Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-312

Az országgyűlés képviselőházának 312. ülése 1929 június lé-én, pénteken. 267 dőnek azért, mert havi járulékai, amelyeket be kell fizetnie, erőin túl vannak és kényszerrel ráverve fizeti meg azokat. Nem bírja el azonkívül a kiskereskedő és a kisiparos — és ismételten be kell jelentenem, hogy igenis azért támadom állandóan a forgalmiadóellenőri intézményt, mert erről is szó van — azokat a mellékszolgáltatásokat, amelyek nem legálisak, — nem tudom, miképpen nevezzem őket,— a külön adott cipőt, a külön adott fűszert, a külön adott fehérneműt, amelyet egyes lelkiismeretlen forgalmiadóellenőrök törvénytelenül, sokszor hitelbe vásárolva megkövetelnek. (Bródy Ernő: Ázsiai rendszer!) Legyen vége ennek és addig, amíg ennek nem lesz vége, mindenki, aki ebben az országban európai, nyugateurópai világot akar, ellene lesz ennek a mai rendszernek. Bizalmatlan vagyok a kormány iránt azért is, mert a magasrangú tisztviselők némely kategóriáit teletömi pénzzel akkor, amikor a kicsiny tisztviselőknek nem ad eleget. (Forster Elek: Ez úgy van!) Akármit mond a pénzügyminiszter úr a pénzügyi tisztviselők memorandumával szemben, erre újra és újra figyelmeztetnem kell. Amikor három évvel ezelőtt a Házban felvetettem azt, hogy nem lehet egy fizetési osztályban különféle fizetéseket adni a tisztviselőknek, amikor azt mondtam, hogy nem lehet jutalmazásokkal megkerülni a törvényben megállapított fizetéseket, akkor még egyedül voltam. A pénzügyi tisztviselők agitációjára — akiknek körében ez a mai rendszer rettenetes demoraliziálciót okozott — az egységespártbói is egymásután szólaltak fel t. képviselőtársaim és mondották, hogy az nem elégséges, hogy egyik tisztviselő ugyanabban a fizetési osztályban kevesebb fizetést kapjon, mint a másik tisztviselő, és az viszont lehetetlen, hogy sokszor a miniszteri titkár háromszor annyi jutalmat kapjon, mint amennyit kap a miniszteri tanácsos, — lehetetlen azért, mert ez a diszciplína teljes leromlását jelenti — teljes lehetetlenség általában az, hogy az egyes minisztériumoknak ugyanabba a fizetési osztályba tartozó tisztviselői különféleképpen javadalmaztassanak. lehetetlenség az, hogy a belügyminisztériumban, vagy a kereskedelemügyi minisztériumban egy államtitkárnak kevesebb legyen az évi javadalmazása, mint egy másik minisztériumiban a titkárnak. (Forster Elek: Ne jutalmat adjanak, hanem fizetést!^— Zaj.) Erről a kérdésről ma itt bővebben beszélni nem akarok, csak figyelmeztetem a kormányt arra, hogy az az elégedetlenség, amely a pénzügyminiszter iumi és általában a pénzügyigazgatósági tisztviselőknek ma már nyilvános gyűlésein jut kifejezésre, az a fegyelmetlenség tüneteit mutatja, és nagyon kérem, ne úgy méltóztassanak ezt a mozgalmat elintézni, hogy a mozgalmat elnyomják hanem akként, hogy méltóztassanak & mozgalom okait megszüntetni. (Jánossy Gábor: Az a mozgalom törvényes keretek között volt eddig!) Abban is fog bizonyosan maradni. (Bródy Ernő: Törvényes keretek között éheznek!) T. Ház! Én bizalmatlan vagyok a kormány iránt azért is, mert ebben a szegény, nyomorult országban nem hagyják békében, bántják az embereklet. Azt a rettenetes kiszolgáltatottságot, amelyben élnek az emiberek a közigazgatási és pénzügyi hatóságok kénye-kedvére kiszolgáltatva, — méltóztassék ezt nekem elhinni, mert én éltem a cári Oroszországban — csak a cári Oroszország csinovnik rendszeréhez tudom hasonlítani. Mert mi történik itten

