Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-312

Az országgyűlés képviselőházának 312. ülése 1929 június 14-én, pénteken. 271 ország pénzügyminisztere a magyar nép földjébe veti az új Magyarország jövendőjének magvait és a magyar föld még mindig hű. maradt hozzánk! (Ügy van! jobb felől.) Ugyancsak igaz örömmel tölthet el minden magyar hazafit az, hogy az^ állami bányászati kutatások az ércek feltárását is programmjukba vették. Hiszem, hogy a recski rézbánya bíztató kutatásai ennek az akciónak csak kezdetét jelentik és ez folytatódni fog az aluminiumércek és más hasznosítható ásványok feltárása terén is. Tudjuk, hogy megcsonkított hazánk egyik legjelentékenyebb előfordulási helye az aluminiumércnek: a bauxitnak. A magántőke nagy igyekezettel vetette rá magát erre a bányászati ágra, eddig azonban — a bauxit-cementhez felhasznált aránylag kisebb mennyiségű bauxittól eltekintve — úgyszólván minden termelt aluminiumérc külföldre vándorolt. A ma üzemben álló gánti bauxit-telepünk a Vérteshegységben, a német aluminiumtröszt kezében van. Nagyon kívánatos volna, hogy a Bauxit Trust által még le nem foglalt bauxit-telepek feltárásával is foglalkoznék az állam, mert az aluminium, a jövő férne és nem érdektelen, hogy kellő időben a.z állam az aluminium termelésére is befolyást tudjon gyakorolni. Ezek után most két műszaki kérdéssel bátorkodom foglalkozni, azért, mert mind a kettő nagyjelentőségű és reánk, magyarokra nézve elodázhatatlan. Elodázhatatlan azért is, mert nagy pénzügyi vonatkozásai vannak, azonkívül nemzetvédelmi, mezőgazdasági és társadalompolitikai fontossága van, különösen a hazai munkanélküliség enyhítése szempontjából. Az első műszaki kérdés: a motorszesz problémája. Azt hiszem, hogy a kormány komolyan foglalkozik azzal, hogy a motorikus gépi hajtóerő nyersanyagának (benzin) importját csökkentse. Ez vezette a kormányt akkor is, amikor másfél évvel ezelőtt a Házban a közúti gépjárművek megadóztatásáról szóló törvényjavaslatot tárgyaltatta, amelyben a benzinnek 10% erejéig dehidrált szesszel való keverését rendelte el. A pénzügyminiszter úr ez irányú rendeletét mai napig sem adta ki, (Friedrich István: Nagyon jól tette! Már akkor is mondtuk, hogy az egész nem ér semmit!) és nekem is az volna, erre a közbeszólásra reflektálva, a kérésem, (Friedrich István: Franciaországban is megbukott!) hogy ezt a rendeletet ne adja ki, (Friedrich István: Ügy van!) de helyesebben mégis úgy kell kifejeznem magamat, hogy ne így adja ki! (Friedrich István: Sehogy se adja ki!) Arra kérem a pénzügyminiszter urat, hogy kiadandó rendeletében ne azt rendelje el, hogy a benzinbe szeszt kell keverni, hanem hogy motorikus célokra általában szeszt kell felhasználni! Bátor vagyok ezt meg is indokolni. Egy mezőgazdasági államban a motorszesz problémájának végtelen nagy jelentősége van. A répa, a tengeri, a burgonyatermelés a talajt készíti elő a gabonára. Viszont a szeszgyártás melléktermékei r az állattenyésztés nagymérvű fejlesztéséhez járulnak hozzá. A répa-, a tengeri- és burgonyatermelés nagy szociális jelentőséggel bír, mert a kapálás, a szedés sok embernek, sok mezőgazdasági munkásnak nyújt foglalkoztatást, viszont az ország belrendjének és fejlődésének az a legbiztosabb alapja, hogyha mindenkit foglalkoztatáshoz lehet juttatni. A szeszgyár nem soyányítja a magyar földet, mert amit a földből kivett és feldolgozott, azokat, mint például a répaszeletet, feltakarmány ózva, a földnek visszaadja. Ha szeszgyár a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXII. szeszt exportálja, akkor a gazdaságból, a földből tulajdonképpen nem vitt ki idegenbe

