Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-312
272 Az országgyűlés képviselőházának nak hajtásához felhasznált motorszesznek nem kell különleges eljárással készített, dehidrált szesznek lenni, erre a célra megfelel az egészen közönséges 90%-os, vagy még azon aluli szesztartalmú mezőgazdasági szesz is. (Ügy van! a középen.) Azonkívül igazolták azt is, ^hogy a motoroknak régebben tapasztalt rongálódásait is sikerült teljesen kiküszöbölni. Mindazoknál az államoknál, amelyek folyékony tüzelőanyagkinccsel nem rendelkeznek, — így nekünk magyaroknak is — nemzeti és hadászati szempontból fő törekvésünknek kell lennie, hogy a külföldről importált nyersanyag, ásványolajtermékek fogyasztásától magunkat megszabadítsuk, vagy legalább is fogyasztásunkat csökkentsük. A folyékony tüzelőanyag legnagyobb' mennyiségben ezidőszerint az Egyesült-Államokban fordul elő, ahol komoly geológusoknak az a megállapítása, hogy az amerikai petróleumforrások is ki fognak apadni száz esztendő múlva. Az újabb időkben, petróleumforrások utáni minden kutatás eredménytelen maradt, úgyhogy már maga az amerikai kormány is komolyan foglalkozik a földben rejlő olajkészleteinek takarékosabb felhasználásával és petróleumtermékeknek más anyagokkal való helyettesítésével. A kőolajtermékek helyettesítésével legszakszerűbben a legutóbib időkben Franciaország foglalkozott, mert Franciaországnak a teljes benzinfogyasztását a külföld látja el. Franciaország 1923-ban a világháború befejezése után hozott egy törvényt, amelyben minden benzinimportőrt arra kötelezett, hogy az általa behozott benzinmennyiség 10%.-ának megfelelő mennyiségű finomított tiszta szeszt, dehidrált szeszt köteles az állami szeszmonopóliumtól átvenni és azt motorüzemanyagként felhasználni. A francia kormány nem akarta a motortulaj dobosokat ennek az aránylag drága tiszta szesznek, a benzinniel szemben való ártöbbletével terhelni és ezért az előállítási áron alul adta ezt a dehidrált szeszt az, importőrök rendelkezésére. Az így szenvedett veszteséget pedig részben az egyéb ipari célokra eladott szesz árának felemelésével, részben pedig a bor forgalmiadójának felemelésével igyekezett kiegyenlíteni. Ez a törvény azonban a franciaországi szesziparra súlyos csapást jelentett, mert 1913-ban, közvetlenül a háború kitörése előtt hárommillió hektoliter volt a francia évi szesztermelés, míg a háború alatt, mint mindenütt másutt, csökkent ia szesztermelés, 1919-ben félmillió hektolitert, 1923-ban pedig, mikor ezt a törvényt hozták, közvetlenül ennek előtte évi másfélmillió hektolitert tett ki. A törvény meghozatala és életbeléptetése utáni esztendő végén leesett a franciaországi szesztermelés 800.000 hektoliterre, mert a szesz árának felemelése következtében a fogyasztás nagy mérvben csökkent. Az állami szeszmonopólium az előírt szeszmennyiségnek csak mintegy egyharmad részét adhatta a benzinimportőröknek, akik ezt azután egyenlő mennyiségű benzinnel keverve, hivatalos nyelven, mint «nemzeti motorikus üzemanyag»-ot, a köznyelven pedig, mint «politikai motorüzemanyag»-ot hozták sokkal olcsóbb áron forgalomba. Míg előttünk csak ez a néhány esztendős francia példa volt és az abból leszűrt tapasztalat, addig indokolt lehetett mindenkinek idegenkedése a motorszesznek a gyakorlati életben való alkalmazásával szemben. Mert a fraincia eljárás, vagyis a benzinnek szesszel való keverése egyáltalán