a maga nélkülözést mutatta be áldozatul s amely lerakta hadikölcsönök fejében a maga obulusát a. haza oltárára. (Hódossy Gedeon: Nem is ezektől félnek!) Egy országban történt ez, ahol nem kellett félni attól, hogy a hazaözönlő hadviselt férfiak mikép fogják követelni a maguk közjogi jogosítványát. Dániában ugyanekkor hozták be a titkos választójogot, ekkor terjesztették ki a közjogi jogosítványokat, pedig ott nem volt visszaáramló invázió. Csak Magyarországon, csak nálunk maradtunk el. Nálunk 1916-ban és 1917-ben volt egy töredéke a nemzetnek, amely érezte, hogy csak a választójogon keresztül lehet kimenekülni a szörnyűséges veszélyekből és csak egy egyértelműleg megnyilatkozó egész nemzet az, amelynek vétóját figyelembe veszik. Nem érzik, t. Képviselőház, hogy ebben a szörnyű elmaradottságban most is itt van ez a veszedelem? (Ügy van! Ügy van a baloldalon.) Most is éreznie kell a nemzetnek azt, hogy ennek a trianoni, letiport nemzetnek szavát, hangját akkor hallják meg igazán, ha olyan parlamentje van, amely a nép szabad akaratából és nem a közigazgatási apaprátus kegyelméből tevődik össze. (Ügy van! ügy van! a balés szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon. — Graeffl Jenő: Frázis! —- Bródy Ernő: Vagy titkos szavazás, vagy a parlament becsukása!) Engedelmet kérek, t. Képviselőház, valljuk meg őszintén... (Bródy Ernő: Csukják be a parlamentet! — Meskó Zoltán: Holnap becsukjuk! — Derültség.) ... az ország közigazgatási apparátusa.. (Jánossy Gábor: Inkább megjavítjuk! — Friedrich István: Ezt már nem lehet megjavítani! — Farkas István: Maguk sohasem javítják meg, hanem tönkreteszik az országot! Képtelenek arra, hogy jó dolgot csináljanak!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Méltóztassanak nyugodtságukat megőrizni és csendben maradni. Gál Jenő: Vessünk csak egy pillantást az ország közigazgatásának apparátusára. Bukott-e már meg főispán itt más okból, mint hogyha nem szállította megfelelően a kormánypárti mandátumot? Elképzelhető nálunk a közigazgatás olyan feleletrevonása, amely az állampolgári jogot előbbre teszi és fölébe emeli a közigazgatási disciplinának? Elegendőnek tartják egy ilyen közigazgatási apparátussal és berendezkedéssel szemben az interpellácionális jogra való válaszadásban a felelősség kérdésének megoldását? Nem. Ha elmulasztották eddig az állam szuverenitásának kiépítését, abban a hibában leledzenek most is, hogy az állam paritásos szuverenitását nem építették ki, amely az egyik oldalon az államfőnek magas közjogi jellegét törvényben domborítja ki, s amelynek nincs más ellenértéke a nemzet részéről, mint az általános, titkos választójog, (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) és á mindenkinek választási jogában szervezett erősség. Es higyjék meg t. Képviselőház, ehhez nem kell most már agitáció. (Zaj a jobboldalon. — Farkas István: Csak egypár képviselő fél tőle, hogy rossz lesz saját személyére nézve! — Farkas Gyula: A legkevésbbé sem félnek! — Fábián Béla: Félnek a magyar néptől! — Egy hang a jobboldalon: Dehogy félnek! )-. ülése 1929 {június 14-én, pénteken. 275 — Rassay Károly: Akkor miért helyezik a magyar népet gyámság alá, ha nem félnek tőle! —• Fábián Béla: Azt választja meg a magyar nép, akit akar, vagy akit muszáj neki?) T. Képviselőház! En emlékszem, volt egy idő Magyarországon ... (Zaj a jobboldalon. — Friedrich István: Leszünk mi még egy nézeten, mind! •— Felkiáltások a jobboldalon: Adja Isten! '-+ Rassay Károly: Már régen megbuktak! — Elnök csenget. — Bródy Ernő: Múzeumi alakok! Rassay Károly: A folyósón már meghaltak, itt csak színlelik, hogy élnek! — Jánossy Gábor: Ne tessék mindig én rám haragudni, nem én vagyok mindennek az oka! — Derültség. — Fábián Béla: Te is az oka vagy, miért támogatod ezt a kormányt!) Elnök: A képviselő urakat minden oldalon figyelmezetetem, méltóztassanak csendben maradni, mert ilyen zajban lehetetlenség a tárgyalást nyugodtan folytatni (Rassay Károly: Csak leplezni akarjuk, hogy csupán húszan vagyunk. — Friedrich István: Majd olvasni fogják az újságban, hogy: nagy vihar a Házban! — Zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak nyugalmukat megőrizni, mert különben kénytelen leszek névszerint megnevezni a közbeszóló urakat. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Gál Jenő: T. Ház! Az a történelmi erő, amely ä választójog dübörgésében nyilvánul meg, az 1917-es időkkel szemben most áttette a maga fórumát és küzdőterepét a parlamenten kívül álló tömegek közé. Próbálják, t. képviselőtársaim megkérdezni azokat az elemeket, akiket mostanság oly gyakran látogat az adóvégrehajtó, próbálják meglátogatni azokat a» elemeket, akik fizetésképtelenséget lepleznek, akik^ a közterheket nem. tudják viselni, nem tudlják gazdaságukat kellőképpen berendezni és se vetőmagot, se portékát nem tudnak vásárolni, hogy majd mit fognak hallani. Azt hiszik, hogy evvel a rendszerrel azok az elégedettlenek ... (Fábián Béla: Az egész ország elégedetlen! — Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Élénk ellenmondások a jobboldalon. — Elnök csenget.) Kérdem, lehet-e ilyen elemmel az élet politikáját vinni? így csak a halál és a temetés politikáját lehet vinni, amikor látjuk, hogy gazdaságilag szervezett rétegek miképpen pusztulnak el foglalkozási ágakra való tekintet nélkül, mikor már nincs 'dédelgetett gazda, kedvezményezett iparos, amikor már csak elszerencséítlenedett, nyomorult rétegek vannak az országiban. (Bródy Ernő: Csak a baromfitenyésztők vannak kedvezményezve!) Nem lehet ezen másképpen segíteni, csak úgy, h'ogy meg kell teremteni & népparlamentet. Amikor olyan témák kerülnk a Ház asztalára, mint az utóbbi időkben, kamat nélküli kölcsönök bizonyos emberek dédelgetésére, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Mozgás a jobboldalon.) amikor olyan témák kerülnek a Ház asztalára, hogy a kormány bizonyos intézeteknek kénytelen a segítségére sietni, amikor azt lehet látni, hogy mindenki elbukóban van és mégis egyesek nagyszerűen kitartottságot élveznek és nagyszerű üzletekhez jutnak, amikor a közszállítási törvénynek azokat a parancsait sem tartják b&, hogy csak azok jussanak köz szállításokhoz, akik megfelelő garanciákkal rendelkeznek, nem pedig jó ajánlókkal, akkor higyjék el, nincs más mód és lehetőség ebből az állapotból való kimenekülésre, mint felváltani ezt a rendszert egy másik rendszernek. (Ügy van! Ügw van! a bal- és szélsőbal oldalon. — Ellenmondások a jobboldalon. — Egy hang a jobboldalon: Jól néznénk ki!) Nem játszik itt