Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-312

264 Az országgyűlés képviselőházának mányzat figyelemmel volt a polgárság teherbírókepességére és e bevételi részek felölelik már azokat a törvényes intézkedéseket is, amelyeket a t. Képviselőiház az adómérséklések tekintetében a múlt hetekben elfogadott, a kiadásoknál pedig több olyan új intézkedést látunk, amely mind az adózóképesség fokozását célozza és amelyek ennek következtében gazdasági életünknek előbbrevitelét, előrehaladását fogják eredményezni. Miután pedig a költségvetés az ország kulturális, gazdasági és szociájlis igényeinek kielégítésében erős haladást jelent, ennek következtében megállapíthatom azt is, hogy államiházfcartásunk nagy áldozatokkal rendbehozott egyensúlyának további szilárdsága ezzel a költségvetéssel is nagymértékben alá van támasztva, ami pedig másrészt szilárd biztosítéka gazdasági életünk további fokozatos fejlődésének is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A törvényjavaslat egyes szakaszait a következőkben leszek bátor ismertetni. Az 1. § a kiadásokat, a 2. § pedig a bevételeket tünteti fel, fejezetenként, címenként és rovatonként úgy, ahogy azt a t. Képviselőház már elfogadta. A 3. § a kiadásúiknak és a bevételeknek végösszegét, valamint az ezekből megvont mérlegét tünteti fel és a mérlegszerinti többletre nézve, felhatalmazást kíván adni a kormányzatnak, hogy az állami tisztviselők és egyéb alkalmazottak lakáspénze szempontjából ezidőszerintt a III—

VI. lakbérosztályba sorozott egyes városoknak és községeknek a mostani lakbérosztályait magasabb _ osztályokba sorozhassa és e lakbérosztály úirasorozása következtében esetleg még fennmaradó összegeket & pénztári készletek gyarapítására fordíthassa. Az 1., 2,, 3. § tartalma és szövegezése általában megfelel az eddig követett gyakorlatunknak, csupán a 3. §-ban látjuk azt a kivételt, amely elsősorban arra kívánja a költségvetés feleslegét felhasználni, hogy a tisztviselők lakbérosztályba sorozását — ahol az különösem indokolt — ebből az összegből újólag állapíthassa meg és az azután fennmaradó összegeket az eddigi régi gyakorlatunk szerint a pénztári készletek gyarapítására fordíthassa. A kormánynak a lakbérosztályokba való sorozás helyesbítésére irányuló törekvése mindenesetre csak megnyugvást kelthet mindannyiunkban, mert hiszen tudjuk azt, hogy az 1908. és 1911. évek óta egyáltalán nem történt ezen a téren semmi, már pedig a háború következtében megcsonkított országunkban, különösen a határszéli városokban és községekben a lakbérek tekintetében óriási eltolódások történtök. (Ügy van! Ügy van!) így tehát örömmel üdvözölhetjük, hogy a kormány erre a célra kívánja elsősorban felhasználni azt a felesleget» amelyet a jövő évi költségvetés előirányzata mutat és az azután még fennmaradó öszszeg lesz az, amelyet a pénztári készlet gyarapítására fogunk fordítani. Miután pedig nem tudjuk azt, hogy mekkora összeget fog igénybevenni a lakbérosztályokba való újrasorozás, ennek következtében felhatalmazást kér a kormány, hogy ezen lakbérrendezés után esetleg fennmaradó összeget a pénztári készletek gyarapítására fordíthassa. A 4. § vonatkozik a tulajdonképpeni megajánlásra, amely az állami bevételek és kiadásokra nézve felhatalmazást ad a kormánynak. Az 5.4 a virement, vagyis a hitelátruházás jogát szabályozza az 1929/1930. évi költségvetésre vonatkozólag ugyanúgy, amint azt már az előző években is megkapta a kormány. Az 312. ülése 1929 június 14-én, pénteken. 1924/1925. költségvetési évtől kezdődőleg költségvetési törvényeink akkép szabályozták ezt a kérdést, hogy az átruházási tilalom alóli kivétel tárgyában kizárólag csak a pénzügyminiszter előzetes meghallgatásával a minisztertanács határozhat, mégpedig csak abban az esetben, ha azt a költségvetés kereteinek betartása érdekében szükségesnek tartja az ország fejlődése szempontjából. A hitelátruházás az 1924/25. évi költségvetés óta ezen metódus szerint történt és miután csak így láthatjuk teljes biztosítékát annak, hogy a kormány csak a feltétlenül szükséges esetekben él ezzel az átruházási jogávaL ennek következtében azt hiszem, hogy ezt mindannyian csak megnyugvással fogadhatjuk. (Ügy van! Ügy van!) A 6. § a költségvetési évek közti hitelátvitel kérdését szabályozza ugyanúgy, amint az előző költségvetési törvényeinkben fordult elő. Megtiltja ugyanis, hogy a költségvetés kiadásai egyik évről a másikra átvihetők, tehát a tárgyi éven túl felhasználhatók legyenek. E tekintetben kizárólag csak a beruházásokra nézve tesz kivételt, amennyiben megengedi, hogy a beruházásokra felvett összegek a tárgyéven túl az 1930/1931. költségvetési év végéig használhatók fel. Ennek szüksége természetes is, mert hiszen azt előre sohasem állapíthatjuk meg, hogy például az építkezések befejezhetők-e abban a költségvetési évben, amely költségvetési évre ezek az összegek megszavaztattak. A 7. § a törvény életbeléptetésére és végrehajtására vonatkozik. A kormány ezúttal a törvényjavaslathoz egy kimutatást mellékelt, azokról az állami ingatlanokról, melyeknek ' elidegenítése az 1928 : XXIII. te. életbelépte óta már megtörtént, avagy folyamatba tétetett. A Képviselőháznak ugyanis 1880. évi november hó 23-án hozott határozata értelmében a kormány köteles minden esztendőben jelentést tenni a törvényhozásnak minden ingatlanelidegenítésről. (Ügy van! Úgy van! Ezt a jelentést a háború előtt rendesen a földmívelésügyi tárca költségvetésénél tette meg a kormány. A háború után következő években pedig már kétszer tett az appropriációs törvényjavaslat beterjesztése alkalmával jelentést ilyen ingatlanelidegenítésekről. Legutóbb az 1928/29-ik költségvetési törvényben, vagyis az 1928 : XXIII. t-cikkben tett ilyen jelentést a parlamentnek, amely szükséges is. hiszen a parlament ellenőrzési jogát szolgálja az, hogy a kormány erről törvényes formában jelentést tesz. De szükséges, hogy tételenként is tájékoztassa a törvényhozást ezekről az ingatlanelidegenítésekről és én csak örömmel üdvözölhetem a pénzügyminiszter úrnak mostani eljárását is, hogy

/ az appropriációs törvényjavaslat beterjesztése alkalmával ahhoz hozzácsatolt egy kimutatást is, amely tételenként feltünteti mindazokat az ingatlanelidegenítéseket, amelyek az 1928. évtől kezdődőleg megtörténtek, avagy folyamatba tétettek. Az előadottakból nyilvánvaló, hogy az 1929/30. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat csupán csak azokat a törvényes intézkedéseket foglalja magáiban, amelyek a költségvetés végrehajtására vonatkoznak. Ezekután tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni; valamint tisztelettel kérem, hogy a javaslathoz csatolt kimutatást, amely az ingatlanelidegenítésekről szól, szintén jóváhagyólag tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra kö vétkezi ki