Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-312

Az országgyűlés képviselőházának 3 úgyhogy a Mellon-csoport az elkövetkező esztendőben már a világ aluminiumtermelésének 70%-át fogja produkáni. A Lauta és Mellonék között a közel jövőben igen erős harc várható, melyet most jól értékesíthetnénk a saját hasznunkra. T. Képviselőház! Már a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával bátor voltam felvetni a «közüzemek konimereializálásá»-nak gondolatát, amelyet most a pénzügyminiszter úrnak is bátorkodom szíves figyelmébe ajánlani. Ügy a közgazdasági miniszter úr, mint a pénzügyminiszter úr legutóbb kifejezést adtak olyan irányú programmjuknak, amely szerint a nemzeti jövedelem fokozásának, elsősorban új tőkék behozatala a leglényegesebb előfeltétele. E tekintetben azt hiszem, a miniszter urak nem arra gondoltak, hogy olyan külföldi tőkék jöjjenek az országba, amelyek rövid lejáratú kölcsönök formájában jelentkeznek, hanem olyanokra, amelyek a magyar üzleti vállalkozásokban állandó és biztos elhelyezést találnak és amelyeknek felmondásával nem kell állandóan számolni. Kétséget nem szenved, hogy a pénzügyminiszter úr, amikor programmjának ezt a részét kifejtette, elsősorban arra gondolt, hogy ezek a külföldi tőkéik ipari vállalkozásainkban helyezkedjenek el. Kétséget nem szenved, hogy a külföldi tőkéknek a magyar iparban elhelyezkedésére nálunk — szemre — minden feltétel megvolna. Megfelelő vámvédelmet nyújtunk az iparnak, sokszor a külföldi ár 20—25%-át, azonfelül a közszállításoknál és egyéb szállításoknál, amelyek közpénzből fizettetnek, a hazai ipar védelme rendkívül intenzív éé nemcsak maguk az ipari hatóságok, hanem az ipari érdekeltségek is minden tőlük telhetőt elkövetnék:, hogy olyan áruk, amelyek belföldön is gyárthatók, külföldről behozhatok ne legyenek. Madártávlatból figyelve és ítélve meg tehát a kérdést, azt hinnők, hogy a hazai ipar fejlesztésére, amely ilyen kedvező előfeltételek mellett dolgozik, igen könnyű külfödi tőkéket szerezni. A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a magyar ipari részvénytársaságok neihezen vagy alig jutnak külföldi tőkékhez, amikor alaptőkéiket emelik vagy üzemeiket bővítik. Mi ennek az oka? Ennék oka az, hogy a külföldi tőkés, akinek ilyen magyar ipari részvényeket felkínálnak, kevéssé érdeklődik a vámvédelem iránt, még kevésbbé érdeklődik a hazai iparnak közszállításoikmál való védelme iránt, hanem csak azt nézi, hogy a részvények tőzsdei árfolyamai hogyan mozognak és hogy a részvények mennyi osztalékot fizetnek! Egy ilyen vizsgálat eredménye pedig nem olyan, hogy a külföldi tőkést, magyar ipari részvények vásárlására csábítaná, vagy biztatná. Közismert jelenség ez és a szakemberek, akiket erre vonatkozólag megkérdeznék, azonnal azt mondják, hogy ennek, a kedvezőtlen osztalékpolitikának a jelenlegi társulati adórendszerben van elsősorban az oka. A jelenlegi társulatiadó ugyanis alacsony osztaléknál is 16%, és pótlékai 50—60%-ot tesznek ki, úgyhogy a társulatiadó végeredményben 24—26% a Legalacsonyabb rentabilitásnál, magasabb rentabilitásnál pedig a társulatiadó pótlékaival együtt eléri sokszor a 60—70%-ot is. E mellett figyelembeveendő, hogy a társulatiadót nem a 'kifizetésre kerülő osztalék után, hanem a könyvszerű nyereség után állapítják meg, tehát a társulatiadó a részvénytársaságok által tartalékolni kívánt, vagy a vállalatok