Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-312

Az országgyűlés képviselőházának 3 Héjj Imre jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Én bizal­matlan vagyok a kormány iránt és ennélfogva természetes, hogy a törvényjavaslatot nem sza­vazom meg. Mielőtt azonban a kormánnyal szemben való bizalmatlanság okairól beszél­nék, méltóztassanak megengedni, hogy Wekerle Sándor pénzügyminiszter úrnak optimisztikus kijelentéseivel foglalkozzam. Meg kell állapítanom, hogy az egész költség­vetési vitában csak egyetlen felszólaló volt — beleértve az összes kormánypárti szónokokat is — aki a kormány gazdasági és pénzügyi po­litikáját optimista szemmel nézte, ez az egyet­len felszólaló volt maga Wekerle Sándor pénz­ügyminiszter úr. Es az Isten legyen ennek az országnak irgalmas és kegyelmes abban az esetben, ha már a pénzügyminiszter sem tud hinni a saját politikájában. A pénzügyminisz­ter úrnak azonban itt meg kell mondani, hogy ezt az optimizmust ő a világon semmivel alá nem támasztotta, mert nem elégséges az, hogy a pénzügyminiszter úr növekedő bevételekről szá­mol be, — elég az ő kincstári optimizmusához — de nekünk, akik odakint látjuk az emberek ba­ját, azt is tudomásul kell vennünk, amit az emberek mondanak, hogy a pénzügyminiszter úr optimizmusával szemben áll az ő pesszimizmu­suk, melynek oka az, hogy a pénzügyminiszter úr által beszedett feleslegek és a pénzügyminisz­ter úr optimizmusa a magánháztartások defi­citjén alapulnak. Mi igenis valamennyien opti­misták volnánk a pénzügyminiszter úrral együtt abban az esetben, ha a pénzügyminiszter úr op­timizmusa alá volna támasztva. Alátámasztotta volna optimizmusát, azt mondván, hogy ezen­túl több lesz a kereset az által, hogy kevésbbé fogja az állam az adózópolgárokat igénybe venni, kisebbek lesznek a községek által kirótt terhek, megszűnik a külkereskedelmi mérlegünk deficitje, javul az ország fizetési mérlege, vagy pedig hogy keresztülvitte a pénzügyminiszter úr a kormánynál és az elsősorban a saját tár­cájához tartozó adminisztratív közegeknél, hogy békében hagyják az embereket. T. Há! Az én bizalmatlanságomnak, amelyet most részletesen meg fogok indokolni, vannak kultúrpolitikai, belügyi igazgatási, gazdasági, és általános politikai okai. Ami a kultúrpoli­tikát illeti, kultúrpolitikailag meg kell állapí­tanunk, hogy ennek a kicsi országnak van egy nagy, hatalmas európai konstrukciójú européer kultuszminisztere, aki magáról azt kérdezi egy vezércikkében, hogy «szabad-e Dévénynél betör­nöm új időknek új dalaival.» Nem tudom, hogy ki akadályozza meg ebben a kultuszminiszter urat, hogy Dévénynél az új idők dalaival be­törjön az ország területére, de a mi kultuszmi­niszterünkről meg kell állapítani, hogy nagy européer, a saját elgondolásában nyugateuró­pai koncepciójú ember, aki azonban tárcája ve­zetésében középafrikai irányzatot képvisel. (Mozgás. — Jánossy Gábor: Milyen irányzato­kat!) Középafrikai irányzatot, t. képviselőtár­sam, vagy ha jobban tetszik, akkor talán a ke­leteurópai régi cári Oroszországbeli irányzato­kat, mert hiszen a kultuszminiszter úr politi­kája, nyilatkozataival ellentétben, tulajdonkép­pen nem egyéb, mint Ignatief gróf politikája a cári kormány hírhedt kultuszminisztere politi­kájának a magyar viszonyok közé való átül­tetése. T. Képviselőház! Én a kultuszminiszté­rium^ politikájával teljes mértékben ellentét­ben állok, ellentétben állok azért, mert ez a kultuszminiszteri politika, amely a látszatot ?. ülése 19&9 június 14-én, pénteken. 