/ semmit. Ha azonban például búzát exportálunk, akkor kivittük a földből a foszfort, a kálit, a nitrogént, vagyis mindezt eladtuk idegenbe a búzával együtt. A XX. században nehezebb problémákat is megoldottak már, mint amilyen a motorszesz problémája. Éppen ezért bízom abban, hogy a pénzügyminiszter úr ezt a kérdést annál is inkább kezébe veszi és megoldja, mert a szesz exportára magasabb, mint a benzin importára és mert egy kilogramm benzinnek egy kilogrammnál kevesebb szesszel való helyettesítése — keverésnél — semmiesetre sem lehetséges, mert itt egy kilogramm benzin pótlására körülbelül másfél kilogramm dehidrált szeszre van szükség, míg a Kund-féle magyar eljárásnál egy kilogramm benzint egy kilogrammnál jóval kevesebb szesszel lehet helyettesíteni. A mai Magyarország — circa 30 millió pengős évi ásványolaj behozatalából — . motorikus benzinfogyasztására 15 millió pengő értékű benzin esik. Körülbeluül 15 millió pengő megy tehát ki külföldre, mert azt a desztillációt, amelyet a mi finomítóink oly kevés munkabérrel itthon végeztetnek, a nyersanyagért külföldre menő nagy összeghez képest, igazán el lehet hanyagolni. A kereskedelmi mérlegünket lényegesen és évről-évre rohamosan emelkedő mértékben rontó benzinfogyasztást nagyban csökkenthetnénk, ha a benzint hazai termelésű mezőgazdasági szesszel lehetne helyettesíteni. A budapesti műegyetem mezőgazdasági gépkísérleti állomásán az eddig végzett kísérletek szerint egész benzinfogyasztásunknak mintegy egyharmad részét meg lehetne takarítani szesszel, mégpedig közönséges denaturált és nem dehidrált szesszel; mégpedig úgyhogy a megtakarított benzinmennyiségnek helyettesítésére elegendő volna szeszből, a megtakarított benzinnek körülbelül egynegyed része, maximálisan egyharmad része, úgyhogy 1 kilogramm hazai termelésű motorszesz felhasználásával körülbelül 3—4 kilogramm külföldi benzint takaríthatnánk meg. Tekintettel arra, hogy a szesz előállítási költsége nem lényegesen magasabb a benzin belföldi áránál, a szesznek ilyen módon való felhasználása nemcsak nemzetgazdasági szempontból, hanem a fogyasztók, elsősorban a motortulajdonosok, mégpedig úgy a magyar mezőgazdák, traktortulajdonosok, mint a vállalkozók és automobiltulajdonosok érdekében nagvon kívánatos lenne. Mielőtt a technika idáig jutott, — mert ezek az eredmények csak a legutolsó évek eredményei, vívmányai — az volt a motor szesz felhasználásával szemben az idegenkedés egyik oka, hogy a régi kísérleteknél egy kilogramm benzin helyettesítéséhez másfél kilogramm dehidrált szeszre, mégpedig egy rendkívül költséges és különleges szeszgyári berendezéssel finomított szeszre volt szükség, melynek gyártási találmánya a franciák tulajdonát képezte. A másik ok pedig az volt, hogy a motornak motorszesszel való hajtásánál, a motorszerkezetek bizonyos rongálódását tapasztalták. Hozzájárult mind ehhez még az is, hogy sem a motorokkal dolgozó mezőgazdák, sem maguk a hivatott mérnökök nem tartották lehetségesnek azt, hogy valaha is elérhető legyen az, miszerint egy körülbelül hatezer kalóriás szeszből a motor üzeméhez ne kelljen több, mint egy közel tízezer kalóriás benzinből! A legutóbbi és legújabb kísérletek azonban azt igazolják, hogy egv kilogramm szesszel több kilogramm benzin pótolható és, hogy a motor40