Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-312

268 Az országgyűlés képviselőházának akikről a Vöröskereszt Egylet nem tud. Miért nem tud róluk a Magyar Vöröskereszt Egylet"? Azért, mert az a névsor, amelyet Oroszország­ból az oroszországi magyar Vöröskereszt-misz­szió hazaküldött, úgylátszik, a Magyar Vörös­kereszt Egylethez nem érkezett meg. Hogy ez miként történhetett, arra egy konkrét példát mondok. A magyar Vöröskereszt-missziónak Oroszországban másodtitkára volt egy Celldö­mölkről, Jánossy Gábor t. barátom kerületéből való ügyvéd, dr. Gergely Lajos. Ez még a mai napig is úgy van vezetve itthon, mintha Ni­kolskban lenne 1 , holott 1919 óta a magyar Vörös­kereszt-missziónak másodtitkára volt Orosz­országban, 1927 óta politikai okokból Vladi­vostokban ül és jelenleg éppen ott tart, hogy Solo wjeds ki-szigetre, mely az Északi Jeges­tengerben van s amelyről később leszek bátor néhány képet bemutatni a t. Képviselőháznak, viszik száműzetésbe. (Jánossy Gábor: Ismerem az esetet! Elszakadnak a térdeim, hogy kisza­badítsuk szegényt!) Arról beszélt a t. honvédelmi miniszter úr, hogy miért nem tudnak hazajönni a hadifog­lyok. A magyar kormány megbízása alapián a külföldi konzulátusok Oroszországban moszkvai és pétervári lapokban közzétettek egv hirdetést, amelynek értelmében állami költsé­gen hazaszállítják azokat a hadifoglyokat, akik Moszkvában a külföldi missziónál jelentkeznek. Moszkva például Vladivosztoktól tizenegy gyorsvonat nam távolságra vani. Tizenegy gyorsvonat nap költsége két hét élelmezési költsége. Erre azt válaszolhatná valaki, hogy jöjjenek haza a hadifoglyok személyvonaton. Csakhogy Oroszországban az a helyzet, hogyha személyvonaton jön valaki, akkor hosszabb ideig tart az utazás, tehát hosszabb ideig kell gondoskodnia saját élelmezéséről. És mit csi­náljon az a szegény nyomorult hadifogoly Moszkvában, amikor Moszkvábam senki sem gondoskodik az élelmezéséről, csak azon a na­pon ,amikor a hadifogoly-transzport Magyar­ország felé megindul. Annak az embernek te* hát egy idegen városban, leromolva és leron­gyolódva magának kell gondoskodnia saját élelmezéséről. Feltéve azt, hogy valakinek már volt pénze ahhoz, hogy mindezeket a költsége­ket fedezze, ezek a hirdetések csak az orosz lapokban jelentek meg: a magyarok, akik kint vannak, már megtanultak oroszul, de nem tanultak meg írni és olvasni. A városok­ban lakó magyarok tehát nem tudnak oro­szul írni és olvasni, csak akkor tudtak az egész kicserélési akcióról, ha valamelyik orosz figyelmeztette őket erre. Azokat pe­dig, akik kint dolgoztak a Kirenz-pusztákon, va^y száz kilométerekre a Vasútvonal akt ó 1 , a szibériai telepeken, nem is figyelmeztethette senki, azért, mert — aki a szibériai viszonyokat ismeri, az tudia, hoarv — orosz újság a szibé­riai és turkesztání falvakba sohasem kerül. Most a honvédelmi miniszter úr harmadik kérdé«ére felelek és ezzel talán a hadifoglvok hozzátartozóit is tájékoztatom, hogy tudniillik hol vannak ezek a hadifoglyok. Ezek szét van­nak szórva az egész hatalmas, óriási Oroszor­szág területén. Vannak községek, ahol van be­lőlük 8—9, vannak községek, ahol egy magyar szomorkodik, szegényke, és arra gondol, hogy a magyar kormánynak mikor fog eszébe jutni, hogy ő nem a saját passziójából ment el a Kár­pátokba védeni a magyar aratást, és hogy min­den magyarnak, aki még kint van orosz hadi­fogságban, a magyar kormány a nemzeti lelki­ismeret^ előtt tartozik felelősséggel. A