Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-312
268 Az országgyűlés képviselőházának akikről a Vöröskereszt Egylet nem tud. Miért nem tud róluk a Magyar Vöröskereszt Egylet"? Azért, mert az a névsor, amelyet Oroszországból az oroszországi magyar Vöröskereszt-miszszió hazaküldött, úgylátszik, a Magyar Vöröskereszt Egylethez nem érkezett meg. Hogy ez miként történhetett, arra egy konkrét példát mondok. A magyar Vöröskereszt-missziónak Oroszországban másodtitkára volt egy Celldömölkről, Jánossy Gábor t. barátom kerületéből való ügyvéd, dr. Gergely Lajos. Ez még a mai napig is úgy van vezetve itthon, mintha Nikolskban lenne 1 , holott 1919 óta a magyar Vöröskereszt-missziónak másodtitkára volt Oroszországban, 1927 óta politikai okokból Vladivostokban ül és jelenleg éppen ott tart, hogy Solo wjeds ki-szigetre, mely az Északi Jegestengerben van s amelyről később leszek bátor néhány képet bemutatni a t. Képviselőháznak, viszik száműzetésbe. (Jánossy Gábor: Ismerem az esetet! Elszakadnak a térdeim, hogy kiszabadítsuk szegényt!) Arról beszélt a t. honvédelmi miniszter úr, hogy miért nem tudnak hazajönni a hadifoglyok. A magyar kormány megbízása alapián a külföldi konzulátusok Oroszországban moszkvai és pétervári lapokban közzétettek egv hirdetést, amelynek értelmében állami költségen hazaszállítják azokat a hadifoglyokat, akik Moszkvában a külföldi missziónál jelentkeznek. Moszkva például Vladivosztoktól tizenegy gyorsvonat nam távolságra vani. Tizenegy gyorsvonat nap költsége két hét élelmezési költsége. Erre azt válaszolhatná valaki, hogy jöjjenek haza a hadifoglyok személyvonaton. Csakhogy Oroszországban az a helyzet, hogyha személyvonaton jön valaki, akkor hosszabb ideig tart az utazás, tehát hosszabb ideig kell gondoskodnia saját élelmezéséről. És mit csináljon az a szegény nyomorult hadifogoly Moszkvában, amikor Moszkvábam senki sem gondoskodik az élelmezéséről, csak azon a napon ,amikor a hadifogoly-transzport Magyarország felé megindul. Annak az embernek te* hát egy idegen városban, leromolva és lerongyolódva magának kell gondoskodnia saját élelmezéséről. Feltéve azt, hogy valakinek már volt pénze ahhoz, hogy mindezeket a költségeket fedezze, ezek a hirdetések csak az orosz lapokban jelentek meg: a magyarok, akik kint vannak, már megtanultak oroszul, de nem tanultak meg írni és olvasni. A városokban lakó magyarok tehát nem tudnak oroszul írni és olvasni, csak akkor tudtak az egész kicserélési akcióról, ha valamelyik orosz figyelmeztette őket erre. Azokat pedig, akik kint dolgoztak a Kirenz-pusztákon, va^y száz kilométerekre a Vasútvonal akt ó 1 , a szibériai telepeken, nem is figyelmeztethette senki, azért, mert — aki a szibériai viszonyokat ismeri, az tudia, hoarv — orosz újság a szibériai és turkesztání falvakba sohasem kerül. Most a honvédelmi miniszter úr harmadik kérdé«ére felelek és ezzel talán a hadifoglvok hozzátartozóit is tájékoztatom, hogy tudniillik hol vannak ezek a hadifoglyok. Ezek szét vannak szórva az egész hatalmas, óriási Oroszország területén. Vannak községek, ahol van belőlük 8—9, vannak községek, ahol egy magyar szomorkodik, szegényke, és arra gondol, hogy a magyar kormánynak mikor fog eszébe jutni, hogy ő nem a saját passziójából ment el a Kárpátokba védeni a magyar aratást, és hogy minden magyarnak, aki még kint van orosz hadifogságban, a magyar kormány a nemzeti lelkiismeret^ előtt tartozik