1

? Tegnan a Képviselőházban beszéltek a trafikokba való behelyezésekről, de arról nem beszéltek, hogy még szerencsés, akinek a trafikjába csak behelyeztek valakit, mert vannak olyanok is, akiktől 25 esztendő után elveszik a trafikjukat azzal, hogy már elég ideje volt trafikjuk, s ezért odaadják azt másnak. Megtörtént az is, hogy valakitől ma, tíz esztendővel a kommün után elvették az italmérési engedélyt azon a hamis címen, — ismételten aláhúzom, hamis címen — hogy kommunista volt, annak ellenére, hogy bebizonyította, hogy igenis nemhogy kommunista nem volt, de ellenforradalmár, az ellenforradalmi mozgalom vezetője volt a községben. Mégis elég volt egy hatósági bizonyítvány, — amellyel szemben az ellenkezőnek bizonyítását nem akarták elfogadni — hogy ezt az embert hat gyermekével egyetemben tisztessége és becsülete ellenére könyörtelenül kirakják az utcára. Bántják az embereket, a közigazgatási hatóságok kénye-kedvére szolgáltatják ki akkor is, amikor ugyanabban a községben olyan különbséget tesznek az emberek között, hogy az egyik italmérőnek megadják a zárórameghosszabbítást, a másiknak nem adják meg, s evvel természetesen a különféle iparosok versenyébe maga a közigazgatási hatóság folyik bele, mert hiszen elveszi a kenyeret és a kereseti lehetőséget attól, akinek a zárórameghosszabbítási engedélyt nem adta meg. De beleszól ebbe & versenybe akkor is, amikor a kereskedőknél és iparosoknál a mérlegvizsgálat mint egy külön szekatúra jelentkezik. Elmondok a Háznak szórakoztatásul egy hihetetlenül kedves, nem anekdotát, hanem megtörtént tényt. Az egyik kiskereskedőt az egyik héten megbüntette a főszolgabíró úr azért, mert nem volt papír a mérlegében, 40 pengőre; a következő héten, amikor már volt papír a merlegében, azért büntette meg, mert volt papír benne. (Derültség. — Rothenstein Mór: Ázsia!) T. Ház! Hol vagyunk az Istenért

1

? Háború volt, forradalom volt, ellenforradalom volt, bolsevizmus is volt, de nem akarják megérzeni a t. közigazgatási hatóságok, nem akarják megérezni a t. urak, hogy azért vannak itt, hogy a polgárokat segítsék, nem pedig azért, hogy a polgároknak életükben akadályul szolgáljanak. T. Ház! Bizalmatlan vagyok a kormány iránt azért is, mert az utcákon elhagyottan ténferegnek a háború szerencsétlen áldozatai, a hadirokkantak. A világon már semmiféle nációnak nincsenek rabságban sínylődő fiai» csak a magyarnak. Méltóztassék megengedni, hogy rátérjek a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával elmondott beszédemnek folytatására és válaszoljak a honvédelmi miniszter úrnak felszólalására, aki előadta azt, hogy neki sem hivatalosan, sem magánúton nincs tudomása arról, hogy Szibériában nagyobb számban volnának magyar hadifoglyok. Elmondotta, hogy 1925-ig az Oroszországban levő külföldi államok konzulátusait bízta meg a magyar kormány azzal, hogy a magyar hadifoglyokat államköltségen szállítsák h clZcij GS konkrét adatokat kér a hadifoglyokról és tartózkodási helyükről. A miniszter úr tehát nem tudott és nem tud arról, hogy Oroszországban nagyobb számmal volnának magyar hadifoglyok. Sajnálom, hogy a honvédelmi miniszter úrnak erről nincs tudomása, és sajnálom azt is, hogy a külügyminisztériumban is csak hétszáz és egynéhány magyar hadifoglyot tartanak nyilván. De ha elmentek volna a Vöröskereszt Egylethez, ott már 7000 nyilváintartott magyar hadifoglyot találtak volna, akik Oroszországban vannak, s