hadifog­lyok másik része kisiparos. Vannak, akik a vá­312. ülése 1929 június 14-én, pénteken. rosokban tisztviselők, vannak, akik bírósági és rendőrségi állást fogadtak el. Most abból a szempontból kell megvizsgál­nom az oroszországi magyarokat, hogy kik akarnak közülük hazajönni és kik nem akarnak. Három kategória van. A legelső kategória: akik egyáltalán nem akarnak hazajönni; a második kategória: akik anyagi kérdések miatt nem jÖ hétnek haza Magyarországra; a harmadik ka­tegória: akiket nem engednek haza Magyaror­szágra. Az első számú csoporthoz tartoznak az el­oroszosodott magyarok, akik kommunistákká váltak, akik állami szolgálatba jutottak, mint magasrangú katonatisztek. Így például — nem tudom, él-e még — szegény Kapitány Gyula, aki a leglegendásabb magyar hősök egyike volt és aki Krasznajarszkban tervezett magyar kiroha­nással kapcsolatban letartóztatásba került és a falhoz állították azzal a kérdéssel: átveszed-e a vezérkari iskola vezetését, vagy meghalsz í Nem tudom, hogy ez a szerencsétlen ember yezeti-e Oroszországban most is a vezérkari iskolát, csak annyit tudok róla, hogy egyszer Besszarábia határán jelent meg a Denikin elleni operáció alkalmával egy magyar hadsereg élén olyan tervvel, hogy betörnek Romániába és hazajön­nek. Ezekről nem beszélek azért, mert hiszen ezek most az orosz arisztokráciához tartoznak, ahhoz az új arisztokráciához, amelyet a kom­mün magából kitermelt. Ezek a magyarok nem akarnak és nem fognak hazajönni. Marad a másik kategória, azok, akik anyagi kérdések miatt nem jöhetnek haza Magyaror­szágra. Ezek az anyagi kérdések kétfélék. Van­nak olyanok, akik odakint mint kereskedők, vagy mint iparosok dolgoznak és a tisztességük nem engedik őket haza, mert tartoznak. Ezek tartozásaikat le akarják fizetni és várják a jobb üzleti konjunktúrát úgy, mint jelenleg Magyarországon Wekerle miniszter úr adófi­zetői. De sajnos, ott is hiába váriák a konjunk­túra javulását. Ezek tehát becsületből kintma­radnak Oroszországban. Ennek a kategóriának másik része az, amelynek nincs pénze arra, hogy a vonatköltséget megfizesse, s nincs pénze arra sem, hogy az élelmezési költségeket Moszkváig meg tudja fizetni. A harmadik csoport a legszerencsétlenebb. Es itt kérem az egész magyar kormányzat és az egész magyar lelkiismeret feltámadását, nem úgy, hogy majd erről a kérdésről októberben vagy novemberben fogunk tárgyalni, hanem igenis, tisztelettel kérem a kormányt, amely — úgy látszik — más kérdésekben úgy sem tud kint a Népszövetségnél eredményeket elérni, hogy legalább ebben a kérdésben döbbentse meg Európa lelkiismeretét, hogy a G. P. U., az orosz politikai rendőrség működéséből kifolyólag^ a Solowjedski szigeten, a Jeges-tengerben miért kínlódnak még mindig magyarok? Hogy miért kínlódnak, azt is el kell mon­danom itt a Képviselőházban. Az intelligen­ciát, az itthon jobb összeköttetéssel rendelkező embereketaz oroszok — minden alkalomra ké­szen — még most is, mint túszokat tartják vissza, mert nem igaz az, hogy az utolsó túsz­transzport hazaérkezett. ' Hazaérkezett legutóbb egy túsztranszport, amelyben magasrangú ka­tonatisztek és olyan hadifoglyok voltak, akik­nek itthon jobbak voltak az összeköttetéseik. De igenis vannak olyanok is, akiket, miután megtudták róluk az oroszok, hogy idehaza bi­zonyos összeköttetéseik vannak, — hiszen nem kellett egyebet csinálnick, mint figyelni a pos­tájukat — kémkedés, ellenforradalom, áremelés,

Next

/
Thumbnails
Contents