felelősséggel. A hadifoglyok másik része kisiparos. Vannak, akik a vá312. ülése 1929 június 14-én, pénteken. rosokban tisztviselők, vannak, akik bírósági és rendőrségi állást fogadtak el. Most abból a szempontból kell megvizsgálnom az oroszországi magyarokat, hogy kik akarnak közülük hazajönni és kik nem akarnak. Három kategória van. A legelső kategória: akik egyáltalán nem akarnak hazajönni; a második kategória: akik anyagi kérdések miatt nem jÖ hétnek haza Magyarországra; a harmadik kategória: akiket nem engednek haza Magyarországra. Az első számú csoporthoz tartoznak az eloroszosodott magyarok, akik kommunistákká váltak, akik állami szolgálatba jutottak, mint magasrangú katonatisztek. Így például — nem tudom, él-e még — szegény Kapitány Gyula, aki a leglegendásabb magyar hősök egyike volt és aki Krasznajarszkban tervezett magyar kirohanással kapcsolatban letartóztatásba került és a falhoz állították azzal a kérdéssel: átveszed-e a vezérkari iskola vezetését, vagy meghalsz í Nem tudom, hogy ez a szerencsétlen ember yezeti-e Oroszországban most is a vezérkari iskolát, csak annyit tudok róla, hogy egyszer Besszarábia határán jelent meg a Denikin elleni operáció alkalmával egy magyar hadsereg élén olyan tervvel, hogy betörnek Romániába és hazajönnek. Ezekről nem beszélek azért, mert hiszen ezek most az orosz arisztokráciához tartoznak, ahhoz az új arisztokráciához, amelyet a kommün magából kitermelt. Ezek a magyarok nem akarnak és nem fognak hazajönni. Marad a másik kategória, azok, akik anyagi kérdések miatt nem jöhetnek haza Magyarországra. Ezek az anyagi kérdések kétfélék. Vannak olyanok, akik odakint mint kereskedők, vagy mint iparosok dolgoznak és a tisztességük nem engedik őket haza, mert tartoznak. Ezek tartozásaikat le akarják fizetni és várják a jobb üzleti konjunktúrát úgy, mint jelenleg Magyarországon Wekerle miniszter úr adófizetői. De sajnos, ott is hiába váriák a konjunktúra javulását. Ezek tehát becsületből kintmaradnak Oroszországban. Ennek a kategóriának másik része az, amelynek nincs pénze arra, hogy a vonatköltséget megfizesse, s nincs pénze arra sem, hogy az élelmezési költségeket Moszkváig meg tudja fizetni. A harmadik csoport a legszerencsétlenebb. Es itt kérem az egész magyar kormányzat és az egész magyar lelkiismeret feltámadását, nem úgy, hogy majd erről a kérdésről októberben vagy novemberben fogunk tárgyalni, hanem igenis, tisztelettel kérem a kormányt, amely — úgy látszik — más kérdésekben úgy sem tud kint a Népszövetségnél eredményeket elérni, hogy legalább ebben a kérdésben döbbentse meg Európa lelkiismeretét, hogy a G. P. U., az orosz politikai rendőrség működéséből kifolyólag^ a Solowjedski szigeten, a Jeges-tengerben miért kínlódnak még mindig magyarok? Hogy miért kínlódnak, azt is el kell mondanom itt a Képviselőházban. Az intelligenciát, az itthon jobb összeköttetéssel rendelkező embereketaz oroszok — minden alkalomra készen — még most is, mint túszokat tartják vissza, mert nem igaz az, hogy az utolsó túsztranszport hazaérkezett. ' Hazaérkezett legutóbb egy túsztranszport, amelyben magasrangú katonatisztek és olyan hadifoglyok voltak, akiknek itthon jobbak voltak az összeköttetéseik. De igenis vannak olyanok is, akiket, miután megtudták róluk az oroszok, hogy idehaza bizonyos összeköttetéseik vannak, — hiszen nem kellett egyebet csinálnick, mint figyelni a postájukat — kémkedés, ellenforradalom, áremelés,