265 törekszik megvédeni, de a lényeget mindig megsérti, nekünk súlyos és nagy kellemetlen­ségeket okoz akkor, amikor a megszállott terü­leten lévő magyarság jogainak a megvédelme­zéséről van szó. Bizalmatlan vagyok a.kor­mány belügyi politikájával szemben azért, mert ennek a belügyi kormányzatnak a belpo­litikája az elszakított területek magyarságá­val szemben akikor, amikor az elszakított terü­letek magyarjainak vízumot kell kérni a vég­ből, hogy magyar területekre átjöhessenek, oka annak, hogy az elszakított területek ma­gyarsága kereskedelmileg és lelkileg nem ma­radhat meg abban a kontaktusban a magyar­sággal, melyben megmaradni szeretne. Ks itt ne hivatkozzék a belügyminiszter úr azzal, hogy csaik' retorziókat, csak represszáliákat alkalmaz, mert vízumokat kérnek azoktól a magyaroktól is, akik megszállott területekre akarnaSk átmenni. De más azok helyzete, és más a mienk. Azok azt akarják, hogy megsza­kadjon a 'kapcsolatunk, mi meg azt akarjuk, hogy fennmaradjon a kapcsolat. Egészen röviden meg kell mondanom azt is, hogy a belügyi kormány politikájával szemben azért is bizalmatlan vagyok, mert le­hetetlennek tartom, hogy ennek az országnak területéről kiutasítsanak olyan embereket, akik 40 hónapon keresztül ennek az országnak hadseregében mint magyar honvédek, vagy pedig a közös hadsereg magyar részeiben har­coltak, akiknek melle tele van ordóval, és aki­ket most a háború után — nem elég, hogy vi­tézségi érdemeik után senki sem fizeti nekik a járulékot — még az ország területéről is kiuta­sítanak azért, mert megszállott területen szü­lettek. Tudom nagyon jól, hogy a belügyminisz­ter úr, ha valakinek erdőkében valamely kép­viselő eljár, ezeknek a hadviselt és vitézségi érmeseknek kiutasítási ügyében mindig elren­deli a revíziót, akikor is, ha fegyverrel és kato­nai ruhában a megszállott területekről vala­melyik magyar átszökik az ország területére, és valamely túlbuzgó rendőri közeg ki akarja utasítani. De a rendszerről van itten szó, azok­nak a tisztelt fiatal uraknak a felfogásáról, akik harcteret sohasem láttak, akik álmukban sem tudják elképzelni, mi az a srapnel, mi az a gránát- Ezek a tisztelt fiatal urak kiutasító végzéseket hoznak, azokkal szemben, akik a magyar aratást védelmezték a Kárpátokban, vagy pedig Volhiniában verekedtek a magyar nemzet ellenségeivel akkor, amikor a végzések hozói még csecsszopók voltak. Nem lehet ki­bírni ezt a rendszert, hogy azokkal szemben, akilk az országot vitézül megvédték, akik négy éven keresztül verekedtek érte, akiknek melle tele van nehezen megszerzett kitüntetésekkel, megnehezítik a bejövetelt, hogy azokkal szem­ben meglegyen akármely kicsi, vagy nagy tiszt viselőnek az a joga, hogy azt mondhassa;: te nem való vagy ide, ennek az országnak a területére. Bizalmatlan vagyok a kormány gazdasági politikájával szemben azért, mert ez a kormány hosszú, nyolcesztendős uralkodása alatt és ez a rezsim a maga tízesztendős uralkodása alatt nem tudott odáig eljutni, hogy az ország gazdasági feleslegei és termeivényei részére külföldi pia­cokat szerezzen. Négy esztendővel ezelőtt, és négy év óta, amikor a magyar búzát még kap­kodták és amikor nem lehetett még annyi mar­hát hizlalni, amennyit ne lehetett volna oda­künn eladni^ kiabáltunk itt mi, ez a maroknyi kis ellenzék és 1924-ben, mindenki a szemem közé nevetett, amikor arról beszéltem, hogy most 39'

Next

/
Thumbnails
Contents