Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-312

266 Âz országgyűlés képviselőházának kellene az exportterületeket megszerezni, amikor alkalom van rá* akkor mindenki azt mondotta, bízzuk ezt csak a mi kormányunkra, ez nem a mi dolgunk. Ma pedig eljutottunk a háborúelőtti Szerbia sorsára és eljutottunk annak a Magyarországnak sorsára, amelynek volt bora, búzája és zsírja, de idehaza kellet meginni a borát, megenni a kenyerét és felkennie a zsírját. Bizalmatlan vagyok a kormány iránt^ azért, mert az utóbbi időkben szomorúan és sajnálattal tapasztaltam azt, hogy valutakészletünk állandóan csökken, éppen fizetési mérlegünk állandó leromlása következtében. Bizalmatlan vagyok a kormány iránt, mint polgári érzésű ember, mert ez a kormányzat az, amely, dacára annak, hogy állandóan hivatkozik a maga polgári jellegére és állandóan meg akarja védeni az országot mindenféle nemzetközi veszedelem ellen, a magyar polgári társadalom utolsó védgátját alkotó kisiparos-, kiskereskedő- és kisgazdatársadalmat a maga adópolitikájával a végső kétségbeesésbe kergeti (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és teljes mértékben lehetetlenné teszi a magyar kisgazda-, kisiparos- és kiskereskedőtársadalom részére a megélhetést, nem bírja befizetni azokat az adókat, amelyeket a kormány követelj tőle, pedig ezeknek a tönkremenő exisztenciáknak mindegyikével egy-egy zsindely esett ki a magyar polgári társadalom védgátjából. Bizalmatlan vagyok a kormány iránt azért is, mert ez a kormány egész működése alatt, — nemcsak a jelenlegi különféle tárcákat betöltő minisztereket értem, hanem az egész nyolcesztendős Bethlen-rezsim alatt nem tudott semmiféle új kereseti forrásokat nyitni, ellenben sajnos, sok régi kereseti forrást bedugaszolt. Bizalmatlan vagyok, t. Képviselőház, a kormány iránt azért, mert ez a kormány fél a magyar néptől. Mert ha nem félne, abban az esetben nem félne a titkos választójogtól (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és nem félne a sajtószabadságtól és az esküdtszéktől. Bizalmatlan vagyok, t. Képviselőház, a kormány iránt azért, mert hiába jelenti ki nekem a pénzügyminiszter úr azt, — amit különben nem első alkalommal méltóztatott kijelenteni — hogy a pénzügyigazgató urakat személyesen méltóztatik instruálni arravonatkozólag, hogy ne kövessenek különféle súlyos módozatokat az adók behajtásánál, mert ahogy a pénzügyminiszter úrnak eddigi beszélgetései a pénzügyigazgatókkal eredménytelenül végződtek, éppúgy nem lesz eredményük az új beszélgetéseknek sem azért, mert súlyos adókat, megfizethetetlen adókat könnyű eszközökkel behajtani nem lehet. Ha tehát az egyik oldalon azt méltóztatik kérni a pénzügyigazgatóktól és a pénzügyigazgatók az adóhivataloktól, hogy a súlyos, elviselhetetlen adókat hajtsák be, ezt másféleképpen, mint olyan szomorú eszközökkel, mint ma történik behajtani nem lehet. Hogy mi történik ma? A pénzügyminiszter úr és néhány képviselőtársam azt mondották itt a Képviselőházban, hogy ma már enyhébb eszközökkel és kellemesebb körülmények között történik az adók behajtása. Csak néha figyelmezteti valaki, mint az éjszakában felvillanó villanyfény, a pénzügyminiszter urat és a magyar közéletet arra, hogy ez nem egészen úgy van, ahogy a pénzügyminiszter úr optimista hangon nekem itt a Házban^ elmondja. Talán méltóztatott olvasni az újságokban annak & hollóutcai kávésnak, az úgynevezett Vas-kávéház tulajdonosának esetét, — Az Estben olvastam valamelyik nap — akinek kis kávéháza egész