nem vált be. Ma azonban, amidőn egy magyar gépészmérnök, 312. ülése 1929 június lé-én, pénteken. Kund Ede műegyetemi adjunktus ugyancsak Franciaországban! végzett kutatásai és ott szerzett gyári tapasztalatai alapján egy zseniális találmányra jött rá, mely az összes eddig mutatkozott hátrányokat kiküszöbölte, ezt a találmányt fel kell használnunk, mert ennek " sikerével most már találkozni fog a jövő gyakorlati életben úgy a mezőgazda, mint a gyáros, az iparos és az autósportsmann, akiknek jelentékeny megtakarítást jelent majd az üzemanyag-fogyasztásnak közel egyharmadával való csökkentése. Nem beszélve arról, hogy háborús bonyodalom esetén nagyobb katasztrófától csakis ennek az eljárásnak alkalmazásával tudunk majd megmenekülini. Kérem a pénzügyminiszter urat, hogy a motortulajdonosoknak rendeletileg bocsásson hazai motorszeszt, denaturált szesz-árban rendelkezésére. A másik műszaki kérdés: az alumíniumgyártás, amelyet még áldozatok árán is meg kell valósítani! Ez közérdek is, állami érdek is. Evente húsz millió pengő értékű rézimportunk van, amelynek jelentős része nálunk hazai aluminiummal helyettesíthető volna. Az elmúlt két esztendőben igen komoly ; külföldi tőkecsoportok érdeklődtek Magyarországon az aluminiumgyártás létesítése iránt. 1927-ben egy svájci csoport, 1928-ban pedis: egy angol tőkecsoport érdeklődött a kereskedelmi minisztériumban. A magyar áluminiumgyár azonban mégsem épült meg, mert a mémet bi, rodalmi állami aluminium-művek, úgyis, mint a Bauxit Trust főrészvényesei, nagy befolyásukkal mindent elkövettek, hogy -a magyar timföld- és áluminiumgyár létesítését megakadályozzák. ! * I '" ! Ha megvolna már a magyar gazdasági vezérkar, úgy ennék szakembereivel szemben a Bauxit Trust bizonyára nem tudott volna efféle kulisszák mögötti elgáncsolást produkálni. Söpkéz Sándor képviselőtársam költségvetési beszéde alkalmával — amikor a villámos; áram termelési egységáráról beszélt — a pénzügyminiszter úr közbeszólt, hogy: «két filléres : áramár is lehetséges!» Erre Söpkéz ezt lehetsé1 gesnek mondotta elektrochémiai üzemben teljesen állandó termelés mellett, mely az év 8760 órájában állandóan igénybe van véve. Már pedig az.aluminiumgyártás teljesen ilyen üzem, és így nem lehet érv többé, hogy nincs olcsó villamosáram! Arra kérem a pénzügyminiszter urat, hogy az ország érdekében ne engedje elgáncsolni ezt ! az ügyet, hiszen a hauxiton kívül nekünk más nemzeti kincsünk. úgyszólván nincs. Arra kérem a pénzügyminiszter urat, hogy addig is, míg a kormány egy magyar gazdasági vezérkart létesíthet, küldjön ki egy bizottságot nemcsák az aluminiumgyár rendkívül nagyjelentőségű kérdésének megvizsgálására, hanem arra is, hogy az, egy nemzetközi pályázat feltételeit dolgozza ki és írja ki a nemzetközi pályázatot, amely az ország közvéleményére bizonyára megnyugtatólag fog hatni! Egy ilyen nemzetközi pályázaton várhatóan részt fognak venni nemcsak a svájci, és nemcsak az angol tőkecsoport, hanem részt fognak venni ezen maguk a németek is, a LautaWerke, mert nekik érdekük, hogy ne veszítsék el a magyar piacot és érdekük, hogy tezemheszálljanak az amerikai Mellon-csoporttal. amely a német birodalmi kormánytól az elmúlt esztendőben meg akarta vásárolni a német birodalmi aluminiumgyárakat akkor, amikor megvette Spanyolország két ailuminiűmgyárát, Olaszországnak is egyik aluminiumgyárát, de még többre törekszik,