beíső '. ülése 1929 június 14-én, pénteken, 273 megerősítésére fordított összegek után is megfizetendő. Ez magyarul annyit jelent, hogy a jelenlegi társulati adórendszer üldözi egyrészt az osztalékot, másrészt azonban lehetetlenné teszi a vállalat belső megerősítését, előrehaladását, tartalékok gyűjtését és ezzel lehetetlenné teszi, hogy a vállalatok meglévő adósságaiktól és magas kamatterheiktől megszabaduljanak. Javuló árfolyam és javuló osztalék, két tényező, amely új részvényeseket és külföldi tőkéket vonz; ezt a kettőt pedig a jelenlegi társulati adó-rendszerének megváltoztatásával érhetjük el. Ezért kérem a pénzr ügyminiszter urat, hogy eszközöljön alapos változtatást a társulati adó-rendszerünkön és egy egyszerű osztalékmegadóztatással vágjon bele a társulati adószabályok rengetegébe, mert addig nem bízom abban, hogy hazai iparvállalatainkban jelentősebb külföldi tőkék elhelyezkedj éneik. Erre vonatkozóan bátor voltam a kereskedelmi tárca tárgyalásánál arra rámutatni, hogy közüzemeink az ő relatív és abszolút monopóliumokkal sokkal inkább bírnak külföldi tőkét vonzó erővel, csak olyan formát kellene ezeknek a közüzemeknek adnunk, hogy az idegen tőkék b eszi vásár a alkalmasak is legyenek. Ez a forma : az úgynevezett vegyes gazdasági alakulat! A vegyes gazdasági alakulatok olyan cégek, leginkább részvénytársaságok, amelyekben a köz- és magántőkék együttesen vesznek részt. Különösen Németországban alakultak nagyobb számban ilyen vegyes gazdasági részvénytársaságok, amelyekben felerészben községek és egyéb hatóságok, felerészben pedig a magántőkék részesülnek. Ilyen vegyes gazdasági alakulatok csakugyan alkalmasak lennének ná

u lünk is a községi és egyéb közüzemek vezetésére, ügyeinek intézésére és kommerciális szervezetük megoldaná a közüzemek kereskedelmi vezetését. Ezzel együtt eléretnék az a cél is, hogy a közüzemek fejlesztéséhez szükséges anyagi eszközök előteremtésének gondja a községektől, törvényhatóságoktól elvétetnék, úgyhogy ezek, az amúgyis rendkívül szerény vagy egyáltalán fenn nem álló hitellehetőségeiket nem terhelnék. A közüzemeknek vegyes gazdasági alakulatokká való átalakításával biztosítanék azt, hogy feltétlenül produktív célokra igen jelentékeny külföldi tőkék jönnének be az országba, olyanok, amelyek itt állandó és biztos elhelyezést nyernének. E mellett a közüzemek jelenlegi birtokosainak kezében levő tőkék értéke és jövedelmezősége gyarapíttatnék, fokoztatnék, A.z összes tervek közül, amelyek a külföldi tőkének ideyonzását célozzák, szerintem ez a gondolat rejti magában a legreálisabb lehetőségeket, különös tekintettel arra, hogy a magyar közüzemekben fekvő tőkék a nemzeti vagyonnak igen nagy hányadát alkotják. Ezt a gondolatot ajánlom a t. pénzügyminiszter úr magas figyelmébe. (Helyeslés a középen.) Végezetül meg kell említenem az úgynevezett köztisztviselői kölcsön problémáját. Tudvalevő, hogy ez a kérdés a tisztviselői társadalomnak legaktuálisabb kérdése. A kölcsönösszegek felemelésének kérdését úgy a hitelt igénylő közalkalmazottak, mint ezek hivatalos érdekképviseletei is állandóan napirenden tartják. A köztisztviselői kölcsönöket a Pénzintézeti Központ bonyolítja le és bár ezt a lebonyolítást az érdekeltek legnagyobb megelégedésére és — mint magam is tapasztaltam — a leggyorsabban végzi, mégis a folyósított összegek olyan elenyészően csekély segítséget jelente40*