berendezését — méltóztassék elképzelni, 812. ülése 192Ô június 14-én, pénteken^. hogy a Holló utcában milyen óriási kávéház lehet — szekérre rakták néhány 100 pengőért és az utca népe jött, hogy öszeadja azt a 200 pengőt, amelynek ellenében hajlandók voltak a transzferáló szekérről a kávéház berendezését visszapakolni. Es hiába mondja itt a Házban a t. pénzügyminiszter úr azt, hogy a késedelmi kamatot 24 és 36%-ról lemérsékelte 12%-ra, és hiába méltóztatik azt mondani nekem, hogy én nem vagyok informálva akkor, amikor azt mondom, hogy igaz, hogy lemérsékelte a kamatot, de a bírságokat kivetik. A miniszter úr azt mondotta, hogy nem, s most is int a fejével, hogy nem. Nem akarom előhozni a miniszter úrnak az esetek tízeit és húszait, amelyek azóta, hogy ezt állításommal szemben méltóztatott itt a Képviselőházban kijelenteni, előfordultak, csak figyelmeztetem a miniszter urat, legyen szíves és nézze meg az 1921. évi 130.000 számú pénzügyminiszteri rendelet 69. %-é.i, amely ma is érvényben van s amelynek alapján történik ezeknek a bírságoknak kivetése. T. pénzügyminiszter úr, hiába fogom én a pénzügyminiszter úrnak mondani, hogy kivetik a bírságokat, a pénzügyminiszter úr meg hiába fogja mondani, hogy nem vetik ki, ha van itt egy rendelet, amelynek értelmében a hátralékos adónak háromszoros bírságával lehet megbírságolni valakit, aki adóját idejében nem fizette be. Nálunk az a pénzügyi kormányzat hibája, hogy a pénzügyi kormányzat meg van győződve arról, hogy az emberek nem akarnak adót fizetni, holott az emberek nem tudnak adót fizetni. Ebből a hiedelemből, hogy azok, akik az adóbehajtással meg vannak bízva, azt hiszik, hogy az emberek nem akarnak adót fizetni, származik az is, hogy a betegpénztárnál például ma is 24%-ot tesz ki a késedelmi kamat. Es itt kell válaszolnom valamire, amit a Társadalombiztosító igen t. elnöke egy nyilatkozatban jelentett ki a kereskedelmi tárca költségvetésénél legutóbb elmondott beszédemről. A Társadalombiztosító igen t. elnöke, amikor én itt a Képviselőházban azt mondottam, hogy 70.000 zálogolás volt a múlt esztendőben a Társadalombiztosító részére egvedül Budapesten, akkor a Társadalombiztosító igen t. elnöke közzétett egy nyilatkozatot, hogy: hogyan beszélhetek ilyet, amikor úgy tudom, csak 60.000 az összes alanyok száma és csak 70 foglalás történt. Olyan horribilis a különbség a 70.000 és a 70 között, hogy magam is megdöbbentem volna első pillanatra, amikor a Társadalombiztosítónak, a hivatalos szervnek elnöke kijelenti, hogy nem 70.000, hanem 70, abban az esetben, ha nem álltak volna rendelkezésemre az összes hivatalos adatok. Ismételten kijelentem, tessék megkérdezni Budapest székesfőváros adóügyi igazgatását, amely a Társadalombiztosító nevében ezeket a zálogolásokat eszközölte, kinek van igaza: nekem-e, aki azt mondom, hogy 70.000, vagy pedig az igen t. elnök úrnak, aki azt mondja, hogy 70. Megméltóztatnak látni, hogy nem 70, hanem egészen pontosan 70.000. Bizalmatlan vagyok a kormány iránt azért is, mert még mindig nem változtatott a forgalmiadórendszeren. Ez a forgalmiadó a magyar kisiparosnak és a magyar kiskereskedőnek ugyanaz, mint az 1848-as szabadságharc előtt a parasztságra nézve volt a deres és a 25 bot: becsületének meggyalázása, üzletének, műhelyének romlása. Becsületének meggyalázása azért, f mert saját műhelyében, saját üzletében nem érezheti niagát otthon és kiszolgáltatottnak érzi magát a pénzügyi közegekkel szemben. Anyagi romlása a kisiparosnak és kiskereske-